Munczi Bullától Bulla Elmáig

100 éve született Bulla Elma. Diszkrét színésznő volt, aki majdnem mindig belehalt a szerepeibe, de pletykalapokban soha nem szerepelt.

1913. augusztus 23-án született Bulla Elma Selmecbányán. Édesapja Bulla Antal, édesanyja Lehoczky Elma. Szülei beiratták a Bérczy-féle tánciskolába, édesanyja pedig a helyi szlovák színház prímabalerinájához is, az orosz származású Aubrichtovához. Bár előzőleg nem volt kiemelkedő tehetség, a sok gyakorlás után hamar felfigyeltek rá. Hat esztendős korában a tánciskola már önálló matinét rendezett számára. Viscoussi olasz balettmester külföldi turnéra vitte a csodagyereket. Jótékony célra rendezett ünnepélyeken és táncestéken szerepelt. Egyszer meglátta őt Max Reinhardt a bécsi Josefstadt színházban, és azonnal rábeszélte szüleit, hogy a lány maradjon nála.

Reinhardt színházában Puckként vált híressé, már 13 évesen, de hamarosan rájött, hogy kezdi kinőni a csodagyereksort, és „csak” egy egyszerű kezdő színésznő lesz, ezért elkezdett hevesen mindenfélét tanulni. Angol, német, francia és színészeti órákat is vett a Burgtheater híres művész-pedagógusától Margarethe Forbestól, aki korábban Darvas Lili tanára is volt.

Fiatalon

1928-tól 1934-ig volt a Burgtheater színésznője. Magyarországon sokáig nem tudtak róla, pedig Reinhardt sztárszínésznője volt. Egy magyar újságíró röviden tudósított az egyik előadásáról – utána sokáig semmi.

Bulla 20 éves volt, amikor Bárdos Artúr meglátogatta Molnár Ferenc Riviéra című színművének próbafolyamatát. Reinhardt ekkor hívta fel az igazgató figyelmét Bullára, aki egy elárusítólányt alakított. Végül egy év után Bulla magyar színpadokon tűnt fel. Bárdos Artúr, aki a Belvárosi Színházat igazgatta, elbeszélgetett vele, de a lány hangja és kisugárzása annyi meggyőző erővel rendelkezett, hogy nem volt szükséges további meghallgatásra, tehetségének bizonygatására. Bárdos nagyon komoly szándékkal akarja Pestre szerződtetni, de Bullát még a bécsi Kammerspielehez kötötte szerződése. Viszont Bárdos ajánlata nagyon kecsegtető: Zsolt Béla Párizsi vonat című drámájának főszerepét játszatná el Bullával első színpadra lépésének alkalmából Budapesten. Némi szabódás után felbontja szerződését 1934 végén, karácsonyra haza is utazik a szüleihez, akik rendkívül boldogok, hogy lányuk végre magyar színpadon fog játszani. Azonban Szenteste megérkezik Bárdos távirata, hogy az előadás joga a Magyar Színháznál van, ezért Bulla tekintse szerződését semmisnek. A karácsonyra állástalanul maradt színésznő állítása szerint ez volt életének egyik legnehezebb alakítása: nem akarta elrontani szüleinek karácsony estéjét, nem mondta el nekik, hanem tovább örült velük.

Bárdos természetesen nem akarta felfedezettjét munka nélkül hagyni, ezért felkínálta neki az akkor éppen Frank Maar álnéven író Meller Rózsi Vallomás című darabjának női főszerepét, amelyből hamarosan film is készült, ugyancsak Bulla főszereplésével.

Bulla nagyon beleélte magát a szerepeibe, estéről estére rekedtebb lett. Végül elhatározta, hogy elmegy orvoshoz, sőt egyesen szanatóriumba. Választása a svábhegyi szanatóriumra esett, ahol egy nagyon szimpatikus és megnyerő kezelőorvos, dr. Nagy Endre felügyelete alá került. A fül-orr-gégész később a Korda testvéreket, és az ő filmjeikben együttműködő színészeket is kezelte. Bullának a kezelése eredményes volt, de többet nem szabad figyelmetlenül hagynia hangszálainak állapotát.

Zilahy Lajos Úrilány című darabjában kap újabb főszerepet Mezei Máriával és Páger Antallal együtt. Sikert arat, a kritikusoknak tetszik Bulla Reinhardtnál tanult stílusa. 1936-ban titokban megesküdnek dr. Nagy Endrével. Nem akartak semmilyen felhajtást, sőt kifejezetten titkoktartást kértek a tanúiktól. Ebben az évben mutatták be pályafutásának egyik leghíresebb előadásást, Shaw Szent Johanna című színművét (később még egyszer játszott ugyanebben a darabban). A szaksajtó és többek között Herczeg Ferenc és Márai is írt erről az alakításáról.

Szent Johanna Bulla Elmával a főszerepben

Bárdos merész vállalkozása, hogy A velencei kalmárt színre vigye, nem aratott osztatlan sikert, a színészek nem voltak hozzászokva a klasszikus szerepekhez, a közönség sem. Bulla négy évig volt a Belvárosi színésznője. Egyes források szerint nehezen viselte Páger ugratásait, ezért átszerződött a Vígszínházba. De ebben évben szerződtették Págert is a Vígszínházhoz — ekkor már Páger is finomabban tréfálkozott. Bulla eközben elvált férjétől, és az akkoriban drámaíróként híressé váló Fendrik Ferenc felesége lesz.

A háború után Bulla először a Belvárosi Színházban lépett színpadra, majd visszament a Vígszínházba (akkori nevén: Magyar Néphadsereg Színháza). Haláláig itt játszott, szinte mindig nagy sikerrel. 1961-ben így nyilatkozott saját színészi műhelytitkáról:

„a színész nemcsak úgy alkot meg egy figurát, hogy a szöveget hangsúlyozza. [...] Az életben látott ezer alakból megteremti a mozdulatokat, s szinte minden embert modellnek lát. Sokszor még ez sem elég. Egy-egy bonyolultabb mondat muzsikájára sokkal könnyebb rájönni, ha az ember lefordítja. Három, négy nyelv muzsikájából ráhibáz az ember az igazira. És akkor magyarul már úgy mondja…”

Legemlékezetesebb, 200 estén át futó előadás a Macskajáték, amelyben 1971 óta Sulyok Máriával játszott együtt. Ebből készített 1974-ben Makk Károly filmet is. Bár a Macskajáték-előadások nélküle is tovább futottak, Sulyok egyszer elismerte, hogy nagyon hiányzik neki Bulla.

A Macskajátékban

Makk Károly 1979-ben, egy évvel Bulla Elma halála előtt még egy filmet forgat vele, a Déry Tibor novellája alapján készült Philemon és Baucist, a másik főszerepben Páger Antallal.

Mindig gondosan ügyelt, hogy ugyanazzal a lendülettel alakítsa akár századszorra is szerepeit. Hiszen a nézőknek minden előadás premier, ugyanazt érdemlik. Sőt talán még többet, hiszen azokhoz a nézőkhöz, akik premier után nézik meg az előadást, már eljutott alakításának a híre, és nem okozhat nekik csalódást. Ehhez mindig frissen tartotta testét és elméjét (akár úgy, hogy hajnalonként, felkelés után a férjével sakkozott egyet). Imádott olvasni és utazni, haláláig kiválóan beszélt németül, angolul, franciául és szlovákul. Szerinte csak azért, mert jó volt a hallása.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2013.08.26. 14:47 • Címke: nők, évforduló