Justine Like A Virgin

Színházi ajánló csak tizennyolc éven felülieknek, a nyolcvanas évek és de Sade márki kedvelőinek.

Megérkezett az erényes Justine a Trafóba. Valószínűleg idáig is rögös volt erényes útja, de most, kalandjait talán jobban érthetjük.

Akik ismerik de Sade márki Justine avagy az erény meghurcoltatása című regényét, tudják, hogy Justine és Juliette egy kolostorban nevelkedett testvérpár, akik közül az egyik a „könnyebbik” utat választja s egyenesen egy bordélyba megy dolgozni, míg Justine úgy dönt, hogy megpróbálja az erény útját járni: bárhova elmegy cselédnek, hogy hibát nem ejtve, szenvedéssel töltse az életét, bűnnel nem találkozva.

Justine avagy Gergely Katalin (fotó: mandarchiv.hu/Major László)

Kálmán Eszter, a fiatal rendező és dramaturg, aki Szabó-Székely Árminnal egyben színpadra is alkalmazta az előadást, 70 percbe sűrítette a Justine-t ért viszontagságokat, amelyek erényességnek nevezett naivságából fakadnak. A rendező egy fiatal és gyönyörű színésznőre, Gergely Katalinra osztotta a főszerepet. Érdekes képet teremtett ezáltal, hiszen a vonzó színésznő nagyon szépen alakítja a naivát, közben viszont állandóan durcásnak látszik. Testvére, Juliette szépsége nem annyira feltűnő, viszont esze és gyakorlatiassága által hamar utat tör magának és tehetős férjet is talál, akinek a segítségével a szerencsétlen, meghurcolt, megbecstelenített Justine-t végül megmentik az akasztófától.

Mint egy képregényben. Fotó: mandarchiv.hu/Major László

Nagyon érdekes színpadképet használtak az alkotók: fonalakból álló függönyök előtt vagy mögött mozognak a szereplők. A függönyök vetítésre is kiválóak, és a videomapping technikával (amelyet például Radnai Márk Meanwhile in Kansas című, Bárka Színházban futó előadásán is láthattunk már) rengeteg új jelentést adnak az előadásnak. Így könnyedén varázsolnak képregénystílust abban a jelentben, amelyben Justine-t megverik, mert nem akar lopni (és ezután még rá bizonyította rá felbujtó gazdája a lopást): miközben verik, kiírják a Justine által érzett fájdalom hangjait és a képregények stílusában kivetítik a függönyökre, egy pillanatra egész Tarantinós hangulatot teremtve.

Rokokós és nyolcvanas évekbeli ruhák. Fotó: mandarchiv.hu/Major László

A zenei betétek hozzák meg igazából az előadás nyolcvanas évek hangulatát: Madonna Like a Virgin című száma indította a cselekményt, amikor is a lányok kikerülnek a zárdából és életutat választanak. A színészek nem az eredeti szöveget éneklik, hanem a Basch Péter, Bock Balázs és Szabó-Székely Ármin által írt versbetéteket, amelyek bár néhol erőltetett ritmikájúak, de humorosak és szenvtelenül kifejezőek. A sok felidézett sláger, amelyet két szintetizátoron (vagy annak látszó hangszeren) játszik Friedenthal Zoltán és Kákonyi Árpád, kicsit meg is mozgatja a közönség emlékezőtehetségét, hiszen nem mindegyik azonnal felismerhető, de megteremtik az „aha”-érzést. A zenés egyvelegre pedig ráerősítenek Juhász Dóra jelmezei, a nyolcvanas évekbe oltott rokokó hangulattal. Néha kicsit mintha Falco és Klaus Nomi is ott lett volna a színpadon...

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2013.11.21. 15:27 • Címke: színház

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13}  

Ugrás a galéria oldalára