Szerepcserék a politika színpadán

A „politika színpadán” kifejezést eddig csak átvitt értelemben használtuk, ennek köszönhetően elcsépeltnek is számít. De talán még soha nem illett jobban semmihez, mint a Vádli Alkalmi Társulás I. Erzsébet című előadásához.

A huszonévesek közé tartozva nem éltem és nem érthettem meg (felvételről sem) azoknak az előadásoknak a mondanivalóját, amelyek ún. kettős jelentéssel bírtak a rendszerváltás előtt. A tanárok magyarázták, hogy mennyire zseniális volt, hogy az előadás térben és időben messze játszódott, de a mondanivalóról mindenki tudta, hogy az itt és mostról szól. Aztán, mire tudatos színházbajáró lettem, ez a regiszter eltűnt az előadásokból. Mindent meg lehetett, ki lehetett beszélni a színpadon, sok oldalról (sokszor igen unalmasan és elcsépelten) megvizsgálva az adott tabutémát, amelyet az adott réteg megnézett aztán saját lelkét simogatva hazament és nem változott semmi. Sajnos.

Tóth József, Bercsényi Péter, Fodor Tamás, Kaszás Gergő (fotó: MTI/Szigetvári Zsolt)

Aztán most, mivel bizonyos színházi vezetők nyíltan kirekesztően nyilvánulnak meg egyes rendezői esztétikák irányában, egyre többen szorolunk ki a kőszínházi, állandó támogatással rendelkező finanszírozási struktúrából és mennek „függetlennek”, nem csak rendezők, hanem színészek is. Így tett például Kaszás Gergő. Eljött az egri Gárdonyi Géza színházból Csizmadia Tibor igazgató leváltása után (akinek a helyére Blaskó Balázs került) és jelenleg több kisebb színházban és társulattal játszik. Például a Szikszai Rémusz által alapított Vádli Alkalmi Színházi Társulással. Nemrég mutatták be Paul Foster I. Erzsébet című drámáját. A darabról kevesen hallottak, bár a hetvenes években megjelent az Európa Kiadónál, Mohácsi János és Bodó Viktor is színre vitték a közelmúltban.

Polgármester: Herczeg Tamás, segédje (aki egyben Erzsébet szeretője is) Király Attila (fotó: MTI/Szigetvári Zsolt)

Beszédes darab. Már a cselekmény is két szinten játszódik: egyrészt Erzsébet királynőről szól, aki azon tépelődik, hogy kivégeztesse-e Stuart Máriát és ha igen, miként, és hogy kivel szövetkezzen, hogy ne alakuljon ki nagyobb háború. Stuart Mária, a vonzó katolikus királynő Bercsényi Péter alakításában egy femme fatale, aki méltósággal viseli sorsát. Hiába, elfogyasztott pár férjet, női önbecsülése is fűti őt. Meg a remény, hogy ha más nem, fia, Jakab bosszút áll érte. A francia királynő, Medici Katalin, akit Kaszás Gergő alakít, ugyancsak nem áll rosszul hódítások és gyermekáldás terén és összes átlátszó női praktikáját beveti, ha kell. Erzsébet pedig a kiöregedett, szűz királynő, aki nem szűz, de mégis, és nem nő, de mégis. Szakállat ereszt, stratégiákat talál ki és hisztizik. Fodor Tamás alakítja.

Fülöp, spanyol király hasonlóképpen teátrális: Tóth József gyermekire formálja, ami katolikus szűklátókörűségét csak kiemeli. Közben kiderül róluk, hogy igazából csak egy színházi trupp, akik olyan „bűnös, tisztátalan” dolgokat is színre visznek, mint a homoszexualitás, és akiket főképp banditák és prostituáltak néznek, szóval biztos, hogy előadásaik után a tetvek elszaporodnak – mondja ezt róluk az akkori londoni városvezetés, élükön a Herczeg Tamás (akit a HoppArt Társulatból ismerhetünk) által alakított polgármester. Az angoloknak angol színház jár, nem holmi mocsokság, ferde hajlam, hanem a tiszta nép tiszta tükörképe. Kicsit nehezen tartja kordában az indulatait a polgármester, és ezt kollégái is érzik. Vissza is fogják, nehogy vállalhatatlan dolgot mondjon.

A csata (fotó: szinhaz.hu)

Aztán megjelenik I. Erzsébet királynő küldötte, aki leállítja a polgármestert és megüzeni a társulatnak, hogy karácsonykor Erzsébet várja őket a palotájában egy előadásra. Hogy addig miből él a társulat? Azt őt nem érdekli. A függetlenek pénzt kérnek, rendben elmennek vidékre, de valamiből mégis élniük kell. Na jó, kapnak 5 fontot. Persze, mire is elég az... Mégis játszanak, ahol csak tudnak. A játszó színészek karakteréből is láthatunk egy cseppet. Nem elég, hogy Erzsébetet kivéve mindenki játszik egy másik szerepet is, de a színház a színházban szituációnak köszönhetően önmagára a színészi létre is reflektálnak. Eközben nagyon szépek a váltások, úgy, hogy alaptulajdonságokat meghagynak. Így például Kaszás Gergőben akár férfit, akár nőt alakít, megmarad egyfajta kellem és fondorlatosság. Van ugyanakkor két mesélő boszorkány, Nagypál Gábor és mindvégig néma társa, az egyedüli női szereplő, Bodor Johanna (aki egy jelenet erejéig az igazi I. Erzsébet bőrébe vagy annak szellemének a bőrébe bújik), ők kötik össze és kommentálják a cselekményt. 

Két óra móka, kacagás, Kovács András Ferenc költő vicces dalbetéteivel. Majd hirtelen betrappol Szikszai Rémusz, az előadás rendezője, hosszú fekete kabátban és beretben. Az éppen csatát nyert Erzsébet királynőt értesíti, hogy az igazi Erzsébet meghalt, és ő, mint Stuart Mária fia fogja kormányozni Angliát. Ahol efféle szennyes és népnek nem tetsző előadást nem adhatnak elő. S különben is, sorrakozzó, mindenki énekelje el a himnuszt. Amely akkor éppen a Hull a pelyhes... Majd mindenki kimasírozik a színről, a boszorkányok pedig keserűen magukba roskadnak.

Az előadás greenewayi módon varászlatos. Talán csak annyi a különbség, hogy itt a díszlet nem mondható pompásnak. Mert a függetlenek nem engedhetik meg maguknak.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2013.12.02. 16:51 • Címke: színház