Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.
Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.
Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.
A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.
Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.
Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.
Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.
Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.
Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.
Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.
Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.
A világhírű kanadai koreográfus, Marie Chouinard legújabb darabjait ezúttal is a Trafó mutatta be. A két, egyenként félórás opus két különböző téma köré épül. Az első részben Henri Michaux belga költő, a szürrealisták mozgalmának egyik vezéralakja Mouvements című kötetében megjelent tusrajzait reprodukálták. A színpadra először csak egy feketébe öltözött táncos lép ki, majd a háta mögé kivetített tusrajzot transzponálja három dimenzióba. Azaz, annál többet tesz. Lélekkel telíti meg a rajzot.
Fotó: © Sylvie Ann Pare
Majd egyre több táncos jön a színpad szélére és egymást váltogatva keltik életre a rajzokat. Néhol páros, vagy hármasban bemutatható rajzokat mutatnak, néha jól összehangolt csoportjelenetekbe rendeződnek, így szakadnak el a hátuk mögé kivetített rajzoktól és gondolják tovább azt. A fehér balettszőnyegen a fekete alakok megelevenedett tusrajzokká válnak, akik végre saját életüket élhetik. Egyfajta animista gyakorlat ez, multimedialitás oda és vissza, mindez hangosan dübörgő, deathmetált idéző elektronikus zenére. Majd a zene lehalkul, a vezető táncos (Carol Prieur, aki immár 18 éve dolgozik a koreográfussal) bebújik a fehér balettszőnyeg alá egy mikrofonnal a kezében és Michaux egyik költeményét szavalja el. Ezután visszajönnek a táncosok és folytatják az egyre gyorsuló őrületet. Végül stroboszkóp fényben – a tusrajzok negatív képévé változtatva – meztelenül láthatjuk a táncosokat, amint mintegy felgyorsítva, visszafelé játsszák le nekünk az összes rajzot. A hatás elementáris, a szünet alatt már a büfében lézengő közönséget is tusrajzként látjuk magunk előtt... Nemhiába, Marie Chouinard 20 évig ismerkedett Michaux rajzaival, így jött rá erre az elemi összefüggésre.
Fotó: © Sylvie Ann Pare
A második részben Erik Satie Gymnopédie című etűdjeire komponált táncdarabot mutattak be. Igazából nem csak bemutatták, hanem a tíz táncos egy éven keresztül járt zongoraórára azért, hogy mind a három részt mindannyian le tudják bármikor játszani. És valóban, bár első pillantásra olyan volt, mintha csak mímelnék a zongorázást, de kiderült, tényleg a táncosok adják elő zongorán az etűdöket. Az előző produkció után ez teljesen más stílust képvisel: szerelmespárok csókolóznak és lejtenek erotikus táncot, egyik a másik után.
Fotó: © Sylvie Ann Pare
A zongorázó táncosnőt is félreérthetetlenül ölelgeti egy férfi, közben néha feltűnik egy-egy bohóc. Közben lejár az előadás fél órája. Taps. Majd hirtelen újból megszólal a lassan már unalmassá váló dallam. A táncosok elölről kezdik játékukat. Érdekes megfigyelni a közönséget, mivel sokan kimentek, hiszen azt gondolták, ez a végjáték csak egy farce (mint ahogy az is). Most már sokkal többet bolondoznak a táncosok: több geg kerül be ebbe a részbe, magnón is behozzák a Gymnopédiét. Ezzel a szokásos posztdramatikus színházakra jellemző fogással zárult az előadás.
Fotó: © Sylvie Ann Pare
Nagy a különbség a két „felvonás” között: az első, tele feszültséggel, költőiséggel, olyan mintát éget a néző szemébe, amelytől nehéz szabadulni. Ehhez képest a második rész csupa könnyedség, szinte már-már közhelyes fogás, amelyet csak a bohócviccek emelnek ki a megszokott szerelmes táncelőadások sorozatából.
Bakk Ágnes