Vidám, egzotikus komolyzene

170 éve, 1844. március 18-án született Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, Csajkovszkij mellett a legsikeresebb és legismertebb orosz zeneszerző. Valamennyi fontos műfajban alkotott a hangszeres zenétől a vokálisig, a szimfóniáktól a balettzenéig és operáig. Írt zenekari darabokat, kamaramuzsikát, dalokat, zongora- és kórusműveket is.

Szerencsés időben és körülmények között született, ami kedvezett zenészi és zeneszerzői kibontakozásának. Ebben az időben erősödött meg, és máris megújulásra érett az oroszországi komolyzene. Apja magas rangú hivatalnok volt, és bár a családjában nem voltak hivatásos muzsikusok, többen zenéltek magas színvonalon. Volt kitől indíttatást kapjon a zenei műveltség megszerzésére. Gyerekkorában apja vidéki birtokán éltek, ahol a népzenét is első kézből megismerhette. Zenei képzése is úgy alakult, hogy az a lehető leginkább szolgálta zeneszerzői kreativitásának kiteljesedését. Hangszereken tanult: csellón és zongorán, de elméletileg csak jóval később képezte magát, amikor már tanítani kezdett, és amikorra zeneszerzői stílusa lényegében kialakult.

Ny. A. Rimszkij-Korszakov: Dongó. Magda Dávid átirata és előadása

Az apja tengerésztiszti pályára szánta, és beíratta őt a szentpétervári tengerésztiszti akadémiára. Még ezt is a javára tudta fordítani zenészként. Nem kötődött az akadémikus vonalhoz, és így saját elképzeléseit tudta megvalósítani. A zenei stílus megújítására akkor igény és lehetőség is volt. Ekkor, már az 1950-es évek második felében megismerkedett Balakirevvel, Muszorgszkijjal és Kjuival, akik később kiegészülve Borogyinnal megalakították az Ötök zeneszerzői csoportot.

Korszakov kadétként

Az Ötök a klasszikus zene alapjain a romantikus stílus úttörőit követte. Példaképük Liszt Ferenc volt. Úgy tartják, inkább csak a művészi magatartást illetetően, de részben zenepoétikailag és zeneelméletileg is. Rimszkij-Korszakov és társai bátran elrugaszkodtak a dúr-moll rendszertől, akárcsak Liszt; és a kromatikával, illetve a sűrű modulálással ugyancsak frissebbé tették a műveik hangzását, mint több kortársuk. Bőven alkalmaztak modális sorokat, distanciaskálákat, és idézett, feldolgozott dallamvilágukat bővítették az orosz és más népek, sőt távoli kultúrák zenéjével.

Ny. A. Rimszkij-Korszakov: Spanyol capriccio

Rimszkij-Korszakov a tengerésztiszti akadémia elvégzése után több éves külföldi utazásra indult. Ezt a hosszú hajóutat is felhasználta zenei fejlődéséhez. Megismert közvetlen közelről távoli országokat, városokat Franciaországtól Brazíliáig. Darabjai ihletforrását gyakran e távoli vagy közelebbi kultúrák hatásaiból merítette: Fantázia szerb témákra (1867), Spanyol capriccio (1887), Seherezáde, szimfonikus szvit (1888).

A hajóúton megismerkedett közelebbről a katonai fúvószenekar hangszereivel. Kipróbálta ezeket a hangszereket, valamennyire megtanult rajtuk játszani, és e közvetlen tapasztalatot felhasználta darabjai komponálásakor. Már az utazás során az első szimfóniáját. Annak ellenére, hogy jól zongorázott, a komponáláshoz, legalábbis ekkor nem használta a hangszerek királyát. Mindez hallatszik is a darabjain. Zenekari kompozíciói sohasem zongoravázlatok vagy kész darabok meghangszerelt vázlatai, hanem önálló hangszín- és összhangzás- illetve dallamlelemények összedolgozásai. Művei hallgatásakor szinte képszerűen elevenednek meg távoli földrészek, mesebeli tájak és lények, illetve mintha érezné az ember a tenger illatát.

Ezzel a gyakorlatával követte akaratlanul is a romantikus zene korábbi és kortárs úttörőit: Berliozt, Lisztet, Wagnert, és előfutára volt hangzást szintén megújító késő romantikus Richard Straussnak. Rimszkij-Korszakov nem csak saját darabjait, hanem kortársaiét, köztük többnyire az Ötök műveit hangszerelte, sőt írta át. Az Ötök közül Balakirev mellett ő bizonyult a legképzettebbnek. Később, amikor a tengerészetet otthagyta, és a zeneszerzésnek és tanításnak szentelte az életét, sikeres hangszereléstant írt, amelyet mind a mai napig használnak. Az ő hangszerelésében, sőt társszerzői átdolgozásban ismerjük Borogyin, Kjui, Glinka és Muszorgszkij egyes műveit.

Ny. A. Rimszkij-Korszakov: Szadko - Hindu ének – előadja Takako Nishizaki és Wolf Harden

Rimszkij-Korszakov az Ötök társulatán belül a konzervatívabb vonulatot képviselte. A fő kérdésekben azonban egyet értettek. A fent már említett poétikai megfontolásokon kívül például fontos volt számukra a népzene és azon belül is az orosz népzene beemelése a kompozíciókba. Az első szimfóniája, amit egyben az első orosz szimfóniának is tartanak, már tartalmaz ilyen elemet: az Andante-tétel egy orosz népdalra épült. Az Ötök katalizátora és mentora Balakirev volt, aki kritizálta, javítgatta, és többször be is mutatta a fiatalabb kollégái műveit.

Valentyin Szerov portréja

Rimszkij-Korszakov az 1870-es évektől eltávolodott Balakirevtől, és maga csiszolta egyedül saját stílusát. Az Ötök többi tagjával és más zeneszerzőkkel azonban termékeny volt a kapcsolata. Nagyon szép, példaértékű ez az összetartás e művészemberek között, hiszen tekinthették volna egymást riválisuknak is. Nekik lett igazunk, hiszen a zenetörténet, a közönség nyert az együttműködéssel. Egyik ilyen konkrét példa Dargomizsszkij A kővendég című operája volt, amelyet a szerző alkotói válsága, majd halála miatt Cezar Kjui fejezett be, és Rimszkij-Korszakov hangszerelt meg.

Dargomizsszkij egyik fő művét tehát az Ötök két alkotója fejezte be, de sokat nyert az együttműködésen Mihail Glinka is. Muszorgszkij, aki tagja volt a csoportnak, fiatalon elhunyt, és egyetlen befejezett operája életében nem aratott nagy sikert. Műveit azonban befejezte, átdolgozta, újra hangszerelte, és ismét bemutatta Rimszkij-Korszakov. Muszorgszkij baráti kollegiális segítséggel válhatott a koncerttermek és operaszínpadok kedvelt, sokat játszott szerzőjévé világszerte.

Ny. A. Rimszkij-Korszakov: Seherezádé; tánc: Orosz Adél, Róna Viktor; koreográfia: Harangozó Gyula

A végén visszakanyarodnék oda, hogy Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov szerencsés időszakban született, amikor a klasszikus-romantikus zene a szép eszményének megtartásával tudott változni, fejlődni, külterjesen és belterjesen is egyaránt gazdagodni. A kora kínálta lehetőségekkel és saját tehetségével tudott is élni. Nem csupán zeneszerzés és hangszerelés terén alkotott maradandót, hanem a művészi baráti önzetlen együttműködésben és segítségben is örök példát mutatott.

Deák-Sárosi László

• Publikálva: 2014.03.18. 12:11 • Címke: zene, évforduló