Szenes Iván örökké él

Bár sajnos már csak az emlékezetünkben... 90 éve született a dalszövegíró, dramaturg.

1924. április 25-én született és szinte már első pillanattól kezdve magába szívta a könnyű műfajt, hiszen édesapja Szenes Andor költő, operett- és színpadi szerző volt, aki kicsi korától mindenhova magával vitte a fiát: színházakba, öltözőkbe. Egyszer Honthy Hannát látogatták meg, aki puszit kért a kisfiú Szenes Ivántól, aki viszont épp nem akart adni. Szenes szerint a színésznő megzsarolta, hogy így nem fogja eljátszani az aznapi szerepet. Puszi helyett azonban az a válasz érkezett, hogy nem baj, majd a Fedák eljátssza. Később, mikor együtt dolgozott Honthy Hannával és megírta számára a Luxemburg grófjának belépőjét, jó párszor visszahallotta ezt az esetet.

Édesapjával, Szenes Andorral

Amúgy is durcás kisfiú lehetett Szenes, hiszen egy másik interjúban elmondta, hogy egyszer a szülei nem vitték el egy díjkiosztó gálára, ahova ő nagyon szeretett volna elmenni, de a szülei a másnapi iskolai elfoglaltságára hivatkoztak és nem vitték magukkal. Szenes meghallgatta a rádióközvetítést, ahol hallotta, hogy Kálmán Imre másfél éves kisfia, Charles Kálmán is ott volt. A kisiskolás borzasztóan megharagudott a másfél éves kisgyerekre. Ennek ellenére felnőtt korukra jó barátok és munkatársak is lettek.

Rajongott apjáért, talán ezért lett dalszövegíró. Ő azonban korán elhunyt, anyja pedig inkább zeneórákra járatta a fiút, mint társasági eseményekre. Szenes Iván először tizenhat évesen írta meg első dalát, Mindenkit elfelednek egyszer címmel, valószínűleg abból a mély szomorúságból táplálkozván, amelyet csak a kamaszok tudnak érezni. De nem csak apjától örökölte tehetségét: folyamatosan olyan családtagok vették körül, akiktől nyelvi leleményességet, könnyed fogalmazást tanulhatott, például nagybátyja Szenes Béla újságíró kabarészerző volt, illetve az ő lánya, a tragikus sorsú Szenes Hanna, akit Iván nagyon szeretett és mindig szívesen emlékezett rá vissza.

Szenes Iván fiatalon (forrás: szenesivan.hu)

Elvégezte a jogi egyetemet (akárcsak édesapja), bár nem sokat dolgozott jogászként: 1945 és 1948 között dolgozott a Városházán, majd pályát módosított és a Világosság, a Szociáldemokrata Párt délutáni napilapjának szerzője lett. Eközben kevéssé ismert színházaknak faragott rímeket és tett szert egyre nagyobb népszerűségre. Neve megkerülhetetlen a Vidám Színpad alapítása kapcsán, alapító dramaturgként közreműködött Kellér Dezső mellett, ahonnan az ötvenes években nem önszántából távozott (hanem mert megírta Kropacsek elvtársat, amely igazából Rákosiról szólt). Közben dolgozott a József Attila Színházban is, amely kezdettől fogva inkább a kétkezi munkások számára alakította műsorpolitikáját és könnyedebb darabokat adott elő. Itt énekelte el először Darvas Iván, hogy Kicsit szomorkás a hangulatom máma… Sok átdolgozás fűződik a nevéhez: volt olyan, hogy megkérdezte Somogyi Kálmán, a Medgyaszay színiigazgatója, hogy tud-e franciául, ő rávágta, hogy igen, megkapta a darabot, megkérte egy franciául tudó ismerősét, hogy olvassa el és foglalja neki össze, és az alapján ő megírta a darabot magyarul. Miután lement száz előadás, betoppant az eredeti szerző, és gratulált a darabhoz, de megemlítette, hogy kevéssé hasonlít az eredetihez... Kálmán Imre Montmartrei ibolyáját az édesapja dolgozta át magyarra, majd az ifjabb Szenes újra átdolgozta. Ebben Kertész Imre is segített, akivel jó barátságban voltak. Ekkoriban ismerkedett meg feleségével, Kornay Mariannal, mindhalálig tartó házasságuk megkötése után nem sokkal megszületett Szenes Andrea. 

Szenes és felesége, Kornay Mariann

1966-ban a Magyar Televízió elindította az első táncdalfesztivált, ahol az első évben Koós János elénekelte az Annyi ember él a földön című dalt, amely a második díjat kapta. Ezután Kovács Kati, Aradszky László, Harangozó Teri, Zalatnay Sarolta, Szécsi Pál, Vámosi János és Záray Márta is énekelték az általa írt dalokat. Bodrogi Gyula számára is sok dalt írt, valahogy rátaláltak egymás hangjára. Később, mikor Szenes Iván visszatért a Vidám Színpadhoz, ahol Bodrogi volt az igazgató, még jobban összefonódott munkásságuk. Hofival már folyamatosan próbáltak lazítani és máig gyakran idézett dalokat készítettek. Mindenkit ismert és mindenkivel jó barátságban volt. Nagyon jól tudtak együtt dolgozni Fényes Szabolccsal, bár akkor a hideg rázta, amikor barátja halála után ő kapta meg az emlékdíját. Dargay Attila Vukjának is ő írta a főcímdalát.


Legendásan jó beszélgetőpartner volt

Barátai szerint meglepő volt, hogy az általában hosszú mondatokban fogalmazó Szenes hogyan tudott percek alatt könnyed, ugyanakkor rendkívül feszes slágerszövegeket írni. De nem csak írt és átdolgozott, hanem a televízió számára beszélgetőműsorokat vezetett, ahol hírességek az újrakezdésről beszélgettek. Az Artisjus 2000-es kimutatása szerint ő volt a legtöbbet játszott magyar szerző. Szinte halála pillanatáig megőrizte frissességét (hiszen „Nem csak a húszéveseké a világ”), empátiáját. 2009-ben elindította saját honlapját.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2014.04.25. 15:32 • Címke: zene, évforduló