Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.
Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.
Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.
A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.
Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.
Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.
Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.
Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.
Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.
Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.
Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.
Élt egyszer három nővér Amerikában, a pennsylvaniai Washington mellett, Alleghenyben. Édesapjuk pszichiáter volt, skót és ír gyökerekkel. A legnagyobb, Martha volt a legjelentéktelenebb külsejű, de egyben a legdominánsabb, húgai között az egyedüli független személyiség.
Kisgyermekként
Asztmás volt, hogy meggyógyuljon, szülei a kailforniai Santa Barbarába költöztek. 1911-ben édesapja egy los angelesi kirándulásuk alkalmával elvitte egy táncelőadásra, amelyen Ruth Dt. Denis, a kor híres progresszív stílusú táncosnője is fellépett. Martha számára ez meghatározó élmény volt, még nyáron nekifogott táncolni.
Családjával
Bár szülei azt szerették volna, ha tudományos pályát választ, a fiatal lány mégis inkább a szabadabb kifejezést támogató Cumnock iskolába iratkozott (amelynek tandíja nem volt olcsó). Itt tanult 1915-ig, majd felvételizett a Denishawnba, a kor leghaladóbb szellemiségű tánciskolájába, amelyet történetesen Ruth St. Denis és férje, Ted Shawn alapítottak. Sokat kellett gyakorolnia, hiszen előtte nem táncolt professzionális közegben, némi testsúlyfeleslege is volt. Mivel az alapító házaspár az első világháború miatt gyakran volt távol, erre az időszakra helyettesítő tanárokat kerestek, így kezdett el Martha tanítani. És ő lett Martha Graham, aki addigra kezdte felfedezni saját módszerének alapjait.
Martha Graham a Denishawnban
Agnes de Mille azt írja a Graham-technikáról, hogy míg a balett 400 évig fejlődött, Graham egy emberöltő alatt fejlesztette ki technikáját, talán a kabukihoz hasonlítható mozdulatokkal. Újfajta kommunikációt alkotott a tánc segítségével. A Graham–technika az első önálló mozdulatkinccsel, táncnyelvvel, dinamikai elvekkel, didaktikai rendszerrel felvértezett modern táncrendszer, amelyet a mai napig is nagyon sokan tanulnak és gyakorolnak. Technikájának lényege a talajmunka és az erőteljes légzésen alapuló mozgás.
Egy korai alkotásában
Grahamnak jó érzéke volt, hogy saját tánctechnikájának művelődéstörténeti gyökereit pozicionálja. Míg kortársa, Isadora Duncan a görögökhöz tért vissza, Ted Shawn inkább a keletiesebb vonalat követte, Graham az ősi amerikai gyökerekhez fordult. 1920-ban első alkotása, amelyet Shawnnal közreműködésben alkotott, a Xochitl címet viselte, mexikói iheltésű előadás volt, egy azték legendán alapult, amely azonnal nagy sikert aratott, turnézni is vitték. Mivel a turnét neki kellett menedzselnie, hamarosan kicsiben megtanulhatta, hogyan kell irányítani egy társulatot. Eközben pedig folytatta a tanítást a Denishawn. Két év múlva felkínáltak számára egy állást a Greenwich Village Follies színházában. A színház a művészek lakta bohém negyedben volt, teljesen ideális Graham számára. Közben kapott egy tánctanári állást is az Eastmen Schoolban. Nagy gyakorlatot szerzett így mind a saját, fejlődés alatt álló módszerének továbbadásában. Az Eastmenben tanuló legjobb diákjaival 1926-tól gyakorta már egyre több saját kreációt is bemutatott. Innen már csak egy ugrás volt az, hogy 1929-ben a saját társulat megalapítása. Többször is ellátogatott Mexikóba, ezeknek a látogatásoknak a hatása érezhető volt a később bemutatott produkciókon is. Ezek mindegyikében ő volt a főtáncos. Kistermetű volt, ami viszont a színpadon egyáltalán nem tűnt fel, mivel rendkívül erőteljes fellépéssel és kisugárzással rendelkezett, ezért amikor az emberek civilben megismerkedtek vele, rendszerint rácsodálkoztak, hogy mennyire alacsony. Imádta a kesztyűket, még a legnagyobb szegénység idején is, még ha az akkor hatalmas luxust is jelentett.
1946-ban
Ekkoriban Louis Horst volt az élettársa, akit már a Denishawnból ismert. Bár Horst azért hagyta ott közös iskolájukat, mert a zenei alkotás jobban érdekelte, volt táncos előképzettsége. Mikor újra találkozott Grahammal, épp az Ausdrucktanzot és a Wigman-féle technikát kutatta. 1921-től 1948-ig voltak együtt, és mindenben támogatták egymást. Horst azt mondta egyszer, hogy mint a fiatal szőlőindának, úgy a fiatal művésznek is szüksége van egy falra, amellyel szembe nőhet. Horst pedig ez a fal volt számára...
Louis Horst
Később a Bennington College-ban tanított, amely akkoriban Amerika legprogresszívebb tánciskolája volt. Ide magával vitte pár addigi táncosát és a tanítványaival együtt újabb táncdarabokat komponáltak. Az American Dream megalkotása során megismerkedett Erik Hawkins balett táncossal, aki, bár elütött Graham sítlusától, érdekes mozgásvilágot teremtett a színpadon. Megismerkedésük szerelemhez is vezetett, Graham elhagyta Horstot és később feleségül ment a nála 15 évvel fiatalabb Hawkinshoz.
Martha és Erik
Eközben rengeteg bemutatója volt a társulatával és szólótáncokat is előadott. Merce Cunninghamet is meghívta, hogy táncoljon a társulatában, akkor még balett-táncosi képzettséggel, később egyre inkább felfedezte a modern táncban számára rejlő lehetőségeket.
Philippe Halsmann híres fotója Grahamről és Cunninghamről
Martha Graham ekkoriban a promotálás kedvéért egy rádióműsorban is szerepelt, ahol a hallgatóknak kellett kitalálni, ki ő. Jellegzetesen magas, szinte kislányos hangja volt, ezért hamar felismerte egy hallgató és ezzel 21 500 dollárt nyert. 1958-ban megalkotta az egyik leghíresebb koreográfiáját, a Klütaimnésztrát, amelynek az egyiptomi Halim El Dabh szerezte a zenéjét.
Martha Graham és Paul Taylor a Klütaimnésztrában, 1960-ban
A hatvanas években Graham érezte, hogy színpadi teljesítménye nem a régi, ezért egyre kisebb részeket osztott magára. A kritikusok is elfordultak tőle, ezért annyira csalódott, hogy többet nem lépett színpadra. Az utolsó darab, amiben 76 éves korában fellépett, a Cortege of Eagles volt. Bánatát pedig alkoholba fojtotta, többször is elvonókúrára kellett mennie. A nyolcvanas évek végén azonban visszatért, és tíz új előadást koreografált, többek között a Maple Leaf Ragt. Élete végéig készített koreográfiákat. 1991-ben tüdőgyulladásban hunyt el, New Yorkban.
Utolsó koreográfiája a Theatro Municipal do Rio de Janeiro előadásában
Graham számára a tánc az élet ünneplése volt. Úgy akarta legendássá tenni saját magát, hogy mindenféle személyes dokumentumot, levelet igyekezett eltűntetni – életrajzíróinak így egy nehezebb feladat maradt.
Bakk Ágnes