a rovat írásai
Bánsági Ildikó 70
Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.
Megáldották a musicalt
Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.
Ötven éves lett a Hair
Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.
Hangemberek az Újszínházban
A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.
Bormámor Hamvas művei alapján Szentendrén
Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.
Szilágyi Tibor 75
Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.
Elhunyt Lórán Lenke
Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.
Új Bánk bán a Nemzetiben
Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.
Básti Juli kerek szülinapja
Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.
Színház 10 éve a viszáki pajtában
Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.
Meghalt Schubert Éva
Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.
Belső örvény a színpadon
Lehántható rétegekről és az alattuk levő titkokról szóló új cirkuszi előadás. Cirkuszt bármiből lehet csinálni – mondhatnánk ennek az előadásnak a kapcsán. Főleg új cirkuszt. Akár nejlonból is. Ám az ördög a részletekben rejlik.
A Cie Non Nova francia társulat Örvény/Vortex című előadása látszólag egy játékos véletlenszerűségből alakította ki produkciójának koncepcióját. Egy háromnegyedig körbeült porondon kalapos, maszkot viselő kerekded szereplő zacskót hajtogat módszeresen. Feszült figyelem kíséri és egy pittyegést leszámítva teljes csend. Először nem pontosan érteni miért, de egy nejlonzacskót hajtogat és ragasztószalaggal igazítja formára. Majd egyszerre egy bábfigura kerekedik ki a tíz percen keresztül hajtogatott zacskóból: van két lába, két keze, feje. Először csak hever a zacskóbaba, aztán hirtelen felemelkedik. A porondot ventilátorok veszik körbe, talán még a porond alatt is vannak légfúvók. Egyre magasabbra és magasabbra emelkedik. Majd elkezd lassan sétálni a hatalmas alak, és zsebeiből egyre több ilyen nejlonfigurát szed ki. Ezek emelkednek, majd lejjebb szállnak, feljebb és lejjebb. Szinte teljesen beterítik a porondot. A felnőtteknek szánt előadáson a nézők gyerekként élvezték a szállongó bábukat. Mintha megváltozott volna a csoda mértékegysége, és a kevesebb több lesz. Nem akrobatikus mutatványokat látunk, hanem tárgyakkal történő különleges zsonglőrködést. Itt nem a kézügyesség az elsődleges látványosság, hanem a különböző kiegészítők, a színpadtechnika összehangolása, az igazi varázslat megteremtése.
Fotó: Jean-Luc Beaujault
Aztán egyre több zacskó kerül ki a nejlonbábuk irányítójának mellényéből, ruhájából. Öltözékének egyre több rétege is lekerül, majd egy több tízméteres nejlonszalagot húz ki magából. A már csak egy testszínű bodyban zacskót eregető előadó igazából egy nő. Phia Ménard. Aki pár évvel ezelőtt azonban még Philip Ménardként lépett fel a Trafóban. Ez a különleges zsonglőrmutatvány igazából az ő életéről, kérdéseiről, identitáskereséséről szól. Mintha a férfitestben született előadó úgy érezné magát, akár az elején a bábu-zsonglőr hatalmas alak, aki nem életteli figura, hanem egy behemót, maszkos idegen. Az előadás vége felé fokozatosan levetkőzik, lerágja, letépi magáról a testszínű öltözékét. Ismerkedik magával, ízlelgeti, milyen az igazi bőre, milyen az igazi önmaga. Leveszi sapkáját és kiereszti hosszú haját. Otthon van.
Fotó: Jean-Luc Beaujault
Phia Ménard előadása önmagában is érdekes kísérlet, de háttértörténete teszi igazán megrázóvá. A nemi identitás performativitásának megnyilvánulását láthattuk, amely, bár valószínűleg nem hagyomány nélküli (levetkőzés és a saját testtel történő találkozás), de személyessége miatt hiteles a produkció minden pillanata. A nejlon és a bábuk kiváló szimbólumok, amelyek a környezetet és belső én kivetülését is jelenthetik egyidejűleg. A születéstől az átváltozásig (vagy nevezhetjük újjászületésnek) tartó történet így válik koherenssé és minden részlete indokolttá.
Fotó: Jean-Luc Beaujault
A porond mögött áll három feketébe öltözött segítő. Ők mintha csak felügyelnék a főszereplő átváltozását, aztán kiderül, hogy az előadás cirkuszi mivolta nekik is köszönhető, hiszen ők felügyelik a hangot, a fényeket, és ami a legfontosabb: a ventilátorokat.
|
Az előadásnak Egy főn délutánja címmel gyerekek számára készült változatát is láthattuk, délelőtti és délutáni előadásokban. A faun erdejében neszek, zajok, zörejek előterében itt is az első zacskófigura megalkotásával kezdődik a produkció. Gyerekek és felnőttek lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi lesz ebből, mígnem az alkotó a porond közepén hagyva az ember formájúvá alakított zacskót, megfontolt léptekkel körbejár és bekapcsolja a ventillátorokat. A rózsaszín zacskó életre kel, táncot jár, egy, majd több társával hajladozik, „produkálja magát” a színpadon Debussy zenéjére. Amilyen egyszerű ötlet, olyan varázslatos látvány, ahogy a szatyorbabák emberi kéz érintése nélkül, maguktól, néha szinte emberi módon mozognak, táncolnak, majd felkapja őket és a szél és tovalibbennek. Ha felmerül bennünk az a kérdés, hogy vajon mennyiben cirkusz az, amit látunk – még ha „új” is – annyi párhuzam mindenképpen van, hogy a légáramlatok előidézése és irányítása éppolyan precíziós munka lehet, mint a légtornászé vagy a zsonglőré. Ahhoz, hogy két nejlonzacskó ilyen pas deux deux-t lejtsen, ahhoz bizonyára tűpontos irányítás szükségeltetik. A gyerekek persze nem ilyesmiken törik a fejüket, hanem szájtátva figyelik az aranykígyó és a magányos hős küzdelmét a következő jelenetben. Az egész produkció mozgatója egy hosszú köpenyes, csuklyás alak, Phia Ménard, aki hol beavatkozik a történésekbe, hol a háttérbe vonul. Az egyik jelenetben gorgó-szerű fejdíszéből szabadulnak ki az újabb és újabb zacskó figurák. Ez az előadás a fiatal közönség igényeinek megfelelően meseszerű és dinamikus: az alkotó a legvégén még egy fekete zacskó-hadsereggel is megküzd. Szokatlan és semmihez nem hasonlítható produkció emlékével távozhattunk – azoknak a szülőknek, akik nem a szokványos, gügyögős-édeskés családi programokra vágynak, csak ajánlani tudom, hogy kövessék figyelemmel a Trafó gyermekelőadásait. LE |
Bakk Ágnes