Kabos Gyula elveszett filmslágere

Valamiféle dokumentációs céllal félretett archívumi gyűjtemény lehetett az a sok kis egyméteres filmfoszlány, amelyre a kiselejtezett filmek címét és raktári számát írták rá csupán, és őrizték tovább, nem tudni kinek, milyen céllal. Így találtuk meg Kabos Gyula egy másik, csonkán fennmaradt vígjátékának eredeti főcímtöredékét.

A legnagyobb magyar nevettető születésének 125. évfordulóján bukkantunk rá elveszett dalbetét-töredékére a Filmarchívum raktárában. A sok kincset rejtő nemzeti filmgyűjteményben megtalálható ugyan az 1936-os Nászút féláron egy csaknem teljes kópiája, ezt a dalbetétet azonban alighanem kivágták valamikor még az archívum létrejötte előtti időkben.

Hogy ennek mi lehetett az oka, csak találgatni lehet, mégis az ilyenkor legkézenfekvőbb válasz az, hogy a mozikban agyonvetített kópián annyira megsérült és megcsonkult ez a tekercsvégi két filmrészlet, hogy a későbbi vetítések miatt nem volt érdemes, sőt, egyenesen zavaró volt a film részeként bennhagyni az ilyesmit.

Nem kell ezen csodálkozni, hiszen a háború utáni időkben a Horthy-korszak magyar játékfilmjeit (kevés kivétellel) úgyszólván semmibe vették és a hivatalos kultúrpolitika egy ideig még kifejezetten utazott is a megsemmisítésükre. A helyzet sajnos még az állami filmarchívum 1957-es megalakulása után sem sokban változott; sokáig csak szigorú rostán keresztül engedték ezeket a filmeket a közönség elé, szakszerű és lelkiismeretes felújításukra nem sok figyelmet és pénzt fordítottak. Nem is lenne ezzel különösebb baj, hiszen a világon mindenütt így bántak a hangosfilmkorszak első évtizedeinek fennmaradt alkotásaival. De a tűzveszélyes nitrókópiákat az átmásolás után a legtöbb esetben sajnos azonnal meg is semmisítették. Nem akartak bajlódni vele tovább, nem hittek az eljövendő korok filmfelújítási technológiájának fejlődésében, vagy egyszerűen gyűlölték ezeket az alkotásokat? - ma már nehéz erre is választ adni. Annyi bizonyos csupán, hogy a 150-200 kópia elégetésével helyrehozhatatlan károkat okoztak éppen azok, akiknek feladatuk lett volna a nemzeti filmvagyon megőrzése és szakszerű gondozása.

Akik megvették a Hyppolit, a lakáj digitálisan felújított változatának DVD kiadását, vagy értesültek a nagyszabású restaurátori munkáról, azok tudják, hogy milyen fontos az eredeti filmanyagokat őrizni és védeni, hiszen a legjobb minőségű eredmény csak az eredeti anyagok digitalizálásakor alkalmazott analóg technológiákkal érhető el. Az ilyesmire már a másolatok sajnos nem alkalmasak, hiszen valamennyi korábbi filmhibát lefényképezett információként hordoznak magukban tovább.

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy nem is olyan nagy baj ez, hiszen végtére is minden elégetett filmből őriznek egy biztonsági filmmásolatot, eláruljuk, hogy ez sajnos tévedés. A gondatlanságot és szakmaiatlanságot leleplező bizonyítékra éppen a közelmúltban bukkantunk rá a filmarchívum nitrofilmraktárában. Valamiféle dokumentációs céllal félretett archívumi gyűjtemény lehetett az a sok kis egyméteres filmfoszlány, amelyre hajdani kollégáink a kiselejtezett filmek címét és raktári számát írták rá csupán, és őrizték tovább, nem tudni kinek, milyen céllal. Így találtuk meg Kabos Gyula egy másik, csonkán fennmaradt vígjátékának, az 1935-ben forgatott Halló Budapestnek eredeti főcímtöredékét.

A Magyar Rádió tízéves születésnapja alkalmából készült és sok neves művészünk zenés produkcióját megörökítő játékfilm éppen hiányossága miatt nem szerepelhet ma a televíziók műsoraiban. Ezért is néztük döbbenettel az 1980-as évek elején elégetett filmkópia most előkerült egyméteres főcímtöredékét, ez ugyanis nem szerepel abban a hétfelvonásos filmanyagban, amit ma biztonsági filmszalagon őriz a filmarchívum. Ha ezt a kópiát akkor tovább őrzik, ma nyilván teljessé tehetnénk ezt az érdekes és különleges filmvígjátékunkat is.

A napokban pedig, éppen Kabos Gyula születésének 125. évfordulóján, újabb meghökkentő leletre bukkantunk, igaz nem az archívum, hanem egy magángyűjtemény tekercsei között. A biztonsági anyagra kopírozott filmszalagon két olyan kis részlet látható a Nászút féláron-ból, amely az archívum példányából hiányzik, vagy csak töredékesen van meg. A teljes dalbetét talán örökre elveszett, de ez a most előkerült 58 másodpercnyi ismeretlen filmrészlet mindenképpen méltó tisztelgés egy ilyen nagyszerű művész, most már bizonyítottan halhatatlan emléke előtt.

Kurutz Márton

Forrás: Hangosfilm blog

• Publikálva: 2012.03.26. 10:14 • Címke: játékfilm, filmtörténet, restaurálás, videó, zene