Recirquel – A Meztelen Bohóc

Vági Bence 2012-ben alakította társulatát az Artistaképző végzőseiből. A fiatal, elhivatott csapat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a világszerte népszerű újcirkusz műfaját, stílusát és szemléletét hazánkban is meghonosítsa. Alig két évvel első fellépésük után, amit még a Sziget Fesztiválon tartottak, immár a második egész estés előadásukat láthatjuk a MÜPÁ-ban.

Az előadás címe A Meztelen Bohóc – már a nagybetűkből is érzékelhető a szimbolikus mondanivaló kifejezésének szándéka: a ruhák, az álarc, a felszín alá nézni. A bohóc (az általam látott előadásban Egyed Brigitta) az est narrátora és fő témája. Ez a bohóc nem igazán vidám és nem bánik kesztyűs kézzel sem önmagával, sem a közönséggel. A nézőkkel folyamatos interakcióban van: ha valamilyen választ, reakciót kap, egyből megmutatja annak visszáját is. A nézőket arra kéri, hogy nézzenek egymás szemébe, majd önmagukba. Később, egyfajta modern zenebohócként karmester-ruhát ölt és táncosok csoportját vezényli pálcájával. Még énekel is – mindenhez ért, ahogy a színház, a show és cirkusz elemeit ötvöző kortárs cirkuszban ez szokás. A kíséret nélkül előadott, Ajtay Andor tolmácsolásában ismert sanzon rezignált hangulatú: a Tanulj meg fiacskám komédiázni is csak arról szól, hogy milyen szívfájdító érzelmek rejtőznek a komikus álarc mögött.


A táncosokat a bohóc irányítja (fotó: Nagy Attila)

A narratív jelenetek közé ékelve nagyszabású showműsort láthatunk, nagyszerű artistaprodukciókkal, élőzenével, táncosokkal. Herczeg Richárd kínairúd és duplakötél számát az artisták is megtapsolják a nézőtérről. Ők a lépcsőkre telepedve nézik végig a produkciót, és biztos vagyok benne, hogy bár sokszor látták, ők is összerezzennek, amikor a művész egy-egy kiszámított zuhanás végén pár centire áll meg a földtől.


Herczeg Richárd (fotó: Nagy Attila)

Illés Renátó és Veress Zsanett páros handstand száma példa arra, hogy az újcirkuszban minden artista-mutatvány történetet mesél és érzelmeket kelt: jelen esetben egy szerelmi románc zajlik félkaron állva. Az is előfordul, hogy kettejüket tartja meg az a fél kar.


Handstand, Veress Zsanett (fotó: Nagy Attila)

Pintér Áron és Lakatos Leonetta páros bohóc- és zsonglőrszámot adnak elő: a fiatalember lábán pörget bőröndöt, karikát, hengert – és mindezt egyszerre. A lány eközben egy hatalmas fehér golyón egyensúlyozva tüsténtkedik körülötte, mintha ez lenne a legtermészetesebb módja a helyváltoztatásnak.


„A lábával karikázik/a kezével citerázik/az orrával orgonázik
a fülével figurázik” (fotó: Nagy Attila)

Ez alkalommal igen látványosak a díszletek: a nyitójelenetben a függönyt kiakasztott ruhák sokasága alkotja (a első hír, amit a Bohóctól megtudunk: elvesztek a jelmezek – tehát a bohóc (is) meztelen, az előadás is elmarad) majd egy későbbi jelenetben egy hatalmas hálón, vörös fényben lengenek textíliák hullámzó szőnyegként. A mozgó szövevényből hol itt, hol ott bukkannak ki az artisták, majd az előtérben kezdődik Illés Renátó tissue-száma. Lélegzetelállító figyelni, ahogy az artista magasban spárgázik a két selyemkendőbe csavart lábbal, minden biztosítás nélkül.


Illés Renátó tissue-száma (fotó: Nagy Attila)

Az előadás egyik újdonsága a gumiasztal-szám, amelyet vendégművészek, a Wallkings csoport ad elő. A falas gumiasztal lényege, hogy maga gumiasztal takarásban van. Igy a közönség csak azt látja, hogy egy homorúan ívelt fal tetejéről a szünet után lassan beszállingózó artisták közül egy-egy váratlanul lezuhan, majd mint egy visszafelé játszott filmben, ugyanazzal a lendülettel vissza is repül a fal tetejére. Később persze bonyolítják: pörögnek, szaltóznak, egyszerre többen is, míg a többiek a fal tetejéről táncolva biztatják társaikat.


Innen zuhannak... (fotó: Nagy Attila)


...majd repülnek vissza, fittyet hányva a gravitációra (fotó: Nagy Attila)

Az újcirkusz összművészeti jellegének megfelelően sok szám alatt a zene is élő. Sárik Péter dzsesszzongorista és zeneszerző szerzeményei kortalanok, illetve több kort is felidéznek. De az is előfordul, hogy szimfonikus zenekar szólal meg felvételről (a Budafoki Dohnányi Zenekar).

A zongorista hűen követi a színpadi történéseket, ha kell, improvizál. Az általam látott előadásban a nemzetközileg is ismert zsonglőr, Dittmar Laido egy ízben elejt a megszámlálhatatlanul sok karikából egyet. Szimpatikus módon, kétszer is újrakezdi, a zongoristával együtt, míg a közönség lélegzetvisszafojtva figyel. Ezt a számot egy éteri hangú énekesnő is kíséri (Czigány Judit).


Nem adja fel (fotó: Nagy Attila)

E kis ajánló keretét meghaladja, hogy minden számról megemlékezzünk, de talán ennyiből is kitűnik, hogy egy minden elemében átgondolt, sokoldalúan izgalmas előadásról van szó, amelynek nagy előnye, hogy 7 évestől 97 évesig bárkinek ajánlható. Alig hiszem, hogy a zsúfolt nézőtérről bárki is csalódottan távozott volna. Legközelebb szeptemberben lesznek előadások, mindenki meggyőződhet róla a saját szemével.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2014.07.04. 11:19 • Címke: színház, újcirkusz