Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.
Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.
Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.
A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.
Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.
Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.
Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.
Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.
Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.
Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.
Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.
2000-től emlékház működik itt, ahol összegyűjtötték a színésznőhöz kötődő tárgyi emlékeket. A gyűjtemény létrehozása és fenntartása Balla István iparművész érdeme, aki egy kiállítása kapcsán ismerte meg a színésznőt. Az ismeretségből barátság lett, Balla István meg-meglátogatta Tolnay Klárit budapesti, Fejér György utcai lakásában. Amikor egyszer emléktárgyat kért tőle, a művésznő hosszas gondolkodás után egy igazán személyes darabot, egykori babacipőjét ajándékozta neki.
A gyűjtemény első darabja (fotó: Major László) További képek a galériában!
Ez a gombos, szattyánbőrből készült cipőcske adta az ötletet, hogy össze kellene gyűjteni a színészi és személyes életpálya emlékeit: fotókat, kritikákat, jelmezeket, de a személyes tárgyakat is a családi ereklyéktől a kitüntetéseken át a jogosítványokig. Szerencsére, a színésznő könnyen átengedte a tárgyait:
„Ahogy öregszem, úgy hullik le rólam minden felesleges, mindaz, amit korábban fontosnak, lényegesnek hittem. Olyan vagyok, mint a léghajós Márai naplójában, aki egyre magasabbra emelkedik, de ehhez a kosárból egyre több dolgot kell kidobálnia: először a homokzsákokat, majd a személyes holmijait, végül még a fogkeféjét is. Egyre feljebb és feljebb emelkedem, de közben tudom: közel az út vége. Kicsit már befejeztem.” (Párkány László: Tolnay Klári és emlékkertészei, 2014) |
„1917-ben még nem tudtam, mi az illem” (fotó: Major László)
Összegyűjteni érdemes relikvia pedig került rengeteg, nem csak közvetlenül a művésznőtől, hanem a mama újságkivágataitól kezdve a színházak jelmezgyűjteményéig, fotóarchívumokból, magángyűjtőktől, százféle forrásból. Az első kiállítás a színésznő nyolcvanadik születésnapjára a Várszínházban nyílt meg, majd bejárta az országot. Tolnay Klári még személyesen is részt vett az előkészítésében, a képeket sajátkezű széljegyzetekkel látta el: „Az első sztárfotó”, „1917-ben még nem tudtam, mi az illem” (a képen háromévesen az orrát piszkálja), „Margitsziget, 1957: Honthy Hanna is eljött megnézni, hogy milyen Maya vagyok. Végigröhögte.” „Hermelin 1967: Ezen az előadáson Kádár elaludt, Aczél böködte a fejét”.
„Azóta sem volt Gábor Miklóshoz hasonló lovagom – sajnos” (fotó: Major László)
Máshol azt is megjegyezi, hogy mindig egyik cigarettáról gyújtott a másikra (a háttérben szóló dalokból viszont az is megállapítható, hogy a hangján ezt egyáltalán nem érezni). E közvetlen kommentárok személyessé teszik az élményt: mintha a történet hőse személyesen vezetne minket végig élete eseményein.
A falu legszebb háza (fotó: Major László)
A színésznő 1998-ban bekövetkezett halála után Balla István szerette volna együtt tartani az anyagot. Sikerült megvennie Mohorán egy tornácos parasztházat (az egykori tanítói lakot) az eredeti, nyolcszobás Tolnay-kúria közelében (utóbbi jelenleg felújítás alatt áll, közművelődési intézmény működik benne).
Az egykori Tolnay-kúria (fotó: Major László)
A három szoba ma csordultig van tárgyakkal, minden szabad felületet képek és tárgyak borítanak: a három helyiségben 300 kép van egyszerre kiállítva, időrendi sorrendben és témák köré rendezve, de ez csak töredéke a rendelkezésre állónak. A kiállított tárgyakat is folyamatosan cserélgetik. A gyűjtemény ma is bővül, az egyik legutóbbi szerzemény egy fémnyomatos meghívó a Férfihűség című film bemutatójára.
Az öltözőasztal (fotó: Major László)
Láthatjuk a színésznő Vígszínházi öltözőasztalát, amelyen minden nap friss virág illatozott, legtöbbször sárga rózsa, a kedvence. Sminkeszközei, műszempillája, kölnisüvegei ott sorakoznak a tükör előtt, mintha most hagyta volna őket ott.
157 cm magas volt, hogy magasabbnak tűnjön, szívesen hordott magassarkút és kalapot (fotó: Major László)
A családi zongorát, amelyen gyerekkorában szüleivel és testvéreivel kamarazenéltek, a színésznő évtizedekkel később elajándékozta egy tehetséges kislánynak. A hangszer kalandos úton tért vissza a múzeumba – felavatóján Vukán György játszott rajta. A kis pódiumon alkalomadtán előadóesteket, felolvasásokat, koncerteket is tartanak.
A családi zongora (fotó: Major László)
A kiállított kosztümök közül a legrégebbi a Nóra-kosztüm, de láthatjuk a Katyi, az Utazások nagynénémmel, A nagymama és más darabokban viselt jelmezeit, de privát használt táskáját is is.
Muráti Lilivel, vitorláson (fotó: Major László)
A centenáriumi évben dombormű került az emlékház falára, bélyeg is készült, sőt egy balassagyarmati csokoládémanufaktúra Tolnay-bonbot is készített. Nagyon finom!
Egy szép nyári hétvégén érdemes ellátogatni a Cserhát hegységben, gyönyörű környezetben található emlékházba, megidézni egy nagy színésznő változatos életútját, rokonszenves, sokszínű személyiségét és nem utolsó sorban, élvezni egy lélekkel és nagy odaadással létrehozott gyűjtemény varázsát.
Löwensohn Enikő