Kányádi Kalákája – a Kaláka Kányádija

Szerencsés és sikert hozó találkozás Kányádi költészetének és a Kaláka muzsikájának összecsendülése. Az 1969-ben alakult zenekar ugyanazzal a konok következetességgel futja pályáját, mint Kányádi Sándor.

A Helikon kiadó hangoskönyv-sorozatában Kányádi Sándor 75. születésnapjára, 2004-ben kiadott cd lemezen 20 megzenésített verset ad elő a Kaláka együttes. A cd mellékleteként szolgáló füzetben el is olvashatjuk a verseket. A közismert Kányádi-versek: Három székláb, Két nyárfa, Szemerkél az őszi eső, Valaki jár a fák hegyén olvasása és ezzel egyidejű meghallgatása különleges élményt nyújt. A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakja, Kányádi Sándor az életművét olyan természetes könnyedséggel teremtette meg, ahogy az életét éli. Minden tiszta és átlátszó ebben az életben és ebben a költészetben, nincs semmiféle hókuszpókusz, kimódoltság, nincs önsajnálat és nincsenek pózok. Kányádi Sándor verseiben öröm van és bánat, születés és halál, az otthon szeretete és honvágy, természetes és derűs kisebbségi lét, csalafinta, némelykor tragikomikus együttélés a kommunista Romániával. Ha Kányádi Sándor erdélyi pályatársait sorra vesszük, csodálkozhatunk, hogy milyen sok nagy tehetségű írót termett ez a kor: Sütő András, Páskándi Géza, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Székely János, vagy a fiatalabbak közül Egyed Péter és Szőcs Géza. A névsor fémjelezte minőségi irodalom megléte nyilván nem a véletlen műve. Valaki járt arrafelé a fák hegyén.

Kányádi Sándor költészetét az egyértelműség és a végtelen letisztultság jellemzi. Irodalomtörténészek sokasága hosszú tanulmányokban tett és tesz kísérletet arra, hogy e sajátos költészet lényegét leírja, de ez soha semmiben nem befolyásolta az alkotót. A kezdetektől fogva a maga útját járta. Nem hódolt be egyetlen kordivatnak sem, rátaláltak azok a hiteles nyelvi formák, vagy ő talált rá ezekre, amelyek egyedivé és összetéveszthetetlenné tették műveit. A legvadabb materializmus korszakában is kikezdhetetlen hittel fényesítette meg sorait. Jellemző példa életéből, hogy megsajnálta a megfigyelésével megbízott titkosügynököt, aki a háza mellől leste a hidegben, behívta, beszélgetett vele, megitatta, és elmondta neki napirendjét. Vagy egy egészen közeli személyes történet. Kisebb társaságunkban a házigazda jóféle simontornyai mangalica szalámit ajándékozott volna a költőnek. Kányádi addig nem fogadta el, míg a társaság minden tagja nem kapott egy-egy rúd szalámit. Gyermeklapszerkesztői mivolta is talán segítette költészete kibontakozásában. A rövid, nagyon pontos mondatok, a világos, tiszta közlésmód nélkül nem lehet a gyerekekhez szólni. Ez a gyakorlat egyébként jó néhány pályatársánál megfigyelhető: Weöres Sándornál, Kormos Istvánnál, Nagy Lászlónál, Csukás Istvánnál, Nagy Gáspárnál vagy Lázár Ervinnél, azaz a gyermekíróként is számon tartott legkiválóbbaknál.

Az 1994-ben született Valaki jár a fák hegyén című verse Kányádi Sándor életművének egyik csúcsa. Olyan közérthető egyszerűséggel beszél a minden ember életében meglévő nagy titkokról, ahogyan rajta kívül csak kevesen tudnak. Robert Burns, Petőfi Sándor vagy Arany János. A Valaki jár a fák hegyén című és kezdetű vers sem nem földi, sem nem égi. A köztes lét, a fent és a lent közötti, a volt és a lesz közötti mindenkori jelen nagyon pontos megfogalmazása. A lét és nemlét titkának megfejtése vagy legalábbis kísérlet erre, minden alkotó alapfeladata. Minden, ami a születés és a halál között történik, elmondható, csak a kezdet és a vég, ami nem, vagy legalábbis nagyon nehezen. Kányádi Sándornak ez a verse arra bizonyíték, hogy mégiscsak lehet erről beszélni. Lehet a reményről, a félelemről, de lehet a megtartó irgalomról és az eljövendő új csillagokról tiszta hittel, közérthetően szólni. Lehet a Teremtőről úgy beszélni, hogy nem mondjuk ki a nevét, mégis a hitünk benne nem más – ahogy Kányádi írja – : maga a remény, mondják, maga a félelem.

Szerencsés és sikert hozó találkozás Kányádi költészetének és a Kaláka muzsikájának összecsendülése. Az 1969-ben alakult zenekar ugyanazzal a konok következetességgel futja pályáját, mint Kányádi Sándor. Az ezernél is több dalt magáénak tudó együttes dalain nemzedékek nőttek fel. Azok a gyerekek, akik a hetvenes, nyolcvanas években Kaláka-lemezeken nőttek fel, ma már gyerekeiket, unokáikat viszik a koncertekre. A Kaláka tagjai hatvan körül járnak, ennek ellenére, vagy éppen ezért évente száz, százötven koncertet tartanak. Ez a szám fiatalabb korukban ennek duplája, háromszáz körüli volt. Akinek szerencséje volt több koncerten is megfigyelni muzsikájukat, megállapíthatja, hogy abban a korban, amikor minden szétdőlni látszik, és úgy tűnik, az összevisszaság minden maga alá gyűr, a Kaláka minden alkalommal óriási fegyelemmel, műgonddal és szeretettel adja elő műveit. Mindegy, hogy falusi kultúrházban vagy fővárosi nagyszínpadon lépnek fel, a produkció ugyanaz.

Az értékes irodalom megértetésében és megszerettetésében a Kaláka zenekarnak elévülhetetlen érdemei vannak. A Hangzó Helikon sorozatban a Kányádi Sándor megzenésített verseit tartalmazó összeállítások mellett Arany János, Kosztolányi Dezső művei is ott szerepelnek, a korábbi Kaláka-lemezek pedig olyan rangos szerzők szövegeihez adtak zenét, mint Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Veress Miklós, Móra Ferenc, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Tóth Árpád, Radnóti Miklós. Külön lemez készült François Villon verseire. És akkor még nem beszéltünk a magyar népdalkincsre építő híres betlehemi összeállításaikról, vagy a világirodalom legnagyobbjainak műveire született dalokról.

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.04.03. 10:59 • Címke: díj, irodalom, zene