​Az Esőváró 70 éve

Nemzet színésze címről hallottam már, arról viszont nincs információm, hogy olyan megtisztelő titulus létezik-e, hogy a Nemzet popzenésze. Létjogosultsága minden esetre lenne – és mindjárt jelöltem is van: Kovács Katinak hívják.

Sosem tagadta meg magát, büszke tagja a táncdalénekesek nemzedékének, de kitört a retrósztárok méltatlan díszletek közé szorított playback-karanténjából. Persze úgy tört ki, hogy értékeit és hagyományait vitte magával. Néhány évvel ezelőtt a fiatal zenészekből alakult Qualitons pszichedelikus beat-soul zenekarral lépett fel. A hatvanas, hetvenes évek hangzásvilágára építő zenekar frissen, impozáns erővel kísérte az énekesnőt, akiből áradt a lelkesedés és a profizmus. Egy igazán kivételes találkozás volt ez, bearanyozta a 2009-es évet.

„Nekem újra kell tanulni mindent” – nyilatkozta akkor az Indexnek – „Úgyhogy elképzelhető, hogy megint az a helyzet állt elő, hogy 25 éves a tanárom és én vagyok a tanuló.” A Qualitons azokat a nehéz, jazzes dalait vette elő, amelyek negyven éve nem lettek slágerek, a huszonegyedik század elején viszont elkápráztatták a közönséget, és szenzációs példáját adták annak, hogy évtizedekkel korábban micsoda funk világ volt itt a vasfüggöny mögött is, még ha az egykori hallgató elsősorban inkább a lírai dalokra volt nyitott.

Eltávozott nap (Mészáros Márta, 1968)

Maga Kovács Kati szívesen aposztrofálja magát rockénekesként is, de nagyon széles palettáról válogat, szíve szerint a heavy metaltól a diszkóig. Egy kitétele viszont van: ha hívják, akkor a zene miatt hívják. „Azt szoktam mondani, amíg a zene érdekel, nem szívesen foglalkozom kukacokkal” – mondja a fentebb említett beszélgetésben, a különböző valóságshow-k őserdei kukacevő versengéseire utalva.

Ma hetven éve, 1944. október 25-én született Verpeléten. A köztudatba 1965-be robbant be a Ki mit tud?-on aratott országos sikerével, majd az első Táncdalfesztivált is megnyerte a Nem leszek a játékszered című, markáns, beates hangzású dallal. Vukán György és más elismert művészek mellett tanult, és sorban jelentek meg lemezei.



A legnagyobb magyar beatzenekarok, az Illés, az Omega és a Metró kísérték. A hetvenes években jobbnál jobb felvételeket alkotott az LGT-vel és készített lemezeket a V’Moto-Rockkal is, míg a diszkó fénykorában a Neoton Famíliával is dolgozott együtt.

A hetvenes évek hozta meg számára a nemzetközi elismertséget. Az Add már uram az esőt! című számával Magyarországon 1972-ben megnyerte a hazai Táncdalfesztivált, majd Drezdában is első helyezett lett a dalfesztiválon, míg más munkáival Írországban, Angliában aratott sikereket. Turnéi Kubától a Szovjetunióig számos országban ismertté tették a nevét.

Az Add már uram az esőt! dal Szenes Iván által választott eredeti címe egyébként Esőváró volt, amelyet a Juventus együttesben basszusgitározó Sipos Péter javaslatára változtattak meg. Mint sok más dalát, ezt sem csak magyarul rögzítette.



Az Amerikába emigrált, majd 1974-ben hazalátogató magyar jazzgitáros, a legendás Szabó Gábor egyenrangú partnere, ezt közös felvételeik is bizonyítják, például az a – vigyázat! addiktíven lenyűgöző – előadás, amelyben a kor legjobb magyar jazzmuzsikusai kísérik, míg egyebek mellett az LGT Az eső és én című dalát énekli.



Azt talán kevesebben tudják, hogy Kovács Kati elsőrangú színésznő is, akit olyan rendezők foglalkoztattak, mint Kardos Ferenc – elsőként az ő Ünnepnapok című filmjében szerepelt – vagy épp Bacsó Péter. A különleges szépséget, méltóságot sugárzó alakja számos prózai szerepben feltűnt.

Eltávozott nap (Mészáros Márta, 1968)

Mészáros Márta 1968-as Eltávozott napjában és a rendezőnő több más filmjében (Holdudvar, Ők ketten) játszott, Bácskai Lauró István 1968-as A Hamis Izabella című művében Ruttkai Éva és Kállai Ferenc mellett látjuk viszont és a zseniális Jancsó Miklós Fényes szelek című, a negyvenes évek második felének világát feledhetetlen képsorokkal  megjelenítő filmjében is főszerepet kapott (1969).

Fejlövés (1968, Bacsó Péter)

Persze így is elsősorban az énekesnő jut eszünkbe róla: ahogy a régi játszótársakkal, Koós Jánossal és Hofi Gézával bolondozik, vagy ahogy a „rock and rollerről” énekel. Tehetségével és emberi tartásával végül 2014-ben kiérdemelte a Kossuth-díjat is. Ami nagy szó, hiszen a klasszikus popzene szcénájának művészeit a kelleténél ritkábban kényeztetik a legmagasabb magyar művészi elismeréssel, a magyar dalszövegírás legismertebb egyénisége, G. Dénes György is csak posztumusz kapta azt meg.

Kovács Kati előadóművész, dalszövegíró, színésznő az indoklás szerint a magyar könnyűzenei kultúrában játszott műfajteremtő szerepéért, határainkon túl is nagy népszerűségnek örvendő, gazdag előadóművészi tevékenységéért, több évtizedes művészi pályája elismeréseként kapta a díjat. Szegő András jellemzése szerint „az életében a normákat tisztelő és betartó, miközben éneklésében mindig a végső határokat feszegető művész. Tehetsége vitathatatlan, hangja egyedülálló. A szeretet szolgálója, miközben abszolút öntörvényű és mindig a maga útját járja. Igazi szabad lélek.”

Sok évtizednyi sikert kívánunk még neki! „Szomjas a föld és éhesek a fák” – egy Esőváró, sőt! esőcsináló varázshangra mindig szükségünk lesz.

Képes Gábor

• Publikálva: 2014.10.25. 09:43 • Címke: évforduló, zene