Test víziók

Február 26-27-én az Átrium Film-Színházban kétnapos konferenciát szervez a Nemzeti Táncszínház.

A Nemzeti Táncszínház kétnapos konferenciájának fókuszában az emberi test problematikája áll, amelyhez a legkülönbözőbb szakterületek képviselői kapcsolódnak előadásukkal. Vizsgálat tárgyát képezi, hogy a test, mint kommunikációs felület milyen jelentéstartalmak hordozója lehet zárt közösségekben, mik azok az anatómiai határok, amelyek egy táncművész kezét megkötik, hogyan használja évszázadok óta a társadalmi testnormától eltérő alakokat a szórakoztatóipar és cirkuszművészet, milyen test-szemlélet tükröződik El Kazovszkij híres performanszaiban, illetve melyek a színházi gyakorlat azon pillanatai, mikor a színpadi szerep testként értelmeződik. Az elméleti előadásokat izgalmas performanszok és testtorzókból készült installációk egészítik ki.

Szöllősi Géza (képzőművész): Hús project
„A módszer, amellyel létrehozza szobrait, leginkább Dr. Frankenstein tudományos kísérleteihez áll közel. Hús Projekt ciklusában Szöllősi női torzókat kreált állati húsból és bőrből, amelyek kivitelezéséhez alkalmazott durva öltések a boncasztalra utalnak. A Hús Projektben létrehozott karakter több mint kísérteties, közvetlen utalást tesz a nekrofília jelenségére. Az ember kreálta teremtmény motívuma, amelynek elsődleges szerepe a szexuális tárgy volt, megjelent az egész huszadik századon keresztül.” (Otto M. Urban) Szöllősi Géza provokatív művészete egyedülálló hangot üt meg a kortárs magyar képzőművészet testkánonában, ugyanakkor könnyedén beilleszthető a nemzetközi szcéna fősodrába, ahol már az idősebb generációk megteremtették a rossz közérzet és horror kultúrájának posztmodern hagyományát a testábrázolásban.

Oltai Kata (művészettörténész, kurátor): Az Elefántember, a Szakállas nő, a Kardnyelő és a Tetovált ember – deformált és transzformált testek. Női és férfi testmetaforák a cirkusz jelenségek kritikai olvasatában
Arra teszek kísérletet az előadásomban, hogy vázoljam a társadalmi testnormától eltérő jelenségek magyarázatát, segítségül hívva a 18. századtól létező “állandó” cirkusztoposzokat. A normaként felállított testkánon viszonylag szűk mezsgyét szab ki mind a konszenzusosan nőiesnek, vagy a férfiasnak számító tulajdonságok skáláján. Ami ezen kívül esik az abnormalitás, deformitás, betegség, ijesztő, visszataszító vagy a tabu kategóriájába esik. Ezeket a jelenségeket kisarkítva használja a szórakoztatóipar évszázadok óta, a kritikai kultúraolvasat pedig lehetőséget nyújt, hogy a hierarchikusan és politizált módon létrehozott reprezentációk mögé nézzünk, és test és identitás ilyen típusú metszetét górcső alá vonjuk.

Jákfalvi Magdolna (színháztörténész, egyetemi tanár): Ami látszik és ami nem
Az előadás a test performativitásának hagyományát a látás és a megmutatás mozzanatából vizsgálja ikonikus alakításokon át Mlle du Parctól Lars Eidingerig. A dramatikus színházi gyakorlat különféle kacér szabályokat állít fel, ezek történetiségükben értelmezve kirajzolják előttünk azt a pillanatot, amikor testnek lehet látni a színpadon a szerepet. Vagy mást.

Lakatos János (nívódíjas koreográfus, a Magyar Táncművészeti Fősikola tanára): Anatómiai trükkök és tippek a moderntánc tréningben
6 és fél évet töltöttem a Semmelweis Egyetem sporttudományos karán, itt vált szenvedélyemmé és hobbimmá a mozgásanatómia. Táncpedagógusként sokat kísérleteztem és kifejlesztettem különböző gyakorlatokat, melyekkel a tánctréning hatékonysága többszörösére növelhető. Erő, koordináció, flexibilitás, kontroll. Ezekről lesz szó ebben a lebilincselő és szemléletes előadásban. Megismerkedünk olyan misztikusnak hangzó kifejezésekkel, mint a proprioceptív provokáció, a peroneus csoport, vagy a reciprok inhibíció. Fedezzük fel együtt, hogyan segíti a tudomány a művészetet a táncban is!

Fiáth Titanilla (börtönpszichológus, kulturális antropológus): Az elzárt testek nyitottsága
Annak ellenére, hogy a börtön „fegyelmezett testek előállítására” (Foucault) törekszik, a fogvatartottak számos stratégiával élnek annak érdekében, hogy a testük és a megjelenésük alakításán keresztül képessé váljanak az identitásuk meg-, illetve újrafogalmazására. Az előadás során a testépítés, a sport, a sérülések és sebek jelentőségét, illetve a gender megteremtésére/kifejezésére szolgáló technikákat elemzem a férfi- és női börtönök fogvatartottainak nézőpontjából.

Rényi András (esztéta): A táncos és a táncosként megjelölt test
Az előadáson közvetlenül El Kazovszkij (1948-2008) híres performanszainak (az ún. Dzsan-panoptikumoknak) test-szemléletével foglalkozom – a táncoló balerina motívumának vizsgálatán keresztül. Egy rövid filmbejátszás erejéig érintem Matthew Bourne 1995-ös Hattyúk tava-előadását, ennek segítségével a tánc által megmutatkozó illetve a performansz során manipulált test különbségeit elemzem. El Kazovszkij élő testeket, antik mitológiai és európai kulturális-történeti allúziókat ötvöz személyes motívumokkal, hogy egy operai látványosságú, mégis drámai végkicsengésű szertartás során színre vigye és közvetlen nézői tapasztalattá tegye a nemi identitás sorskérdéseit illetve a Szépség leigázásása és a neki való kiszolgáltatottság szerelemfilozófiai dilemmáit.

Táncelőadások:
Gergye Krisztián – Tárnok Marica: Perforatum xyz
„Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. Az élő test mozgóképe érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.” (Nádas Péter)
Előadók: Tárnok Marica és Gergye Krisztián
Koncepció, rendezés: Gergye Krisztián

Fehér Ferenc: Imágó
A biológiában imágó a neve a rovarok utolsó fejlődési fázisának: a bábból való kibújás utáni szakasz a teljes átalakulás.
A test ritmusa,
a test csúnyasága, szépsége,
a test kifinomultsága, adottsága,
Megszületni, világra jönni olyan hosszú út.
Megküzdeni az életben maradásért, leélni azt az olyan rövid életet.
Kifejlődni, átváltozni azzá, ami leszünk, azzá, amivé akarunk, mert én most ebben az előadásban emberré akarok változni! Emberré.

Előadó: Fehér Ferenc
Zene: Fehér Ferenc
Fény: Kovácsovics Dávid
Koreográfia: Fehér Ferenc
Szakmai konzultáns: Simon Judit
Produkciós partner: Katlan Csoport
Támogatók: Műhely Alapítvány, Katlan Csoport

• Publikálva: 2015.01.13. 12:05 • Címke: tánc, konferencia