​Palacsintasütővel harcolt az ördög ellen

Csak abban bízhatunk, hogy akadnak követői, és hogy előadásait a modern technika segítségével a gyermekeik, unokáik elé tárják azok, akik még látták a Népligetben, egyik trabantos vidéki fellépésén, vagy éppen a Zsebtévében. 90 éve született Kemény Henrik, a vásári bábozás nagymestere, a palacsintasütős Vitéz László és Süsü, minden idők legnépszerűbb magyar sárkányának mozgatója.

A galíciai Korngut Salamon (1857-1930) csizmadia egy szép napon fogta magát és elkészült csizmáit a hátára vetve Magyarország felé vette az irányt. 1897. január 26-i dátummal várpalotai lakosként pedig már belügyminisztériumi engedélyt kapott arra, hogy a főváros kivételével „dal, testgyakorlat és bűvészeti előadásokat rendezhessen” országszerte. Végül a család Budapestet is „bevette” az időközben Amerikát is megjárt fiával, Henrikkel (1888-1944) előbb a hűvösvölgyi Nagyréten, majd 1927-ben a Népligetben hozott létre bábszínházat. (Henrik a Metro-Goldwyn-Mayer vállalatnál dolgozott New Yorkban, de 1912-ben hazajött, Columbia Magyar Mechanikai Színháza azonban becsődölt, a háború pedig a maradék vagyontól is megszabadította őket, de nem adták fel.) A családfő faragta és festette a bábokat, a felesége, Kriflik Mária varrta a ruháikat és szedte a belépődíjat, a kis Henrik (1925-2011) pedig már hat évesen fellépett apjával, igaz, egy évvel fiatalabb öccsével leginkább csak kézreadta a bábokat. A Keményre magyarosító apa 1944-ben munkaszolgálatosként tűnt el a fronton, a húszéves Henrik pedig a háború után sem adta fel a népligeti bábszínházat. Megőrizte nagyapja és apja Vitéz Lászlóját, ami a magyarországi vásáros bábjátszás alapfigurája lett.

80 évet töltött a paraván mögött

Maga a műfaj a 18.-19. században német és olasz mutatványosok révén jutott el hozzánk, a bábosok mellett csepűrágók, vásári komédiások, bűvészek, szemfényvesztők és kíntornások járták a búcsúkat, vásárokat és nagyobb népünnepélyeket. 1820 körül a Városligetben, tíz év múlva a Városmajorban telepedtek le, hoztak létre vurstlit. A Népligetben, a Planetárium helyén állt a Koller cirkusz és a japán húzogatós szerencsejáték bódéja mellett Keményék bábszínháza is, amit végül a vurstlival együtt 1953-ban felszámoltak. Henrik ekkor már az Állami Bábszínház alkalmazásában dolgozott bábtechnikusként, de apja és nagyapja bábjait azért megmentette.

Kemény Henrik a MaNDA adatbázisában

Később ezeket is felhasználta, amikor a fővárosi munkája mellett egy Trabanttal és a szétszedhető színpadával járni kezdte az országot. Végül 80 évet volt színpadon, vagyis a paraván mögött és Vitéz János életben tartása mellett olyan figurák fűződnek nevéhez, mint a zsebtévés Hakapeszi Maki, Furfangos Frigyes, vagy Böbe baba a Futrinka utcából. Ő mozgatta Süsüt, a szerethető sárkányt is. Munkásságáért 1985-ben a Munka érdemrend arany fokozatát, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2005-ben pedig a Kossuth-díjat ítélték oda neki.

Kemény Henrik és Vitéz László emléktáblája a Kolibri Színház falán

Most pedig, születésének 90. évfordulóján a Vigadóban rendeztek kiállítást neki, ahol a családi dokumentumok, fényképek mellett az általa alkotott 137 báb java is ki van állítva. Itt van a műhelyének berendezése, a sok Vitéz László és hat palacsintasütő – köztük kettő erősen igénybevett állapotban. Itt van a vörös és fekete fejű ördögök mellett a Ferenc Józsefre hajazó uraság, a palástos pap, a foltos munkás és a cintányéros szerecsen bábja, de itt van Donald kacsa és Miki egér mellett Popey is, akik csak átszöktek valahogy a lezárt határokon. Csak Kemény Henrik keze és hangja hiányzik (Szervusztok pajtikák!), de az nagyon. Legalább is minekünk, negyveneseknek.

„Szervusztok pajtikák!” – Kemény Henrik emlékkiállítás a Vigadóban

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.01.29. 10:54 • Címke: színház, évforduló