a rovat írásai

East az Arénában

Több mint négy évtizeddel ezelőtt indult életművét átívelő, története legnagyobb szabású koncertjére készül az East együttes. A hazai progresszív rockszíntér kiemelkedő formációja október 23-án, a nemzeti ünnepen lép fel a Budapest Sportarénában számos vendéggel.

Michael Nyman az Erkelben

Michael Nyman zenéi szólalnak meg a budapesti Erkel Színházban november 6-án a Michael Nyman Band közreműködésével.

Meghalt Aradszky László

Elhunyt Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében, közölte a család hétfőn.

Karmesterverseny Kobajasi Kenicsiróval

Az Erkel Színházban kezdődik a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny kedden a Filharmónia Magyarország szervezésében, a vendégkarmester az 1974-es karmesterverseny győztese, Kobajasi Kenicsiró lesz.

Pisztolyok dőltek Marilyn Mansonra

Rádőlt a díszlet egy része Marilyn Manson amerikai sztárra szombati New York-i koncertjén, a 48 éves zenészt kórházba szállították, a koncertet félbehagyták.

Új lemez és koncert: 55 éves az Omega!

Volt egyszer egy Vadkelet címmel új lemezzel és december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában koncerttel ünnepli 55. születésnapját az Omega együttes. A csapat szombaton első koncertjük helyszínén, az egykori Várklubban idézte fel a múltat és beszélt a jelenről.

A fél Pink Floyd újra Pompejiben

A világpremierrel egy időben, csütörtöktől látható a magyarországi mozikban a Live At Pompeii, David Gilmour, a Pink Floyd egykori legendás gitáros-énekese koncertfilmje. A zenész tavaly csaknem fél évszázad után lépett fel újra a pompeji amfiteátrumban.

Parádés évadnyitót tart az Opera

Az Andrássy úti évadnyitánnyal, szabadtéri előadásokkal és divatbemutatóval, az Erkel Színházban pedig hangversennyel kezdődik szombaton a Magyar Állami Operaház 2017/18-as budapesti évada.

Új U2 album a láthatáron!

Ízelítőül bemutatta új albuma egyik számát, a The Blackout című dalt a U2.

Brünnhilde megsérült, egy férfi bújt a jelmezébe

Megsérült a Bayreuthi Ünnepi Játékok záróelőadásán Catherine Foster. Az operaénekesnő a második felvonásra már nem tudott visszatérni, a színpad széléről énekelte tovább Brünnhildét. Szerepét a rendezőasszisztens, ráadásul egy férfi vette át Az istenek alkonyában.

Lord 45

A jubileumi Aréna-koncertje után új, 45 című lemezét mutatja be csütörtökön a Lord zenekar a Budapest Parkban.

Zene összes cikke »

„Ez lesz az én életem, a tánczene”

Beszélgetés Szántó Erzsi énekesnővel

szanto_lead

Szántó Erzsi énekesnővel öt éve ismerjük egymást, amikor meghívtam egy múzeumi rendezvényre – Pick up! Hangszedők és hangadók volt a címe, a beat előtti könnyűzenéről és a szórakoztató elektronika történetéről szólt. Énekesek meséltek a pályájukról, s közben orsósmagnón szólt a tangó és a slowfox – tehát a tánczene.

Első hívásra jött, tiszteletdíjat sem kért, mert fontosnak tartotta, hogy egy közgyűjtemény – egy technikatörténeti intézmény, az MMKM Műszaki Tanulmánytára – a klasszikus könnyűzene felé fordult. Azóta is többször összefutottunk, ha Budapesten járt. Két ország, Németország és Magyarország között ingázik, szeret autót vezetni, még kedvenc büféje is van út közben. Ha pedig itt van Budapesten, Újlipótvárosban, törzshelyét, a Dunaparkot mindig felkeresi. Mint mindig, most is elegáns, csinos, fiatalos. Állítólag hölgyek koráról nem illik beszélni, de hát a róla szóló, szűkszavú Wikipédia-cikkből is kiderül, 1939-ben született: az utolsó művésznemzedék tagja, amelyik még egyértelműen a beatzene előtt kezdte a könnyűzenei pályát. Most átadom neki a szót.



Gyerekkor Kőbányán

Mindig is nagyon muzikális voltam. Szerettem volna zongorát, balettot tanulni, de nem volt „kedvünk” – anyagilag. Kőbányán éltünk, szerény, tisztes családi körülmények között. Apám ezermester volt, a cipőt is megsarkalta, a rádiót is megjavította – és még hegedült is. Vagy legalább is volt egy hegedűje. Fantasztikus ember volt. A háború után egy hegedűtanár toborzott gyerekeket az iskolában. Eredetileg hegedűművész volt, csak egy gránát levitte a bal karját, utána lett tanár. Szelényi Józsefnek hívták, szegedi volt, gyönyörű szép férfi. Bátyám az iskolában fütyörészett, felfigyelt rá és megszólította: Nem akarsz hegedülni tanulni? Bátyám elkezdte, mamám kísérte mindig az órára. Talán hatéves lehettem, engem is vitt magával. Megnézett a tanár, a kezemet tapogatta, megénekeltetett. Ez jó kis hegedűs kéz – hümmögte. Engem is elkezdett tanítani. Negyedes hegedűvel kezdtem, amit sosem fogok elfelejteni. Belőled jó kis hegedűst faragunk – határozta el. Közben bátyám abbahagyta. Bár ő volt a legmuzikálisabb a családban, de olyan gátlásos volt, hogy egy kis koncerten, ahol elő kellett adnia az addig tanultakat, azt mondja, majd belehalt a lámpalázba. Hát én folytattam. Egyébként az öcsém is tanult hegedülni, de aztán a gitárt választotta, a mai napig zenél.

Szerettem gyerek lenni. Egyébként Hofi Géza, akivel később turnéztunk is együtt, a gyerekkori barátom, a bátyám iskolatársa volt. Bátyámmal négyen voltak barátok, én kis fruskaként lépdeltem utánuk. Az egyik fiú ‘56-ban tiszti iskolás volt, meghalt a harcokban. A négy fiú biciklizett mindenfelé, én váz alatt, a nagy férfibiciklin kerekeztem velük.

Közben az éneklés felé is kacsingattam, 13 éves koromban az iskolában az énektanárnő összegyűjtötte a legjobban éneklő lányokat, a János vitézt adtuk elő. Enyém lett a férfiszerep, én voltam János vitéz. Kölcsönzőből kaptunk kosztümöket, bajuszom is volt. Kőbányán történt ez is, a Maglódi úti általános iskolában. Volt egy színész, aki beállított minket, igazán komolyan vettük a feladatot. A sikeren felbuzdulva következő évben a Gül babát tanultuk meg, én voltam a Gábor diák, megint fiú. Mellette kamarazenekarban hegedültem, brácsáztam. Azt azért most is sajnálom, hogy abbahagytam a hegedülést, mert nagyon szerettem a klasszikus zenét.

szanto_kicsi

Amikor tizenhat éves lettem, elkezdtem odafigyelni a slágerekre, az első, ami engem megragadott, a Portugál szerenád volt. „Egy égő szerenád, a narancsfák tövén, a szerelem dalát így küldöm Neked én.” (énekel) A rádióban hallottam, Zsolnai Hédi előadásában, és a tükör előtt utánoztam. Akkor már a színpadon állt Záray Márta és Vámosi János, Hollós Ilona, Kovács Erzsi is – azt mondtam: ez lesz az én életem, a tánczene. Kezdtem fellépegetni Kőbányán, a Kultúrházban, egy társam kísért zongorán, bár csak klimpírozott. A bevonuló katonák előtt lépünk fel, gondolhatod, ott milyen siker volt, egy tizenhat éves lány slágert énekel…

„Kizésítették”

Az igazi pályám úgy kezdődött, hogy írtam egy levelet Németh Lehelnek. Akkor már 17-18 éves lehettem. Németh Lehel már nagyon nagy sztár volt, de akkora, hogy nem volt olyan se előtte, se utána. Olyan rendes volt, hogy egyből válaszolt. Azt kérdeztem tőle, hol lehetne tanulnom. Azt írta, ő a Béke kupolában lép fel, menjek be hozzá. Otthon el sem mondtam, de elmentem a Béke kupolába… Egész a bejáratáig, mert nem mertem bemenni. Azt is beleírta a levélbe, ha nem tudok vele találkozni, Majláth Júliát keressem föl. Ezt a tanácsát viszont megfogadtam. Elkezdtem Majláthnál tanulni, s ezzel párhuzamosan hangképző tanárhoz is jártam. Almási Aninak hívták, Lehoczky Éva operaénekesnőt is ő tanította. Kiváló hangképző tanár volt, az ő művészi pályáját is a háború törte derékba. Közben leérettségiztem, és el akartam menni dolgozni, hogy tudjam finanszírozni a tanulást. A Beloiannisz Gyárban lettem bérelszámoló. Négyszáz ember bérét kellett „kurblizni”, mechanikus számológépen kiszámolni. Persze mindenki tudta, hogy énekelek, s ennél a nagyvállalatnál már sokszor felléptem amatőr zenekarokkal. Korábban a Németh Lehel is a BHG-tól került ki, ott volt esztergályos.

Egyszer ő is fellépett a gyárban, s akkor már odamerészkedtem hozzá. Meghallgatott és annyit mondott: mi még fogunk találkozni… Amikor már profi énekesnő voltam, éveket dolgoztunk, turnéztunk együtt. Közben bekerültem a Rádió stúdióba, ahol Balassa Tamás tanított minket, ő volt a korrepetitor. Félévente-évente voltak vizsgafelvételek, összeült a zsűri, nagyon hasznos volt.

Jött a vizsgafelvétel, kezdtem megismerni a szerzőket, Nádas Gábort is. Elbűvölően kedves ember volt. Egy dalát nekem adta a vizsgafelvételre. Olyan jól sikerült, hogy rögtön „kizésítették”. Ami azt jelenti, hogy véglegesítették a felvételt, a rádió tulajdona lett, annyiszor játszhatták le, amennyit csak akarják. Ez volt a Hold ragyog a Dunán. A hatos stúdióban volt a Tessék választani műsor, ‘62-ben. Ez már egy nyilvános, közönség előtti műsor volt. Bizonyos szempontból a Táncdalfesztivál elődje. Ezt megnyertem ezzel a dallal.



Kirobbanó sláger lett. Nádas korábban odaadta Vámosi Jánosnak, de ő visszadobta, nem kellett neki, így került hozzám... Amikor óriási közönségsiker lett az előadásomban, Vámosi is meghallotta, és gyorsan felénekelte a lemezgyárban. A közönség viszont attól a fiatal lánytól kereste a dalt, akitől a műsorban megismerte. Én lettem az „originál”. A Lemezgyár igazgatója, Bors Jenő behívatott, és én is felénekeltem lemezre. Ez volt az első lemezem. Bors Jenő azt mondta nekem: amennyi számot beviszek, mindet felveszik velem. Be is vittem egy jó párat…

szanto_tavirat
Köszönőlevél

Holéczy és a többiek

Az ötvenes évek végén, hatvanas évek első felében a Holéczy zenekarral léptem fel a legszívesebben. Holéczy Ákosnak köszönhetem az ORI (Országos Rendező Iroda) működési engedélyemet is. A vizsgámat is neki köszönhetem, oda még a hegedűmet is vinni kellett.

szanto_holeczy_zenekar
Holéczy zenekar, fellépés a Zeneakadémián

A Holéczy zenekarban nagyobb sztárok mellett tanultam bele a szakmába. Engem Keszegnek becéztek, a Holéczy zenekar bőgőse nevezett el így, nagyon vékony kislány voltam, kis koktélruhában léptem föl. Ákos rettenetes szigorú ember volt, jó iskola volt. A legjobb zenészeket válogatta össze. Ákos Stefi volt a felesége, varázslatos énekesnő. Majláth Júlia testvére, Majláth Jenő volt a komédiás köztünk. Énekesi ambíciói voltak, és remek humora. Breitner János is fellépett velünk Holéczynél. Keméndi Bandi, aki eredetileg dobos volt, szintén fellépett, érdekes, pedáns ember volt.

A Holéczy után egy évet az EMKE-ben dolgoztam. Hardy Tomival és Fónay Jóskával, remek énekesekkel, és a legjobb zenekarokkal, a Nebulóval, Kovács Andor gitárossal, óriási időszak volt. Ez már ‘64 körül lehetett.

szanto_hardy_tamas_fonay_jozsef
Hardy Tamás és Fónay József között

Volt olyan nyaram, hogy hat-hét helyen volt szerződésem. Például a Marika jut eszembe – nagyon kellemes eszpresszó volt a Rákóczi úton, ott volt, hogy két dal eléneklése között hegedültem is. S mellette az EMKE, a Vajdahunyad vár kerthelyisége, a Moszkvakert a Gorkij fasorban… Helyettesítőként a Moulin Rouge-ban is felléptem. Matinéelőadások is voltak, nem is tudom, hogy bírtam ezt a strapát. Volt, hogy egy estén az Operettszínházban kellett volna utoljára fellépnem, de az EMKÉ-ben csúszott az előadás. Egy sofőr fuvarozott, de nem értem oda az Operettbe, a közönség már jött kifelé. Le kellett másnap jelentkeznem az ORI-ban. Kis Szántó – mondta Keszler, az igazgató – érje be annyival, hogy most meg vagyok sértődve.

Táncdalénekesek egymás közt

Jó társaság volt. Sárosi Katira nagyon hasonlítottam, sokszor léptünk fel együtt a Béke kupolában és a Béke bárban. Merem mondani, hogy ő volt a legszebb közülünk, így nem is volt baj, hogy rá hasonlítottam. Egyszer a fodrásznőm ugyanolyan hajszínt festett nekem és ugyanolyan frizurát kreált. Bementem délután próbálni a Kupolába, és megdermedt a levegő. Mintha ikrek lennénk, bár Kati idősebb volt nálam. „Nem az a baj, hogy hasonlítunk egymásra” – mondta később kacagva – „de azon azért csodálkoztam, amikor mentem a korrepetitorhoz a kottával a hónom alatt, és odajöttek kislányok hozzám: Szántó Erzsike, kaphatunk egy autogramot?” Amikor a fiúk született, átadta nekem a műsorát, Mikes Évával helyettesítettük. Jó az álmodozás – énekeltük. Éva is nagyon jó barátnőm lett. Sajnos keveset emlegetik, pedig olyan hangja senkinek nem volt, mint neki. Évának olyan pianói voltak, mint senki másnak. És a tehetség ebből derül ki, nem az üvöltésből. Az éneklés olyan, mint az autóvezetés. A gázt mindenki tudja nyomni, mint a bolond, de szépen beparkolni, ahhoz érzés kell.

Koós Jánossal, Czirok Lacival, Aradszkyval is sokat léptünk fel. Czirok Laci remekül jódlizott, a jazzhez is volt érzéke. De Németh József volt a legjobb duettpartnerem. Az akkori könnyűzene jellegzetes vonása volt, hogy vokálkórus is kísért minket. A felvételeknél mindig a Módos vokál: egyébként nem is találkoztunk velük, kész felvételre énekeltünk rá. A Vidám fiúk nevű vokálkórussal is sokat dolgoztunk együtt.

szanto_nemeth_jozsef
Németh Józseffel

Popsztárok a pékkocsiban

Hétfőnként szünet volt a színházakban, zenekarokkal, például a Stúdió 11-gyel jártuk az országot. Erről jut eszembe, volt egy nagyon nagy autóbalesetünk is Holéczyvel. Egy átalakított péksüteményes kisbusszal jártuk az országot. Olyan Barkas-féle volt. Egy nap három előadást is tartottunk, a sofőr fáradt volt, elaludt a volánnál, és beleborultunk az árokba. Pege Aladár meg is sérült. Ákosnak volt egy hatalmas faládája kottákkal, ami a nyakára esett. Ungár Pista, Boros Józsi, a bőgős, Kovács Erzsi, Pusztai Eta is a kocsiban ült. Később a Metró együttessel, Bergendyvel is fölléptem. Az utolsó, ami lezárta a magyar fellépéseim sorozatát, egy balatoni turné volt. Zoránék zenekara mellett Margitai Ági színésznő, Koós, Sárosi Kati is velünk tartott, remek csapat jött össze.

Ezekben az években újabb és újabb dalaim lettek ismertek. A Szégyelld magad című dallal 1965 körül a Tessék választaniban „robbantottam”. Havasy Viktor dala volt. Pikáns, jópofa kis szerzemény.



A Borús az idő (Sirály) – Zakariás Oszkár egyetlen, csodálatos, nehéz dala – is az enyém maradt, annak is én vagyok az „originál” előadója, ezzel is a Tessék választani-n arattam sikert. Számomra a hatvanas évek közepe egy nagyon sikeres időszak volt. Aztán ‘66-ban jött egy külföldi szerződés Münchenben, és elmentem. Egyébként 250 forint volt az utolsó gázsim, amit itt hagytam Magyarországon. Azért meg kell állapítanom, amikor elmentem Magyarországról, akkor voltam a csúcson. A sors így akarta. Néha nem tudom, bánjam-e, vagy örüljek neki.

„Csinos énekesnő, nagyon szép hanggal, jelenleg nem eladható”

Azért Németországban is a művészet közelében maradtam. Volt, hogy németül is énekeltem, Ich öffne die türen például az egyik ilyen dalom címe.



Egy bajor nyaralóhelyen laktam négy évig, ott ismerkedtem meg Marika Rökk zeneszerzőjével, Franz Grothével, aki egy bűbájos ember volt. Marika Rökk által nagyon kedvelte a magyarokat. Meghívott egy tévéműsorába, ahol kilencven tagú zenekar kísért. Romantikus, nagyszabású zenéket írt, de maga a dal könnyű volt, pillanatok alatt megtanultam. Grothe és felesége szeretett volna engem menedzselni. Mindenhova elvittek, mutogatták a felvételeimet. A mai napig megvan a válasz az egyik lemezemre, azt írták: „Csinos énekesnő, nagyon szép hanggal, jelenleg nem eladható”. Ez már a beatkorszak volt, ez volt az én nagy pechem. Egy ideig abbahagytam a pályát, civil életem volt.

Nem mondom, hogy mindig könnyű volt Németországban. Pont a harmincadik szülinapomon teljesen összeomlottam, úgy éreztem, most már öreg vagyok. Most már ilyen nincs, amikor több mint a duplája az ember. Alapvetően mindig vidám voltam, sok mindent leküzdöttem az optimizmusommal. Gyakran jártam Magyarországra, néhány felvételt itthon is csináltam. Jó barátságban voltam Keszler Palival, az ORI igazgatójával, például az Erkel Színházba szervezett nekem szilveszteri fellépést. Végig hivatalosan voltam kint, százalékot is fizettem a külföldi fellépéseim után a magyar Koncert Irodában. Konzuli útlevéllel jártam haza. A Magányosság percei címmel Nádas Gábor egyik dalát is felvette velem a Magyar Rádió. Németországban pedig magyar közönség előtt is többször felléptem, magyar nótákat, operetteket is énekeltem. Egész fiatalon nem szerettem a magyar nótákat, nem voltam mulatós típus. Egy Dankó Pista-esten tört meg a jég, amikor a legjobb cigányprímással léptem fel, Keskeny Ferenccel. Olyan kellemes, tüneményes emberrel azóta sem találkoztam. A konzulátuson rengeteg rendezvény volt, egyszer, hosszú évek után Hacki Tamással, a füttyművésszel együtt léptünk föl. Magyar bálon is fölléptem. Kaptam ajándékba egy gyönyörű kalocsai ruhát, hímzett köténnyel, mellénnyel, meg egy díszmagyart.

szanto_hacki
Hacki Tamással

Nádas Gábor megérdemelne egy estet

Ha úgy adódik, talán újabb műfajokban is kipróbáltam volna magam, de a swing, a klasszikus könnyűzene állt hozzám közel. Kedvenc énekesnőim Shirley Bassey és Ella Fitzgerald, ők a példaképeim a mai napig.

Tartom a régiekkel a kapcsolatot. Koós Jánossal sokat találkozunk, Budán van egy kis bár, a Kis Pipacs, ahol örömzenélünk, énekelünk a saját kedvünkre. Van, hogy Vándor Kálmán dalszövegíró, Korda Gyuri, Harangozó Teri is velünk tart, Fűzy Gábor bárzongorista kísér minket. Azt mondja, ez egy olyan bár, ahol minden négyzetméterre jut tíz énekes.

Ha lenne rá lehetőség, most is szívesen fellépnék. Úgy érzem, a klasszikus könnyűzene a reneszánszát éli, érdeklődnek irántunk. S amíg az ember tud énekelni, énekeljen. A legjobban annak örülnék, ha – akár több énekes együtt – Nádas Gábor műveiből állítanánk össze egy estet. De az idő kegyetlen. Tudod, van egy kép, amin Záray Mártával, Mikes Évával, Ákos Stefivel állunk együtt. Néha ránézek erre a képre, megható nézni a régi pályatársakat. Közülük már csak én vagyok életben.

szanto
Mikes Éva, Záray Márta, Szántó Erzsi, Ákos Stefi

Kicsit elmereng, majd hozzáteszi: De én még itt vagyok! És olyan életörömmel mondja, hogy őszintén elkezdek reménykedni egy Szántó Erzsi-koncertben, nagy zenekarral,  Nádas Gábor szerzeményeivel. Sokunknak örömet okozna!

Képes Gábor

• Publikálva: 2015.02.21. 08:00 • Címke: interjú