​Live Aid: a világ legnagyobb összefogása

Harminc éve rendezték meg a Live Aidet: kettős koncertet és tévéközvetítést az afrikai, azon belül is az etiópiai éhezők megsegítésére. A közvetítést 1,9 milliárd ember látta, és jobb esetben gondolt néhány pillanatra a fekete földrész iszonyú problémáira is. Amik a vallási küzdelmek megjelenésével azóta csak még iszonyúbbak lettek. A Live Aid talán a könnyűzene legnagyobb hatású ilyen jellegű produktuma volt, legalábbis azóta nem történt ehhez hasonló méretű nekibuzdulás.

A Live Aid kapcsán mindig az ír Bob Geldof főszervezőt és ötletgazdát szokták előhozni, aki kevésbé sikeres zenekarok énekeseként úgy lett híres, hogy megkapta a The Wall-ból Alan Parker által forgatott film főszerepét. A Pink Floyd rocktörténeti albumából készült opusz sikeréhez viszont hozzájárult Geldof tehetsége is, igazán maradandót mégis ezzel a kettős koncerttel alkotott. Egy tévéműsor indította el a dolgokat, ami az akkoriban (is) dúló etiópiai éhínséget mutatta be megrázó képekkel. Geldof a tévézés után, meglehetősen széles ismerősi, baráti körrel rendelkezvén, összetrombitálta a londoni zenei elitet és született egy eléggé szirupos karácsonyi dal 1984 októberében, olyan előadókkal, mint Phil Collins, George Michael, Sting, Bono és Boy George. És hoztak is a karácsonyi vásárlás lázában 70 ezer fontot az eladások, ami az akció folytatására ösztönözte Geldofékat. S mivel a világ két átellenes pontján rendezett szuperkoncertek egyidejű közvetítésének technikai problémáit is megoldották, így Londonban a BBC, Philadelphiában pedig az ABC beizzította műholdjait, a zenészek pedig belecsaptak a húrokba.

A Wembleyben, 72 ezer ember előtt délben indult és este 11-ig tartott a program, amin felvonult az akkori angolszász popipar java, és néhány zenekar és előadó a kontinensről. A legemlékezetesebb alakítást az ekkor még ereje teljében lévő Freddie Mercury nyújtotta fehér atlétában, feszülős, szeges öves Wrangler farmerban. A Bohemian Rhapsody után felpattant a zongorától, kezébe adták pálcás mikrofonját és bele is vágtak a Radio Ga Gába. A másik szuper alakítás Bonóé volt, aki három számnyi időt kapott zenekarával, de annyira a tömeg és a szép cél hatása alá került, hogy lement a színpadról és a közönségből egy színes lányt kiválasztva átcibálta a korlátokon, és „lassúzott” egyet vele. Ezzel viszont elhasználta a zenekarára szánt idő harmadát, a Pride (In The Name Of Love) című számra így már nem kerülhetett sor.

JFK Stadion, Philadelphia (forrás: Wikimedia, Squelle)

Az amerikai koncert minden tekintetben sikeresebb volt, mint ahogy a megmozdulás „himnusza”, a We Are The World, Lionel Ritchie és Michael Jackson szerzeménye lett. Ezt játszották a rádiók és tévék, és mára 69,1 millióan nézték meg a legnagyobb videómegosztón, míg Geldof számát, a Do They Know It's Christmas?-t „csak” 9,7 millióan látták. Az ottani sztárok is átütőbbek voltak, nézzük csak meg Tina Turnert, vagy éppen Stevie Wonder és Bruce Springsteen kettősét. A dal maga Harry Belafonte, valamikor a szocialista országokban is népszerűsített aktivista és énekes ötlete volt, 1985. január 25-én vették fel komoly szervezés után az A&M Recording Studio-ban 45 szereplővel, és 50 visszautasított ajánlkozóval. Prince, az akkori idők szupersztárja volt egyedül, aki visszautasította a meghívást, azért állítólag, mert Geldof csúnyákat nyilatkozott róla.



Aztán nélküle is rengeteg díjat, köztük három Grammyt söpört be a dal. A philadelphiai koncert is ezzel végződött, miközben Londonban nyár közepén a karácsonyi nótát fújták az ottaniak. Aki pedig mindkét helyszínen fellépett, az Phil Collins volt, de most már ezt nem tudná megtenni. 2003-ban leállították ugyanis a Concorde-ok repülését, márpedig három óra alatt mással nem nagyon lehet abszolválni a két város közötti távolságot. Collins is azzal repült, és helikopterek vitték a Wembleyből a Heathrowra, New Yorkból pedig a J.F. Kennedy stadionba.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.07.13. 15:22 • Címke: évforduló