a rovat írásai

East az Arénában

Több mint négy évtizeddel ezelőtt indult életművét átívelő, története legnagyobb szabású koncertjére készül az East együttes. A hazai progresszív rockszíntér kiemelkedő formációja október 23-án, a nemzeti ünnepen lép fel a Budapest Sportarénában számos vendéggel.

Michael Nyman az Erkelben

Michael Nyman zenéi szólalnak meg a budapesti Erkel Színházban november 6-án a Michael Nyman Band közreműködésével.

Meghalt Aradszky László

Elhunyt Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében, közölte a család hétfőn.

Karmesterverseny Kobajasi Kenicsiróval

Az Erkel Színházban kezdődik a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny kedden a Filharmónia Magyarország szervezésében, a vendégkarmester az 1974-es karmesterverseny győztese, Kobajasi Kenicsiró lesz.

Pisztolyok dőltek Marilyn Mansonra

Rádőlt a díszlet egy része Marilyn Manson amerikai sztárra szombati New York-i koncertjén, a 48 éves zenészt kórházba szállították, a koncertet félbehagyták.

Új lemez és koncert: 55 éves az Omega!

Volt egyszer egy Vadkelet címmel új lemezzel és december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában koncerttel ünnepli 55. születésnapját az Omega együttes. A csapat szombaton első koncertjük helyszínén, az egykori Várklubban idézte fel a múltat és beszélt a jelenről.

A fél Pink Floyd újra Pompejiben

A világpremierrel egy időben, csütörtöktől látható a magyarországi mozikban a Live At Pompeii, David Gilmour, a Pink Floyd egykori legendás gitáros-énekese koncertfilmje. A zenész tavaly csaknem fél évszázad után lépett fel újra a pompeji amfiteátrumban.

Parádés évadnyitót tart az Opera

Az Andrássy úti évadnyitánnyal, szabadtéri előadásokkal és divatbemutatóval, az Erkel Színházban pedig hangversennyel kezdődik szombaton a Magyar Állami Operaház 2017/18-as budapesti évada.

Új U2 album a láthatáron!

Ízelítőül bemutatta új albuma egyik számát, a The Blackout című dalt a U2.

Brünnhilde megsérült, egy férfi bújt a jelmezébe

Megsérült a Bayreuthi Ünnepi Játékok záróelőadásán Catherine Foster. Az operaénekesnő a második felvonásra már nem tudott visszatérni, a színpad széléről énekelte tovább Brünnhildét. Szerepét a rendezőasszisztens, ráadásul egy férfi vette át Az istenek alkonyában.

Lord 45

A jubileumi Aréna-koncertje után új, 45 című lemezét mutatja be csütörtökön a Lord zenekar a Budapest Parkban.

Zene összes cikke »

Örömzene – Bob Geldof

bob geldofMintha róla mintázta volna Bill Nighy kiégett, szétütött rocksztár paródiáját az Igazából szerelem című filmben.

Bob Geldof és együttese a PeCsában, péntek este, félház; aztán beszélgetés vele emberi jogokról és hasonlókról, PIM, szombat dél, teltház. Az idén 25 éves (Budapesten az első) irodalmi, művészeti fesztivál, a Hay mottóját: Imagine the World, 'Képzeld el a világot'-nak fordították. Talán pontosabb volna így: 'Találd ki a világot'. Oppersze. De lokális felszabadító érzéssel azért járhat. Tudósítás.

Bob Geldof, mintha róla mintázta volna Bill Nighy a kiélt, kiégett, szétütött rocksztár paródiáját a Igazából szerelem című filmben: magas és szikár, öregedő, a maga módján bölcs és a szórakoztatóiparban kegyetlenül profi. Avagy mégis akad egy fontos különbség: Geldof nem veszítette el a motivációit. Láthatóan az ujja köré csavart mindenkit a Petőfi Csarnokban úgy, hogy a megjelentek közül feltehetően kevesen voltak otthon az œuvre-ben (beleértve e sorok íróját is). Másfél óra alatt felépíti a masszív, súlyos anyagot, sokféle zenei stílusban, hihetetlen fazonokkal körülvéve magát a színpadon (a dagadt, öreg ír hegedűs a lyukacsos atlétában önmagában is olyan karakter, akiért érdemes volt kimenni).

A produkció zenei része igen erős, gyakran jammelésbe torkollik, érezhetően sok improvizációval talán még azokban a számokban is, amelyeket a hetvenes évektől fogva nyom a váltakozó összetételű banda (bár az utóbbi években mintha állandóság volna). Szokás heccelni őt azzal, hogy az I don't like Mondays-ből szedte össze vagyonát, de ez nem igaz, folyamatosan dolgozik: előadnak például egy új számot, amelyet afrikai motívumokra írtak, annál maibbat nehéz volna. Ők maguk is élvezik, aztán átragad a közönségre.

Ahogy Geldof szóban is kifejti, az angol könnyűzenében nem számít a szöveg: tingli-tangli, neki viszont írként igenis mondanivalója van. Nyilván ezért állandó vendége a Hay fesztiválnak. Fontos, hogy vérbeli zenész, sokféle irányzatban otthonos. A szövegre tett tartalmi hangsúly nála nem szorítja háttérbe a zenélést, mint annyi más dalnoknál tapasztalhatjuk.

Nincs vesztenivalója. Lefoszlottak (már ha valaha is voltak) a frázisok, lerí róla a közvetlenség, őszinteség, a felszabadult zenélésben éppen úgy, mint a számok között elhangzó, erősen politikus mondanivalóban (kormányok és mindenfajta tekintélyek, nem állnak meg előtte). Persze, öreg róka, tudja a mértéket, és roppant kedvesen csinálja. (Egyszer egy bulvárlap megvádolta, hogy tekintélyes magánvagyonát (35 millió dollár?) erkölcstelen módon szerezte. Hírlik, ügyesen bánik a pénzzel, jó befektetései vannak és kreatívan adózik olyan szigeteken, amelyek talán nincsenek is a térképen (= offshore-lovag); persze az is tény, hogy nem tisztel semmit, és nevezetes segélyakcióit is remekül menedzseli.)

A koncert elején mintha Brad Pitt-arca volna, fél óra múlva már Mick Jagger (úgy is mozog kissé, mint Jagger). Beszól a médiának, a gazdagoknak, az egyháznak, a kommunistáknak, nyomja az Afrika-projektet, és tele van öniróniával. Nem lehet haragudni rá, kócos kópé így 60 tájt is. Figyelemreméltó megjegyzése a magyar nyelvről mint olyanról: "I’m sorry I don’t speak Hungarian, but who the fuck does?" Amit lefordíthatnánk, ha akarnánk.

A Hay fesztiválról: jó ügy, "érdekes emberekkel találkozom, szép városokat látok", a hangsúlyokban jócskán benne van, hogy sok ezer arcot és várost látott életében, nem annyira stimulálja már, nem olyan nagy cucc ez. Ő így tájol.

Egy budapesti újságíró állítólag a Pink Floyd énekesének hitte Geldofot, ezt a ziccert a zenész többször is erősen kihasználja. "Bemutatom a zenekart: Roger Waters, gitár... Most eljátszunk egy számot a hetvenes években megjelent lemezünkről, címe: A fal..." Geldof bármit megtehet, láthatóan nem köti semmifajta függés a kiadójához, a kritikusokhoz, a közönséghez, bárkihez. A koncert első és utolsó száma hamisítatlan ír népdal, évtizedek óta játssza, jellemző módon: "I don’t mind" (eredeti címe: The Great Song Of Indifference), mindegy, igent mondasz vagy nemet, rám csapod az ajtót vagy beengedsz, bánom is én, hogy a kormány haszontalan törvényeket gyárt, nemzetek süllyednek el, fütyülök mindenre, és ez a helyes. (Másnap el is mondja: bármilyen vadak voltak a régi idők, ő a maga részéről mindig boldog. Ezt azért tanuljunk el!)

A nép önfeledten táncol, így van rendjén. Fesztiváli hangulat, ez volt megírva a meghívóban, pontosan ezért jöttünk. Geldof hozta, amit elvártak tőle. PS: köztünk szólva, rég éreztem ennyire jól magam a bőrömben. Respect.

"A világ vezetésért kiált" - fogalmazott az ír zenész, hozzátéve, hogy ma is aktuális mindaz, amiről 1985, az afrikai éhezők megsegítésére szervezett Live Aid szuperkoncert óta beszélnek. Úgy vélte ugyanakkor, hogy ma már nem beszélni kell a problémákról, hanem inkább zenélni kell a változásért. Megjegyezte, hogy az európai történelemben is eljött változások ideje. "Meg kell vizsgálni, hova akarunk eljutni, milyen értékeket akarunk átvinni a következő századba" – fogalmazott a zenész, aki szerint a világból hiányzik a politikai vezetés, a bizalom. Bob Geldof újságírói kérdésre arról is beszélt, hogy szívesen dolgozna együtt magyar zenészekkel is, majd megjegyezte, magyar rajongói több hazai író, költő szövegét lefordították számára. Mint elárulta, az egyik vers elolvasása után "őrült költészetnek" találta a magyart.

A külföldi alkotók mellett magyar írókat, költőket is felvonultató kétnapos fesztivál Dóka Tibor, a Hungarofest Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója szerint "pilot" rendezvénynek tekinthető. Mint az MTI-nek elmondta, reményeik szerint a következő években több napig tart majd Budapesten a programsorozat, és magyar írók is bemutatkozhatnak a világ 15 nagyvárosában rendezett Hay Fesztiválokon. Felidézte, hogy a fesztivál egy kis walesi faluból – Hay-on-Wye-ból – indult, és mára a világ egyik legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát. Megtiszteltetésnek nevezte, hogy a fesztivál Magyarországon is megünnepli 25. születésnapját, valamint hogy a kelet-európai blokk fővárosai közül Budapest adhat először otthont a rendezvénynek. Kiemelte, hogy a beszélgetésekre épülő fesztivált Bill Clinton amerikai elnök a "szellem Woodstockjának" nevezte. E. Csorba Csilla, a szombati programok többségének helyszíneként szolgáló Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nagy örömnek nevezte, hogy az intézmény adhat otthont ennek a nagyszabású eseménynek, amely által "földrészek találkozhatnak". Örömét fejezte ki amiatt is, hogy magyar írókat, költőket is bevonhattak a programba.
Forrás: MTI.

Bob Geldof, Hay Festival, Budapest, 2012 május 4-5.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.07. 13:32 • Címke: kritika, hír, irodalom, zene