Aki megállította az időt. Vámosi János 90

„A magyar Sinatra” – írta róla egy újság a halálhíre kapcsán, 1997-ben. Emlékszem a hírre, mert az ember sokszor élesen emlékezik arra, amikor egy korszak véget ér.

És emlékszem arra is, hogy már akkor sem tartottam túlzónak Vámosi János Sinatrához való hasonlítását – és azóta még kevésbé tartom annak. Egészen más pályát futottak be: Sinatra amerikai ikonná válva megtehette, hogy alapvetően nem változtat a stílusán, ugyanaz a Hang maradt, aki mindig gazdag big band kísérettel énekeli a My Wayt (amit – a maga módján – Vámosi is előadott). Vámosi János pályáján nem a szólóelőadások domináltak, hanem feleségével, a szintén kitűnő énekesnővel, Záray Mártával közös duettjeik. A számomra akkor idilli nagyszülői nosztalgiát sugárzó, szeretetreméltó párosuk, a gyerekkoromban sokszor hallgatott tréfás-évődő horgászdaluk vagy épp az italodisco felvételeik nem Sinatrát idézik. Tehát az, hogy Vámosi János volt a magyar Frank Sinatra, csak annyiban találó, hogy Vámosi közössége számára nyilvánvaló hitelességét és kvalitásait jelzi. A klasszikus magyar könnyűzene emblematikus előadója ma, augusztus 2-án lenne 90 éves.

1925-ben Bicskén született, eredeti neve Wéber János volt. Már gyerekkorában Budapestre költöztek szüleivel. Édesapja művészi színvonalon dolgozó üvegcsiszoló mester volt. Záray Márta visszaemlékezése szerint, amelyet Sárdi Enikő Nekünk találkozni kellett című könyvében olvashatunk (Alexandra Kiadó), Vámosit gyerekkorától vonzotta az énekesi pálya, ének- és zeneiskolába járt, de akkor még kimondottan hamisan énekelt, kórusvezetője azt mondta neki, inkább csak tátogjon. Gyerekkorában egyszer középfülgyulladást kapott, amelybe majdnem belehalt, a jobb fülére örökre megsüketült. Végül gépipari technikumban végzett 1943-ban, majd a MÁVAG szerkesztő-technikusa lett. Mellette édesapja munkáját is megtanulta, és sok évig az üveges szakma lett a kenyérkeresete, s ő vált a családfenntartóvá, mert apját fogva tartották, Záray visszaemlékezései szerint egy Horthy Istvánnak készített velencei tükör miatt…

Vámosi János a MÁVAG-nál, munkahelyi rendezvényeken, magyarnóta versenyeken kezdett énekelni. Sikert aratott, s a műszaki rajzok és a csiszolt üvegek világa helyett a zenét választotta, hangképzést, zeneelméletet tanult. Professzionális karrierje a negyvenes években indult. Olyan felvételét is ismerjük, amelyet ekkor, majd évtizedekkel később is rögzített (Baracknyílás idején). Egyéniségéhez tartozik, hogy a negyvenes évek pátoszos, áhítatosan szerelmes stílusából egész pályája során megőrzött valamit. Nem véletlen, hogy ő, akit indulásakor Lantos Olivérhez hasonlítottak, s aki számos, szívszorító dala nyomán egy „férfi Karády” is lehetne, később is gyakran énekelte a 30-as, 40-es évekből vagy akár még régebbről származó dalok feldolgozásait. Jól állt neki a tangó, s nem idegen a hangján az olyan filmsláger sem, mint az Oda vagyok magáért vagy egy Seress Rezső-sanzon.

Feleségével, legendás szerelmével, Záray Mártával 1950-ben ismerkedett meg, és 1953-ban házasodtak össze. Az ötvenes években még önállóan dolgoztak. Vámosi sikerére jellemző, hogy több filmben is az énekelt részeknél ő „szinkronizálta” a korszak egyik legnagyobb sztárját, Zenthe Ferencet. Zárayval közös első duettjüket 1957-ben adták elő, Záray Márta visszaemlékezései szerint Szepesi György tanácsára. Ez az Úgy koppan az eső volt, amelynek eredetijét Szepesi a melbourne-i olimpián hallotta. Ettől kezdve Záray-Vámosi a tánczenei színpadon is elválaszthatatlan lett, bár első közös nagylemezük csak megismerkedésük után több mint negyedszázaddal jelent meg. A 70-es, 80-as években sorra óriási közönségsikert arattak korongjaik. Ekkor már szinte veterán énekeseknek számítottak, de hangzásviláguk megújulásáról alkotótársaik, különösen Máté Péter, Victor Máté és Wolf Péter gondoskodtak. A kedves és szép duettek (Ketten az úton, Köszönet a boldog évekért) sem halványítják el azt, hogy Záray Márta és Vámosi János szólóénekesként is a 20-as években született művésznemzedék kiemelkedő képviselői voltak.

A Záray Márta-Vámosi János művészházaspár konyhájukban próbál vacsorafőzés közben 1957-ben. (Fotó: Tormai Andor/MTI)

Ha alkalmam lenne egy toplistát összeállítani a magyar popzene legfontosabb hanglemezeiből, Vámosi 1966-ban megjelent Megáll az idő című albuma előkelő helyen, megkockáztatom, hogy a legelőkelőbb helyen szerepelne. Sok dala eredetileg filmsláger volt vagy színpadi mű betétdala, esetleg nem is ő volt az első vagy egyetlen előadó kortársai közül. Mégis az ő hangján váltak ezek a dalok híressé és egy korszak jelképeivé. Jelképes erejük olyan, hogy újabb előadók átértelmezéseiben is, sőt nemzedékek számára meghatározó filmek címadóiként is mindmáig ismertek – s ha halljuk, akkor Vámosi János alakját, egyéniségét is beleérezzük a dalba. Vámosi albumán Bágya András, Horváth Jenő, Nádas Gábor és más legendás szerzők dallamait hallhatjuk. A címadó Megáll az idő és a Csini baba című dalok zseniális felvételeit is tartalmazza ez a korong, de a Budapesti csillagok, a Hol van az a nyár, a Ma este nem gondoltam rád, a Szigorú tanító, a Kicsit szomorkás a hangulatom.. is örökbecsű alkotások.

Vámosi János Jeles András Álombrigád című filmjében is feltűnt

Ezen album 16 felvételén kívül is még rengeteg mű forrott össze nevével. Eredetileg Kertész Imre Bekopog a szerelem című vígjátékának betétdala volt (Horváth Jenő szerzeménye, G. Dénes György szövegével) a Járom az utam, amely Vámosi himnusza is lehetne. Líraian szép, lágy, bársonyos hangja, s önmagát vezénylő, kecses gesztikulációja összeforrott a neonlámpa alatt megálló és emlékező „örökifjú angyalföldi gyerek” szomorú-szépséges tánczenei monológjával. Később, a 80-as években Jeles András korszakalkotó filmjében, az Álombrigádban Vámosi még egyfajta cameo szerepet is vállalt ezzel a dallal. A macskaköves útján kék öltönyében sétáló Vámosi János alakja ma már a múltunk távolodó része, de művészetét azok is felfedezik, akik életkoruknál fogva már nem találkozhattak vele. Beköltözik hozzájuk, mint egy öreg haver Angyalföldről, valaki, akit egészében kedvelünk, mert szegényebbek lennénk, ha nem ismerhetnénk. Hogy is énekli? „Járom az utam, füttyre áll a szám. Bár sok a hibám, itt mindenki szeret. Mert én itt születtem, ez a hazám.”

Képes Gábor

• Publikálva: 2015.08.01. 13:00 • Címke: évforduló, táncdal