a rovat írásai

​A karmester, aki (szinte) minden hangszeren játszott

Száz éve, 1916. december 5-én halt meg Richter János (Hans Richter) karmester, az első bayreuthi játékok ünnepelt dirigense.

A halk hangok sztárja

December 5-én lesz hetvenéves José Carreras spanyol operaénekes, a „három tenor” egyike.

​Elhunyt Lendvay Kamilló zeneszerző

Elhunyt Lendvay Kamilló zeneszerző. A Kossuth-díjas, háromszoros Erkel-díjas kiváló művészt, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj kitüntetettjét élete 88. évében érte a halál.

​Bárdos Deák Ági születésnapján újra van Kontroll Csoport

Hét év után ismét koncertet ad a Kontroll Csoport, a nyolcvanas évek magyar undergroundjának legendás zenekara. Az apropó az Ági 60 című koncert: Bárdos Deák Ágnes kerek születésnapját élete formációival december 10-én a fővárosi Fáklya Klubban ünnepli.

Előbb tudott zongorázni, mint járni

1786. november 18-án született Carl Maria von Weber német zeneszerző, az első modern színházi karmester, akinek legismertebb műve A bűvös vadász.

Még mindig dübörög a banda

Ma hetvenéves Frenreisz Károly rockzenész, énekes, basszusgitáros, a Metró, majd az LGT zenekar tagja, a Skorpió együttes vezetője, aki azt vallja: csak szorgalmas emberből bújhat elő a tehetség.

​Elhunyt Kocsis Zoltán zongoraművész

Életének hatvanötödik évében vasárnap délután elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett zongoraművész, karmester, zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója – közölte a Nemzeti Filharmonikus Zenekar az MTI-vel.

Csodálatos kontratenor, hajkoronával

A legendás Simon és Garfunkel duó magasabb termetű és hangú tagja, Art Garfunkel november 5-én ünnepli hetvenötödik születésnapját – mindössze három héttel fiatalabb, mint egykori társa, Paul Simon.

A robbanékony zongoravirtuóz

Emil Gilelsz zongoraművész 100 éve született
Száz éve, 1916. október 19-én született Odesszában Emil Gilelsz, a múlt század egyik legnagyobb zongoravirtuóza.

A rock 'n' roll dédapja

Ma ünnepli 90. születésnapját Chuck Berry, a rock and roll atyja, lassan dédapja, a jellegzetes gitárintró kitalálója, az ember, aki nélkül nem lett volna sem Elvis, sem a Beatles, sem a Rolling Stones.

A legidősebb toplista vezető

Ma hetvenöt éves Paul Simon amerikai énekes, zeneszerző, a legendás Simon and Garfunkel duó tagja. A születésnap közeledtével így latolgatta pályája hátralevő részét: „Bátorság kell ahhoz, hogy abbahagyd és elengedd... Az eredményeim határoztak meg? Ha a sikerek eltűnnek, ki vagy?”

Zene összes cikke »

Orfeumból kultúrotthon

Világosság, 1951. április 16.

odeonmusor2.jpg

Néhány évvel ezelőtt – mondotta Révai elvtárs kongresszusi beszédében – még 1948 körül, művészeti életünk tele volt mindenféle burzsoá szeméttel.

Fél évszázadon át nem érhette csalódás a Jókai tér 4. sz. alatt levő "színházba" betérő polgárt. Szórakoztatás címén hajszálpontosan ugyanazokat az ordenáré "szellemességeket" tálalták elébe, noha a műintézet elnevezése olykor változott. Ám mindegy volt, minek hívták ezt a patinás szórakozóhelyet: Kis Komédiának, Komédia Orfeumnak, vagy Medgyaszay Színháznak, a lényeg mindig maradt. Táncban, dalban, szövegben a tömény pornográfia elevenedett meg. Még a felszabadulás után is megdönthetetlennek látszott az útszéli humornak ez a Jókai téri fellegvára. Ekkor írták cégérül a színház homlokzatára a kitűnő képességű, méltán népszerű sanzonénekesnő, Medgyaszay Vilma nevét, hogy azután továbbra is a "Francia pezsgő" és egyéb, három felvonássá kerített egyértelmű helyzetek "nyűgözzék le" a színház törzsközönségét. A művésznő adta a nevet, a tőkés a pénzt és utóbbi mindenhatóságát érvényesítve igyekezett "korszerűsíteni" az ízléstelen kuplék steinhardti otthonát.

1650.jpg

Időközben azonban szüntelenül zajló kultúrforradalmunk rendet csinált a Jókai-téren is. S a változás talán sehol sem olyan szembetűnő, mint itt, az alvilági múzsák e hajdani Olimposzán, ahol a megvénült orfeum helyén most a 16555.jpgPostásszakszervezet Központi Kultúrotthona áll. Huszonhat kocsi szemetet hordtak ki a helyiségekből az átalakítás alkalmával, ez a mennyiség azonban elenyésző ahhoz a piszokhoz képest, amelyet szellemi vonalon számoltak fel. Ám a "kézzelfogható" koszosság igen jól jellemezte azt a fajta színházvezetést, amely minden létező nyílást az évtizedek alatt felgyülemlett szeméttel tömött be. A színpad alatt, azóta felszedett nézőtéri faburkolat mélyén, ablaknyílásokban, mindenütt, ahol egy kis rés akadt, a piszok ült orgiát s az átalakítást végző munkásokat valósággal megdöbbentette a talált kacatok sokfélesége. Még karóra is akadt, amely valamelyik részeg vendég csuklójáról kerülhetett a mélybe. Hiszen a "mindent egy helyen" orfeumi értelmezésének megfelelően az alagsorban terült el az Uhu-bár is, a pénzes "aranyifjúság" népszerű lokálja. Az építész annak idején kitett magáért és a mulató rendeltetésének megfelelően színház, bár, nézőtér, öltözők valósággal "egybefolytak", sőt közvetlenül az öltözők mellett komponálta meg azt a helyiséget, ahova a tőkés is gyalog járt. Azóta persze megszüntették az építménynek ezt a "családias" jellegét. Vasajtó került a színpad és a nézőtér közé, olvasóterem lett a hajdani lokálból, s az egykori bretli-kabaré helyén február 25-én a pártkongresszus tiszteletére megnyílt a Postásszakszervezet Központi Kultúrotthona.

video

Orfeum-jelenet a Dollárpapa című filmből (1956).


"Néhány évvel ezelőtt  mondotta Révai elvtárs kongresszusi beszédében — még 1948 körül, művészeti életünk tele volt mindenféle burzsoá szeméttel. Burjánzott a formalizmus, a nyugati dekadens művészet utánzása. A szocialista realizmus hívei, a felszabadult dolgozó nép, a munkásosztály művészetének képviselői kisebbségben vagy defenzívában voltak. Elmondhatjuk, hogy ezen a területen is döntő változás történt."  Ennek a döntő változásnak figyelemreméltó bizonyítéka a mulató helyén megnyílt szép és elvtársias szellemet árasztó kultúrotthon is, ahol a Posta dolgozói és a kultúra egyaránt otthont találtak.

16546.jpg
Fotóillusztrációk: Fortepan Archívum.

Forrás: Gramofon online.

• Publikálva: 2012.05.13. 07:00 • Címke: Fortepan, épület, történelem, videó