a rovat írásai

Malkovich mint diktátor a Müpában

John Malkovich diktátorként lép színpadra kedden a Müpában a 37. Budapesti Tavaszi Fesztiválon (BTF). Just Call Me God – A diktátor utolsó beszéde című új produkcióját a márciusi világpremier után néhány héttel láthatja a magyar közönség.

Neve fogalom a balettben

Március 29-én ünnepli hetvenedik születésnapját Markó Iván Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, a Győri Balett és a Magyar Fesztivál Balett alapítója, Prima Primissima díjas, érdemes művész.

Megállt a művésznő szíve, amikor meghallotta a hírt

Csomós Marit meglepetésként érte a hír, hogy őt választották a nemzet színészének. Mint a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes művész az MTI-nek elmondta, hatalmas megtiszteltetés számára az elismerés.

A színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt

Ma van a színházi világnap, ebből az alkalomból a színházakban az előadások előtt felolvassák azt a nemzetközi üzenetet, amelyet az idén Isabelle Huppert neves francia színművész fogalmazott meg.

Erdélyben a Nemzeti Színház

Erdélyben, a szerző, Tamási Áron szülőföldjén turnézik Vitéz lélek című produkciójával a budapesti Nemzeti Színház.Hétfőn a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, kedden Farkaslakán, a Tamási Áron Művelődési Házban, szerdán Székelyudvarhelyen, a Tomcsa Sándor Színházban, csütörtökön pedig Csíkszeredában, a Szakszervezetek Művelődési Házában látható az előadás, amely 2013 őszén Vidnyánszky Attila első rendezése volt a Nemzeti Színház igazgatójaként.

Száz éve született a kétszeres Kossuth-díjas rendező

Száz éve, 1917. március 17-én született Budapesten Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező.

Gáspár Sándor Jack Nicholson legendás szerepében

Gáspár Sándorral az egyik főszerepben tűzi műsorra Az eastwicki boszorkányok című produkciót a Játékszín április 22-én. A darab filmváltozatában Jack Nicholson nyújtott annak idején emlékezetes alakítást.

Csíksomlyói passió a Nemzetiben

Csíksomlyói passió címmel mutat be előadást pénteken a Nemzeti Színház pénteken 18. századi ferences iskoladrámák és Szőcs Géza Passió című műve alapján. A produkció rendezője Vidnyánszky Attila, koreográfusa Zsuráfszky Zoltán.

Mindent eljátszott, csak épp operát nem énekelt

Március 6-án nyolcvan éves Király Levente Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a vidéki színművészek közül az első, aki a nemzet színésze lett.

Szent Ferenc a Nemzetiben

Michel de Ghelderode Az Úr komédiásai – Képek Assisi Szent Ferenc életéből című darabját tűzi műsorra a Nemzeti Színház: a látványra, táncra, zenére és látomásos képekre épülő összművészeti produkciót Bakos-Kiss Gábor főszereplésével Bozsik Yvette rendezésében mutatják be.

Haumannék és a Fösvény

A Haumann-család színésztagjaival mutatja be Moliere A fösvény című darabját pénteken a Magyar Színház. A főszerepet Haumann Péter játssza.  A Lengyel Ferenc rendezésében látható darabban a Harpagont alakító Haumann Péter partnereként a főhős gyermekeit - Cleante és Elise szerepét - Haumann Máté és Haumann Petra játssza.

Színház összes cikke »

Ez a hajó már mindig itt marad

trafo leadTalán ez lehetne a mottója a Trafó Kortárs Művészetek Házában nemrég bemutatott Babahajó című előadásnak.

Vajdai Vilmos rendezéseiről eddig, legalábbis nekem, mindig az volt a benyomásom, hogy zseniális kollázsok némi szürrealizmussal és Monthy Python-humorral fűszerezve. A Táp Színház előadásai, amelyek időnként nagyon is hosszúak voltak, mindig a ráhangolódás, a vicces meglepetés és a féktelenség jegyét hordozták magukon, akár politikai puccsról, akár orosz drámáról volt szó. A Babahajó című előadás viszont inkább egy lineáris élettörténetet mesél el, amelyről nem mondhatni, hogy csak nyomokban tartalmazta a konfliktusokat, inkább egy korrajz. Ezért is meglepő, hogy Vajdai vajon miért pont a kortárs szerb írónő, Milena Marković tollából származó műhöz nyúlt.

Babahajó (fotó: MaNDA/Major László)
A törpék és a kislány (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

A linearitást az elején megtörte a rendező, rögtön egy dallal kezdődik az előadás, majd taps, és minden szereplő meghajlik. Mintha a katarzis és ünneplés kifejezését szerette volna megúszni. És a nézők üdvrivalgását, főképp, mert nem tudják, hogy mi vár rájuk. Amint a kötelező körök megvoltak, Gera Marina már kislányként hívogatja vissza az ágyához az anyját, mivel nagyon félt esténként elaludni. De édesanyja inkább bohócot csinált belőle, a kislány pedig elkezdett barátkozni a sötétből előbújó szörnyekkel. És itt kezdődik a szürreális utazás, hiszen bejárjuk a hét törpe házát, ahol a kislányt mindenki szeretné megkapni. De a kislány marad jóindulatú és naiv. Majd kicsit megnő és találkozik a „medvével”, aki kötődik hozzá, hamarosan gyermekük is születik. De a szülők inkább a kis medvebocsukra figyelnek és a barátnő egyre inkább szálka a család életében. Ezért elmegy. Nem a lány szó szerinti biográfiája kerül a színpadra, hanem a férfiakkal való találkozása és az a korrajz, hogy miképpen lehetetlen sokszor manapság normális családban élni. Nem tudunk arról, hogy művészeti egyetemre járt, vagy saját maga kísérletezett addig a festészettel, míg be nem futott. De a galéristák már 30 éves korában rajonganak érte és egy békát megszégyenítő hangon próbálják „felszedni”. Majd jön az idősebb férfi – fiatal nő szerelemkép, ami majdhogynem tökéletes és biztonságos már a főszereplő számára, de közbejön a fia. Gera Marina az utolsó jelenetig játssza a mindig kislányosan hiszékeny, soha nem a vampot alakító festőnőt; az utolsó jelenetben hirtelen Tímár Éva játssza az megöregedett művészt.

Babahajó (fotó: MaNDA/Major László)
Mesevilágban eltévedve (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

A mese végigvonul az egész előadáson: nem csak a főszereplő szemszögéből látjuk mindig állatinak (szó szerint) a férfiakat, hanem az utolsó részben az őt figyelő Jancsi és Juliska gondolja róla, hogy ő a boszorkány, akik mézeskalácsházban lakik. Egy furcsa, nem gonosz, csak alkoholista és valamilyen mélyebb tudás (és rengeteg) szenvedés birtokában levő öreg nő az, aki olyan hatással van a fiatalokra, mint egy boszorkány. A narratív szál Tímár Éva megjelenéséig mondhatni egységes, hiszen a mindennapok szerelmi nyűglődései és sokszor az erőszak borzalmai is ismerősek. Az „átalakulás” viszont meglepő, hiszen a fiatal és mindig hiszékeny lány démoni, boszorkányos öreg nővé változik, aki tudja a titkot, de nem árulja el. A saját szellemeivel él tovább.

Babahajó (fotó: MaNDA/Major László)
A boszorkány és a démonjai (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

Befogadói álláspontomat bizonyára női mivoltom is meghatározta, számomra az előadás arról is szól, hogy az alkotó nők útkeresése a még mindig inkább férfiak által benépesített művészeti szférában lehetetlen, vagy inkább a megalkuvással egyenlő. Zavaró volt, hogy a nő főképp mint az erőszak elszenvedője, vagy éppen unott elhessegetője van jelen az előadásban. A katarzis valóban elmarad, hiszen inkább értetlenül állunk az ilyen hétköznapian fájdalmas történések előtt. Mert miért kell mindig ez történjen velünk? Mert ez már nem mese...

• Publikálva: 2015.10.05. 09:49 • Címke: nők, színház