a rovat írásai

Bánsági Ildikó 70

Október 19-én hetvenéves Bánsági Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzet Művésze.

Megáldotta a Vatikán a Sixtus-kápolnáról és Michelangelóról szóló, Sting zenéjére épülő musicalt, amelynek premierjét március 15-én tartják Rómában.A zenét Michelangelo Buonarroti (1475-1564) freskói inspirálták.

Ötven éves lett a Hair

Ötven éve, 1967. október 17-én mutatták be a New York-i off-Broadway egyik kis színházában a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát 1979-ben Milos Forman készítette el. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait milliók fújják kívülről.

Hangemberek az Újszínházban

A magyar szinkron indulásáról, a szinkronszakma, a színpadi és a filmvilág nagyságairól is megemlékezik az Újszínház Hangemberek című új darabja, mondta Csernák János színművész az M1 aktuális csatornán.

Bormámor Hamvas művei alapján Szentendrén

Bormámor címmel borkóstolóval egybekötött modern zenés játékot mutatnak be Szentendrén Hamvas Béla művei alapján.

Szilágyi Tibor 75

Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, kiváló művész augusztus 28-án töli be a hetvenötödik életévét.

Elhunyt Lórán Lenke

Életének 91. évében vasárnap elhunyt Lorán Lenke színésznő, a hírt a család közölte az MTI-vel.

Új Bánk bán a Nemzetiben

Megkezdődött az évad a budapesti Nemzeti Színházban, amely az idén ünnepli fennállásának 180. és jelenlegi épülete megnyitásának 15. évfordulóját.

Básti Juli kerek szülinapja

Augusztus 10-én ünnepli 60. születésnapját Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. A színészlegenda Básti Lajos és Zolnay Zsuzsa Jászai-díjas színésznő leánya Budapesten született 1957. augusztus 10-én. Nagybátyja Zolnay Pál filmrendező volt.

Színház 10 éve a viszáki pajtában

Tízéves a Kaszás Attila Pajta Színház, amely az őrségi Viszákon hétfőtől egy héten át várja az érdeklődőket. Különleges hangulatú, kulturális élményekben gazdag lesz az idei, tizedik, jubileumi évad a Szarvas József színművész által életre hívott Kaszás Attila Pajta Színházban (KAPSZ), olvasható a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében.

Meghalt Schubert Éva

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Schubert Éva Kossuth-díjas színész, érdemes művész, közölte a Főpolgármesteri Hivatal az MTI-vel. Családja tájékoztatása szerint a színésznőt hosszú szenvedés után kedden érte a halál.

Színház összes cikke »

Ez a hajó már mindig itt marad

Talán ez lehetne a mottója a Trafó Kortárs Művészetek Házában nemrég bemutatott Babahajó című előadásnak.

Vajdai Vilmos rendezéseiről eddig, legalábbis nekem, mindig az volt a benyomásom, hogy zseniális kollázsok némi szürrealizmussal és Monthy Python-humorral fűszerezve. A Táp Színház előadásai, amelyek időnként nagyon is hosszúak voltak, mindig a ráhangolódás, a vicces meglepetés és a féktelenség jegyét hordozták magukon, akár politikai puccsról, akár orosz drámáról volt szó. A Babahajó című előadás viszont inkább egy lineáris élettörténetet mesél el, amelyről nem mondhatni, hogy csak nyomokban tartalmazta a konfliktusokat, inkább egy korrajz. Ezért is meglepő, hogy Vajdai vajon miért pont a kortárs szerb írónő, Milena Marković tollából származó műhöz nyúlt.

A törpék és a kislány (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

A linearitást az elején megtörte a rendező, rögtön egy dallal kezdődik az előadás, majd taps, és minden szereplő meghajlik. Mintha a katarzis és ünneplés kifejezését szerette volna megúszni. És a nézők üdvrivalgását, főképp, mert nem tudják, hogy mi vár rájuk. Amint a kötelező körök megvoltak, Gera Marina már kislányként hívogatja vissza az ágyához az anyját, mivel nagyon félt esténként elaludni. De édesanyja inkább bohócot csinált belőle, a kislány pedig elkezdett barátkozni a sötétből előbújó szörnyekkel. És itt kezdődik a szürreális utazás, hiszen bejárjuk a hét törpe házát, ahol a kislányt mindenki szeretné megkapni. De a kislány marad jóindulatú és naiv. Majd kicsit megnő és találkozik a „medvével”, aki kötődik hozzá, hamarosan gyermekük is születik. De a szülők inkább a kis medvebocsukra figyelnek és a barátnő egyre inkább szálka a család életében. Ezért elmegy. Nem a lány szó szerinti biográfiája kerül a színpadra, hanem a férfiakkal való találkozása és az a korrajz, hogy miképpen lehetetlen sokszor manapság normális családban élni. Nem tudunk arról, hogy művészeti egyetemre járt, vagy saját maga kísérletezett addig a festészettel, míg be nem futott. De a galéristák már 30 éves korában rajonganak érte és egy békát megszégyenítő hangon próbálják „felszedni”. Majd jön az idősebb férfi – fiatal nő szerelemkép, ami majdhogynem tökéletes és biztonságos már a főszereplő számára, de közbejön a fia. Gera Marina az utolsó jelenetig játssza a mindig kislányosan hiszékeny, soha nem a vampot alakító festőnőt; az utolsó jelenetben hirtelen Tímár Éva játssza az megöregedett művészt.

Mesevilágban eltévedve (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

A mese végigvonul az egész előadáson: nem csak a főszereplő szemszögéből látjuk mindig állatinak (szó szerint) a férfiakat, hanem az utolsó részben az őt figyelő Jancsi és Juliska gondolja róla, hogy ő a boszorkány, akik mézeskalácsházban lakik. Egy furcsa, nem gonosz, csak alkoholista és valamilyen mélyebb tudás (és rengeteg) szenvedés birtokában levő öreg nő az, aki olyan hatással van a fiatalokra, mint egy boszorkány. A narratív szál Tímár Éva megjelenéséig mondhatni egységes, hiszen a mindennapok szerelmi nyűglődései és sokszor az erőszak borzalmai is ismerősek. Az „átalakulás” viszont meglepő, hiszen a fiatal és mindig hiszékeny lány démoni, boszorkányos öreg nővé változik, aki tudja a titkot, de nem árulja el. A saját szellemeivel él tovább.

A boszorkány és a démonjai (fotó: Major László/mandarchiv.hu)

Befogadói álláspontomat bizonyára női mivoltom is meghatározta, számomra az előadás arról is szól, hogy az alkotó nők útkeresése a még mindig inkább férfiak által benépesített művészeti szférában lehetetlen, vagy inkább a megalkuvással egyenlő. Zavaró volt, hogy a nő főképp mint az erőszak elszenvedője, vagy éppen unott elhessegetője van jelen az előadásban. A katarzis valóban elmarad, hiszen inkább értetlenül állunk az ilyen hétköznapian fájdalmas történések előtt. Mert miért kell mindig ez történjen velünk? Mert ez már nem mese...

BÁ

• Publikálva: 2015.10.05. 09:49 • Címke: nők, színház