Az itthoni zenei élet olasz felvirágoztatója

1915. november 8-án született Velencében Lamberto Gardelli olasz karmester, aki hosszú ideig tevékeny résztvevője volt a magyar zenei életnek: működött a Magyar Állami Operaház zeneigazgatójaként, a Magyar Állami Hangversenyzenekar, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarmestereként is.

1915. november 8-án született Velencében Lamberto Gardelli olasz karmester, aki hosszú ideig tevékeny résztvevője volt a magyar zenei életnek: működött a Magyar Állami Operaház zeneigazgatójaként, a Magyar Állami Hangversenyzenekar, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarmestereként is. Ötéves korában látta Verdi A trubadúr című operáját, s ettől kezdve csak a zene érdekelte. Nyolcévesen már zongoristaként szerepelt, zeneszerzés-tanulmányait Pesaróban, majd a római Santa Cecilia konzervatóriumban folytatta. Pályafutása elején fellépett koncertzongoristaként, de zenekarban is játszott, volt nagybőgős, üstdobos, hegedűs, két operát is írt. Még nem volt harmincéves, amikor a római operaházban a neves karmester, Tullio Serafin mellett lett korrepetitor, és megismerkedett a zeneszerző Pietro Mascagnival is.

Gardelli a Duna partján 1974-ben (fotó: MTI/Soós György)

Karmesterként 1944-ben Rómában debütált, Verdi Traviata című operáját vezényelte. 1946 és 1955 között a stockholmi királyi opera karmestere volt, megkapta a svéd állampolgárságot is, majd öt éven át a dán rádió szimfonikus zenekarának első dirigenseként működött. Vendégkarmesterként dolgozott a berlini Staatsoperban, a New York-i Carnegie Hallban és a Metropolitanben, a londoni Covent Gardenben, nagy sikerrel lépett fel a híres Glyndebourne-i Fesztiválon, a milánói Scalában viszont soha nem állt fel a karmesteri pulpitusra. Három és fél évtizeden át volt jelen a magyar zenei életben. 1960-ban Verdi Rigolettójával debütált az Erkel Színházban, az Operaházban Rossini Ory grófja című alkotását vezényelte. Nevét a következő évben ismerte meg igazán a zenekedvelő magyar közönség, amikor Puccini Manon Lescaut című operáját dirigálta, a zenedrámát a dalszínház addigi történetében példátlan módon az évad során több mint negyven alkalommal játszották. A címszerepet Házy Erzsébet alakította, partnere Ilosfalvy Róbert volt, akit a karmester egyik legkedvesebb tenorjának tartott. Nem véletlenül: mindketten parázsló szenvedéllyel azonosultak a színpadra kerülő zeneművel.

1989. szeptember 25-én Lamberto Gardelli vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart a Budapesti Zenei Hetek nyitóhangversenyének próbáján a Budapest Kongresszusi Központban (Fotó: MTI/Fényes Gábor)

Több opera felújításában is közreműködött a Magyar Állami Operaházban. Mintegy két tucat zenemű betanítását irányította, és több száz előadást dirigált, többek között Respighi A láng, Rossini Mózes, Puccini Tosca, Mozart Figaro házassága, Verdi Macbeth, Aida, A végzet hatalma, valamint Otello című operáját. Vezényletével hangzott föl először az Operaházban Verdi A lombardok és Ernani című operája, Bellini Normája, és ő dirigált Verdi Attila című művének hazai premierjén 1972-ben a Margitszigeten, – az operában Odabellát éneklő Marton Éva később Gardellit nevezte egyik „felfedezőjének”. Az olasz mester indította el Sass Sylviát is az énekesi pályán. Az operák közül az olasz komponisták műveit részesítette előnyben, de a koncerttermekben a klasszikusoktól a kortárs szerzőkig terjedt repertoárja. Magyarországon is több lemezt készítettek vele, amelyeken elsősorban operákat dirigált. Nevéhez fűződik Respighi A láng című operájának lemez-világpremierje, s Rossini Tell Vilmosának első teljes felvétele, őt tartották a múlt század legjobb Verdi-karmesterének. Egyik kedvenc zeneszerzője Bartók Béla volt, akinek műveit több alkalommal is dirigálta. Előadásmódját a darab részletei és egésze iránti szenvedélyes hűség jellemezte. Azt vallotta, hogy „karmesternek lenni annyit tesz, mint a saját egyéniségünk legjavát nyújtva kifejteni azt, ami a partitúrában van”, s a karmester nem a zenekar fölött áll, hanem annak szerves része. Medveczky Ádám karmester egyik nyilatkozata szerint Gardelli rendkívül precíz, ugyanakkor sodró erejű mediterrán lélek volt, fontosnak tartotta, hogy minden „pontos” legyen, de a kifejezés se vesszen el.

Gardelli 1992-ben a Magyar Állami Operaházban Rossini: Mózes című operájának olasz nyelvű bemutatóján (Fotó: MTI/Földi Imre)

1992-ben zeneszerzőként is bemutatkozott a magyar közönségnek, Requiem című alkotását maga dirigálta. Komponált emellett operát, szimfonikus műveket, dalokat és kamarazenét is. 1991-ben a magyar zenei életben kifejtett több évtizedes tevékenységéért megkapta a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje kitüntetést, a következő évben Budapest díszpolgára lett. A karmester, aki Magyarországot évekig második otthonának tekintette, szívesen vett részt jótékonysági hangversenyeken is. Életéről Csák P. Judit A mi Lamberto Gardellink címmel publikált könyvet 1996-ban. Elma Gardelli, a dirigens felesége Az álomrét, kedves történetek gyermekeknek címmel 1998-ban adott ki mesekönyvet, a kicsiknek szóló történeteket budapesti nagyothalló kortársaik rajzai illusztrálták. Lamberto Gardelli utolsó éveit Németországban töltötte, 1998. július 17-én halt meg Münchenben.

MTI

• Publikálva: 2015.11.08. 10:35 • Címke: évforduló