A levegő királynője

Kilencven éve, 1925. november 20-án született Moszkvában Maja Pliszeckaja, a balett történetének egyik legnagyobb balerinája.

Apja a Spitzbergákon volt konzul, anyja némafilmekben szerepelt, nagynénje és nagybátyja a Bolsoj táncosa volt. Kilencévesen vették fel a moszkvai balettiskolába, de életébe hamarosan beleszólt a történelem. Hithű kommunista apját a sztálini tisztogatások alatt letartóztatták, és 1938-ban kivégezték, anyját Szibériába száműzték, őt pedig, miután nagynénje magához vette, hogy megmentse az árvaháztól, megfigyelte a titkosszolgálat. Először 1942-ben táncolta el leghíresebb szerepét, „a hattyú halálát”. A Saint-Saëns zenéjére készült darabot utoljára hetvenkét évesen adta elő, az ő koreográfiájában az idős hattyú az öregedéssel harcol makacsul, akárcsak később maga a balerina. A legenda szerint az állatkerti hattyúkat figyelve leste el a mozdulatokat.

1943-ban szerződtette a Bolsoj, hamarosan prímabalerina, majd Galina Ulanova visszavonulása után, 1960-tól prima balerina assoluta, azaz hivatalosan a balett legfényesebb csillaga lett. A színház egyik jelképeként sokáig még külföldre sem engedték, amikor a Bolsoj balett-társulata 1956-ban először léphetett fel Nyugaton, nem tarthatott velük – a hivatalos közlemény szerint betegsége miatt, de ezt senki nem hitte el. Másik nagy hattyú szerepét, Odette/Odile-t Csajkovszkij A hattyúk tava című balettjében először 1947-ben táncolta. Ezután, ahogy a Bolsoj Moszkva, úgy A hattyúk tava a Bolsoj jelképe lett, Pliszeckaját a Szovjetunióba látogató prominens külföldi vendégek szinte mindegyike látta a darabban.

1949-ben (forrás: Fortepan)
   
A balerina csak 1959 tavaszán utazhatott az Egyesült Államokba. Az amerikai közönséget ezután több turnén is lenyűgözte, rajongói közé tartozott Kennedy elnök is. 1966 májusában léphetett fel utoljára a New York-i Metropolitan Opera régi épületében, ahol A hattyú halálát táncolta, és Isaac Stern kísérte hegedűn. Párizsban 1961-ben lépett fel először, és a függöny – a közönség ovációja közepette – huszonhét alkalommal ment le és emelkedett fel újból A hattyúk tava végén. A svéd színésznő, Ingrid Bergman csak azért látogatott a francia fővárosba, hogy láthassa az előadást, Coco Chanel pedig új kollekcióját ajándékozta a divatra mindig fogékony balerinának.
   
A táncosnő 1967-ben a kubai Alberto Alonso koreográfus segítségével állította színpadra a Carmen-szvitet, amelynek zenei átiratát komponista férje készítette. Az akkor még szokatlan, egyesek által erkölcstelennek minősített előadás hűvös fogadtatásban részesült, de néhányan rajongtak érte, közéjük tartozott a zeneszerző Dmitrij Sosztakovics. 1971-től több alkalommal dolgozott Pierre Cardin francia divattervezővel, aki ingyen szállította a jelmezeket Pliszeckaja első saját koreográfiája, az Anna Karenina számára, de nevét nem tüntethették fel a plakátokon.

A balerina régi álma valósult meg, amikor 1975-ben eltáncolta Ravel Boleróját Maurice Béjart koreográfiájára, a francia mester ezután újabb koreográfiát készített a balerina számára, a japán legendát feldolgozó Kurozuka című darabban nősténypókot táncolt, aki felfalja a fiatal férfiakat. Pliszeckaja 1983-től másfél évig a római opera balett-társulatát vezette, 1987-1990 között pedig a Spanyol Nemzeti Balett igazgatója volt.
   
Az átváltozások mesterének nevezett Pliszeckaja nem szívesen adott ráadást, a függöny legördülése előtt karjával mindig a hattyúra emlékeztető mozdulatokkal búcsúzott a közönségtől. Szakmai krédója szerint egész testtel kell táncolni, a táncban a lábak, a fej, a törzs és a karok is részt vesznek. Technikai virtuozitása mellett kifejező karmozdulataiért és színészi képességeiért is csodálták. A balett világában egyedülálló módon több mint fél évszázadot töltött színpadon, állítása szerint ennek egyetlen titka a folyamatos gyakorlás volt. Hatvanadik születésnapján mutatták be A kutyás hölgy című, Csehov műve nyomán készült balettet, amelynek koreográfusa is ő volt. Hatvanöt éves korában, Chicagóban a By Django című balett világpremierjén magas sarkú cipőben táncolt a belga dzsessz-gitáros zenéjére.

1994-ben megjelent Én, Maja Pliszeckaja című önéletrajza bestseller lett, a második kötetet tizenhárom évvel később adták ki. 1997-ben a hagyományos bécsi újévi koncerten az ő koreográfiája alapján adták elő a balettbetéteket. A vásznon több opera- és balettfilmben is szerepelt, 2001-ben Csajkovszkij Pikk dáma című operájának filmváltozatában még énekelt is. Hetvenötödik születésnapján a „levegő királynője” Béjart kifejezetten neki írott darabjával, az Ave Majával köszöntötte a közönséget a Bolsojban.
   
Számtalan díjjal tüntették ki: egyebek közt megkapta a szovjet Lenin-díjat, a francia Becsületrendet és a japán Praemium Imperiale díjat, 2005-ben első táncosnőként vehette át a spanyol Asztúria Hercege díjat. Több egyetem díszdoktorává fogadta, a pünkösdi rózsa egyik fajtáját és egy kisbolygót is elneveztek róla, 1994-től rendezik meg a nevét viselő balettversenyt Szentpétervárott. A múlt század egyik legnagyobb balerinája 1991-től Münchenben élt, hazáját katonai puccstól tartva hagyta el. Rajongott a futballért, szerette a sört és a heringet is.
   
Maja Pliszeckaja 2015. május 2-án hunyt el Münchenben szívroham következtében. Végakarata szerint Németországban búcsúztatták, hamvait pedig – férje majdani halála után – Oroszország felett fogják szétszórni.

mti

• Publikálva: 2015.11.18. 14:28 • Címke: tánc, évforduló