a rovat írásai
East az Arénában
Több mint négy évtizeddel ezelőtt indult életművét átívelő, története legnagyobb szabású koncertjére készül az East együttes. A hazai progresszív rockszíntér kiemelkedő formációja október 23-án, a nemzeti ünnepen lép fel a Budapest Sportarénában számos vendéggel.
Michael Nyman az Erkelben
Michael Nyman zenéi szólalnak meg a budapesti Erkel Színházban november 6-án a Michael Nyman Band közreműködésével.
Meghalt Aradszky László
Elhunyt Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében, közölte a család hétfőn.
Karmesterverseny Kobajasi Kenicsiróval
Az Erkel Színházban kezdődik a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny kedden a Filharmónia Magyarország szervezésében, a vendégkarmester az 1974-es karmesterverseny győztese, Kobajasi Kenicsiró lesz.
Pisztolyok dőltek Marilyn Mansonra
Rádőlt a díszlet egy része Marilyn Manson amerikai sztárra szombati New York-i koncertjén, a 48 éves zenészt kórházba szállították, a koncertet félbehagyták.
Új lemez és koncert: 55 éves az Omega!
Volt egyszer egy Vadkelet címmel új lemezzel és december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában koncerttel ünnepli 55. születésnapját az Omega együttes. A csapat szombaton első koncertjük helyszínén, az egykori Várklubban idézte fel a múltat és beszélt a jelenről.
A fél Pink Floyd újra Pompejiben
A világpremierrel egy időben, csütörtöktől látható a magyarországi mozikban a Live At Pompeii, David Gilmour, a Pink Floyd egykori legendás gitáros-énekese koncertfilmje. A zenész tavaly csaknem fél évszázad után lépett fel újra a pompeji amfiteátrumban.
Parádés évadnyitót tart az Opera
Az Andrássy úti évadnyitánnyal, szabadtéri előadásokkal és divatbemutatóval, az Erkel Színházban pedig hangversennyel kezdődik szombaton a Magyar Állami Operaház 2017/18-as budapesti évada.
Új U2 album a láthatáron!
Ízelítőül bemutatta új albuma egyik számát, a The Blackout című dalt a U2.
Brünnhilde megsérült, egy férfi bújt a jelmezébe
Megsérült a Bayreuthi Ünnepi Játékok záróelőadásán Catherine Foster. Az operaénekesnő a második felvonásra már nem tudott visszatérni, a színpad széléről énekelte tovább Brünnhildét. Szerepét a rendezőasszisztens, ráadásul egy férfi vette át Az istenek alkonyában.
Lord 45
A jubileumi Aréna-koncertje után új, 45 című lemezét mutatja be csütörtökön a Lord zenekar a Budapest Parkban.
Rocksztár, francia módra
Huszonöt éve, 1991. március 2-án halt meg Serge Gainsbourg francia sanzonénekes, zeneszerző, a botrányos Je t'aime... Moi non plus című szám szerzője és előadója.
Szülei, Joseph és Olga Ginsburg a bolsevikok elől menekülve 1919-ben hagyták el Oroszországot és telepedtek le Párizsban. Első gyermekük nagyon korán meghalt, majd 1928. április 2-án megszülettek ikreik, Liliane és Lucien. Apjuk esténként bárokban zenélt, ő tanította meg fiának a klasszikus zenei alapokat és a festészet felé terelgette. A világháború alatt a zsidónak minősülő család vidéken kényszerült bujkálásra, de sikerült elkerülnie a deportálást. Visszatérve Párizsba egy előkelő negyedbe költöztek.
Az egyre szertelenebb Lucien az érettségi előtt otthagyta a középiskolát, beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, hogy építészetet tanuljon, de miután a matematikával meggyűlt a baja, ezt az iskolát is otthagyta. Ekkoriban ismerte meg első feleségét, Élisabeth Levitskyt, akinek hatására a francia szürrealizmus felé fordult. Egy ideig kisebb munkákból élt, de fő hivatásának a festészetet tekintette. Hamar belátta, hogy nem lehet olyan festőzseni, mint példaképei, ezért orosz gyökereire utalva Serge Gainsbourg-ra változtatta a nevét, és bárokban kezdett zongorázni.
Saját dalait Michele Arnaud énekesnő bíztatására kezdte előadni egy mulatóban, s Arnaud volt az első, aki Gainsbourg-dalokat énekelt lemezre olyan merész címekkel, mint Fiatal nők és öreg urak vagy Egyesek nője mások teste alatt. Gainsbourg első lemeze, az 1958-ban kiadott Du chant? la une! nem aratott fergeteges sikert. Első nagyobb fellépésein is elutasító volt a közönség, kigúnyolták elálló füle és nagy orra miatt. Nevét akkor ismerte meg a világ, amikor 1965-ben France Gall a Gainsbourg által írott Poupée de cire, poupée de son című dallal megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált. A szám óriási sikert aratott, öt nyelven vették fel és más előadók is feldolgozták, magyarul Viaszbaba címmel Toldy Mária adta elő.
Magánélete nem alakult fényesen, alkoholizmusa, folyamatos hűtlenkedései miatt 1964-ben már a második válásán volt túl. A dalszerző pontosan tudta, hogy botrányok nélkül nincsen siker, ezért 1966-ban France Gallnak Les sucettes (Nyalókák) címmel írt nem titkoltan szexuális tartalmú dalt. Egy évvel későbbi rövid, de forró kalandja Brigitte Bardot-val ihlette az Initials B.B. című számot. 1968-ban találkozott Jane Birkin színésznővel egy filmforgatáson, egy év múlva már házasok voltak. Feleségével énekelte fel a Je t'aime... moi non plus (hazánkban többnyire csak Je t'aime-ként ismert) dalt, amelyet eredetileg Bardot-nak írt. (Ez a változat csak 1986-ban került elő.) A fülledten erotikus kislemez (elterjedt, de alaptalan vélekedés szerint élő szex közben született) hatalmas botrányt kavart, számos országban tiltólistára tették, de a lázadó ifjúság rajongása miatt világsiker lett. Később számos komoly és komikus feldolgozása született, filmekben is felcsendült.
A hetvenes években olyan sikeres albumokat jelentetett meg, mint a Histoire de Melody Nelson (Melody Nelson története), a Vu de l'extérieur (Kívülről nézve), a Rock Around the Bunker (Rock a bunker körül), illetve a L'Homme á tete de chou (A káposztafejű ember). A Jamaicán felvett album hamar platinalemez lett, a Marseillaise reggae-változata sokkolta a közönséget. Gainsbourg 1973-ban szívrohamot kapott, de a dohányzással és az alkohollal továbbra sem állt le, élvhajhász életmódja szorosan kötődött személyiségéhez. A filmrendezésbe 1976-ban kóstolt bele, a Je t'aime... moi non plus a tabunak számító homoszexualitást és erotikát boncolgatta. Később még három filmet készített: 1983-ban az Équateur, 1986-ban a Charlotte For Ever, végül 1990-ben a Stan The Flasher címűeket, de rendezőként korántsem volt olyan sikeres, mint dalszerzőként.
Ekkoriban alakult ki kettős személyisége. Megalkotta magában Gainsbarre-t, a borotválatlan, állandóan részeg költőt, amit Birkin már nem viselt el, s tizenkét év házasság után elhagyta férjét. Bár a közönség továbbra is szerette, a nyolcvanas években már nem tudott olyan nagy slágereket írni, mint azelőtt. Botrányaitól továbbra is hangos volt a sajtó, Jane Birkinnel közös lányával, a színésznő Charlotte Gainsbourg-ral egy ágyban szerepeltek a Lemon Incest című szám videoklipjében, egy élő tévéműsorban pedig a fiatal Whitney Houstonhoz fordult „tisztességtelen ajánlattal”. Utolsó éveiben súlyos májproblémákkal operálták. Ötödik szívinfarktusát nem élte túl, 1991. március 2-án halt meg. Botrányai ellenére nemzeti legendaként tisztelték, utolsó útjára tízezrek kísérték. Francois Mitterrand köztársasági elnök azt mondta róla: „Ő volt a mi Baudelaire-ünk vagy Apollinaire-ünk... A művészetek szintjére emelte a dalt.”
MTI