a rovat írásai
East az Arénában
Több mint négy évtizeddel ezelőtt indult életművét átívelő, története legnagyobb szabású koncertjére készül az East együttes. A hazai progresszív rockszíntér kiemelkedő formációja október 23-án, a nemzeti ünnepen lép fel a Budapest Sportarénában számos vendéggel.
Michael Nyman az Erkelben
Michael Nyman zenéi szólalnak meg a budapesti Erkel Színházban november 6-án a Michael Nyman Band közreműködésével.
Meghalt Aradszky László
Elhunyt Aradszky László táncdalénekes. A hatvanas évek egyik legnagyobb sztárelőadója vasárnap este halt meg, életének 83. évében, közölte a család hétfőn.
Karmesterverseny Kobajasi Kenicsiróval
Az Erkel Színházban kezdődik a Solti György világhírű karmesterről elnevezett Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny kedden a Filharmónia Magyarország szervezésében, a vendégkarmester az 1974-es karmesterverseny győztese, Kobajasi Kenicsiró lesz.
Pisztolyok dőltek Marilyn Mansonra
Rádőlt a díszlet egy része Marilyn Manson amerikai sztárra szombati New York-i koncertjén, a 48 éves zenészt kórházba szállították, a koncertet félbehagyták.
Új lemez és koncert: 55 éves az Omega!
Volt egyszer egy Vadkelet címmel új lemezzel és december 28-án a Papp László Budapest Sportarénában koncerttel ünnepli 55. születésnapját az Omega együttes. A csapat szombaton első koncertjük helyszínén, az egykori Várklubban idézte fel a múltat és beszélt a jelenről.
A fél Pink Floyd újra Pompejiben
A világpremierrel egy időben, csütörtöktől látható a magyarországi mozikban a Live At Pompeii, David Gilmour, a Pink Floyd egykori legendás gitáros-énekese koncertfilmje. A zenész tavaly csaknem fél évszázad után lépett fel újra a pompeji amfiteátrumban.
Parádés évadnyitót tart az Opera
Az Andrássy úti évadnyitánnyal, szabadtéri előadásokkal és divatbemutatóval, az Erkel Színházban pedig hangversennyel kezdődik szombaton a Magyar Állami Operaház 2017/18-as budapesti évada.
Új U2 album a láthatáron!
Ízelítőül bemutatta új albuma egyik számát, a The Blackout című dalt a U2.
Brünnhilde megsérült, egy férfi bújt a jelmezébe
Megsérült a Bayreuthi Ünnepi Játékok záróelőadásán Catherine Foster. Az operaénekesnő a második felvonásra már nem tudott visszatérni, a színpad széléről énekelte tovább Brünnhildét. Szerepét a rendezőasszisztens, ráadásul egy férfi vette át Az istenek alkonyában.
Lord 45
A jubileumi Aréna-koncertje után új, 45 című lemezét mutatja be csütörtökön a Lord zenekar a Budapest Parkban.
Egy hang nekem ne legyen vödör, vagy elnök, vagy szerelmes
John Cage 100 éve született, 20 éve halt meg, 60 éve írta meg legismertebb művét
A huszadik század egyik legfontosabb amerikai zeneszerzőjének legismertebb műve négy perc harminchárom másodpercnyi csönd. Performansz, polgárpukkasztás, poszt-dada nem-zene, forradalmi anarchizmus, nagyképű, kamu-zen sznobéria, felvizezett, közhelyes társadalomkritika? Persze. Meg zene is.A történet erősen leegyszerűsített verziója a századvégen kezdődik, a romantikus zene válságával: „már minden hangot leírtak”. Ekkor, egy véletlen találkozás eredményeképpen színre lép az indonéz gamelán zene a nyugat-európai hagyománytól radikálisan eltérő hangzásvilágával. Debussy és Ravel például előszeretettel kezdi használni az egészhangú skálát (a skála két szomszédos hangjának távolsága mindig azonos: nagyszekund), ez az egyik jellegzetes gamelán-hangolás. Az egyforma hangközök egyik érdekes következménye, hogy míg például dúr vagy moll módusból a zongorán 12–12 lényegesen különböző skálát találunk, egészhangúból összesen kettőt (c, d, e, f#, g#, a#; illetve c#, d#, f, g, a, h), az összes többit eltolással kapjuk ezekből, vagyis az egészhangú skálák hangneme, tonalitása sem jóldefiniált, a skála minden hangja azonos funkciót tölt be.
Kottakép
A két háború között aztán Arnold Schönberg feltalálja (felfedezi?) a később dodekafóniának, tizenkétfokúságnak nevezett hangrendszert – itt már csak egyetlen, az úgynevezett kromatikus skáláról beszélhetünk, amelynek mind a 12 foka egyenrangú – bár a reihét, azaz a tizenkét hang bizonyos nemtriviális sorrendbe rendezését már Mozartnál megtaláljuk. Dodekafón zenében teljesen értelmét veszti a hangnem fogalma, atonális, tonalitásmentesként szokás hivatkozni rá – bár maga Schönberg soha sem szerette ezt a kifejezést. Schönberg tanítványa és egyik első csodálója volt az ifjú John Cage, aki végül beteljesítette, vagy pedig ad absurdum vitte a tonalitás demokratikus fordulatát. Logikus és tulajdonképpen természetes lépés eltörölni a rezgésszám-kontinuumból oktávonként kijelölt 12 érték egyeduralmát, de sokak ellenszenvét kivívta vele Cage.
Preparált zongora
Ha pedig minden hangból zene lesz, akkor minden tárgy hangszer. Cage már a harmincas években komponált ún. preparált zongorákra, a zongora húrjai közé parafadugókat, csavarokat ékelt; a hatvanas években pedig a preparált kaktuszoktól kezdve a rádiókig mindent felhasznált a zenéjében. Ez tehát a hangmagasság után a hang egy másik jellemzőjének, a hangszín lehetséges értékeinek kiterjesztése.
A zenének azonban nemcsak szerzője van, hanem előadója is. A romantikus zene illúziója, hogy a zenemű kellő pontossággal ábrázolható a kottában, fenntarthatatlannak bizonyult. Amikor tehát Cage hangjegyek helyett időnként csak szóbeli utasításokat ír le útmutatásként, nem sokkal tesz kevesebbet, mint amit a barokk szerzők a számozott basszussal: a tévesen elvártnál komolyabb munkát ró az előadóra; így a szerzői feladatok megoszlanak.
A legnagyobb kritikát azonban Cage a véletlen szerepének kiemeléséért kapta. Még a század olyan neves avantgárdistái, mint Pierre Boulez és #Karl-Heinz# Stockhausen is kikérték maguknak, hogy egy zenemű kockadobálással szülessen (vagy éppen a Ji csingből jósolva). Aztán persze ők is írtak ilyeneket. Cage-nek különben is kultusza lett: Magyarországon például az 1970-ben alakult Új Zenei Stúdió (Sáry László, Vidovszky László, Jeney Zoltán és mások) használta fel a legközvetlenebbül a cage-i zenefogalmat, a kilencvenes évektől pedig az Amadinda együttes játszik rendszeresen Cage-műveket, illetve ír Cage előtt tisztelgő darabokat. Az úgynevezett könnyűzenében is gyakrabban találkozhatunk Cage örökségével, mint azt bevallják, a legtisztább formában talán a Sonic Youth nevű New York-i együttes korai dalaiban. Kvázi-véletlenszerű zenét pedig a Tisztelt Olvasó is írhat például ezzel a programmal.
John Cage műveire a legjobb szó az absztrakt zene: legalább annyira zene, mint amennyire elvont, vagyis csak önmagáról szóló, ezenkívül legalább annyira könnyű lenézni és elutasítani, mint az absztrakt képzőművészetet, miközben az évek során legalább annyira magától értetődővé vált a jelenléte.
Moldován Márton