a rovat írásai

Fuvola és lazacfarm

Ian Anderson hetven éves. Ez van, az idő szalad, a szerző ifjúkorának loboncos sztárjai lassan dédisorba lépnek, már aki életben van. Mert sokan eltávoztak már, akiknek útjuk fecskendőkkel ás piásüvegekkel volt kikövezve.

Cseh Tamásra gondolnak Bakonybélben

Filmvetítéssel és tábortűz melletti közös énekléssel tisztelegnek Cseh Tamás előtt az Énekmondók Emlékezete című rendezvényen szombaton Bakonybélben, közölték a szervezők.

Egyetemi kancellár, asztrofizikus és a Queen szólógitárosa

Július 19-én ünnepli hetvenedik születésnapját Brian May brit rockzenész, a Queen gitárosa, aki PhD fokozattal rendelkező asztrofizikus is.

Hidat épített a fehér és a fekete zene között

Nyolcvan éve, 1937. július 11-én halt meg George Gershwin amerikai zeneszerző, a Kék rapszódia és a Porgy és Bess komponistája, aki hidat épített a „klasszikus″ és a „népszerű″, a fekete és a fehér zene között.

Cserepes Károly a csúcson

A világ legrangosabb világzenei toplistájára, a World Music Charts Europe-ra került Cserepes Károly Blacklake című albuma, amely a Fonó Budai Zeneház kiadásában jelent meg.

Popsztárok fogyatékkal

Úton van a világhírnév felé a fogyatékkal élőkből álló cseh zenekar, amely Európa nagyvárosainak meghódítása után idén az Egyesült Államokba készül.

Közgazdász, polihisztor és a legfranciásabb magyar zeneszerző

Százhuszonöt éve, 1892. június 30-án született Lajtha László Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett a huszadik század első felének legjelentősebb magyar komponistája és folkloristája.

Évtizedes a Budapest Bár

Tíz különleges koncerttel, egy válogatáslemezzel, valamint egy ősszel megjelenő új albummal ünnepli tizedik születésnapját a Budapest Bár.

Ingyenes Cseh Tamás fesztivál a Várkert Bazárban

CSTP Feszt néven nagyszabású ingyenes zenei fesztivált rendez mától szombatig a Cseh Tamás Program a Várkert Bazárban. Ötven zenekar és előadó lép fel, lesz interaktív hangszerkiállítás, két szakmai konferenciát pedig az A38 hajón tartanak.

Ötven éves, Lovasi a neve

Lovasi András Kossuth-díjas rockzenész, énekes, szövegíró, a Kispál és a Borz, majd a Kiscsillag együttes frontembere június 20-án lesz ötvenéves.

Wim Wenders operát rendez

Először mutatkozik be operarendezőként Wim Wenders világhírű német filmrendező. A Berlini Állami Operaházban jövő szombaton tűzik műsorra a 71 éves rendező színre állításában George Bizet Gyöngyhalászok című operáját. A karmesteri pulpituson Daniel Barenboim áll majd.

Zene összes cikke »

Hetven évig vezényelt „a Maestro″

toscanini leadSzázötven éve, 1867. március 25-én született Pármában Arturo Toscanini, minden idők egyik legnagyobb karmestere, „a Maestro″. A kerek évforduló alkalmából világszerte számos rendezvényt szerveznek.

Apja szegény szabó volt, aki Garibaldi szabadságharcából hazatérve már csak politizálgatott, a műhelyt és számos gyermekének nevelését feleségére hagyta. Az asszony nem sokat törődött a legidősebb, de beteges Arturóval, akiben mély nyomot hagyott az anyai szeretet hiánya. Csak a muzsika vigasztalta, s egyik tanára ajánlására kilencévesen beköltözött a helyi konzervatóriumba. A spártai körülmények és nélkülözések ellenére kitüntetéssel diplomázott csellóból és zeneszerzésből, majd egy Brazíliába tartó operatársulathoz szerződött. A zenetörténet talán leglátványosabb karmesteri karrierjét a véletlen indította el. A zenészek 1886. június 30-án Rióban annyira összevesztek a helyi dirigenssel, hogy nem voltak hajlandók vele fellépni, s az impresszárió néhány perccel a függöny felgördülte előtt kínjában a fiatalember kezébe nyomta a karmesteri pálcát, aki partitúra nélkül, emlékezetből vezényelte az Aidát, a közönség pedig tombolt az elragadtatástól. Toscanini hazatérve Torinóban, majd a milánói Scala zenekarában lett gordonkás, játszott Verdi Otellójának premierjén is. A karmesteri pálcát sem tette le, ő vezényelte 1892-ben a Bajazzók, 1896-ban a Bohémélet, majd Wagner Az istenek alkonya című operájának itáliai bemutatóját. 1898-ban a Scala történetének mélypontján vette át a több mint egy éve zárva tartó operaház vezető karmesteri tisztségét, s az intézményt néhány év alatt a világ legjobbjai közé emelte, olyan énekes-tehetségeket fedezett fel, mint Enrico Caruso és Fjodor Saljapin.

toscanini
(Forrás: Wikipédia)

Munkássága végletesen megosztotta a szakmát és a közönséget, mert a karmestert a komponista elé helyezte. A népszerű áriák ismétlését megtagadta, s amikor az 1902-es évad utolsó előadásán a közönség Az álarcosbál előadásán emiatt zúgolódott, a szünetben otthagyott csapot-papot és hazament. Néhány éves argentínai kitérő után, 1908-tól a New York-i Metropolitan karnagya és mai értelemben vett sztár lett. Az amerikai átlagembernek ő testesítette meg a zenét, még bélyeg is jelent meg arcképével. Az első világháború alatt hazafias érzelmeitől vezéreltetve hazatért, katonazenekarokat vezényelt a frontvonal közelében, jótékonysági hangversenyeket adott a sebesültek javára. 1921-ben visszaszerződött az átalakított Scalába, amely alatta élte fénykorát. „Teljhatalmú igazgatóként″ megszüntette a vagyonos felső réteg örökletes jogát a páholyok és a földszinti ülések egy részéhez, ezután már mindenki vehetett jegyet, aki meg tudta fizetni az árát. Puccini utolsó operája, a Turandot 1926. áprilisi ősbemutatóján a komponista által leírt utolsó ütemnél „A Maestro itt tette le a tollat″ szavakkal félbeszakította az előadást, a teljes mű csak másnap hangzott el. A premiert meg akarta tisztelni Mussolini is, de azt követelte, hogy bevonulása előtt adják elő a fasiszta himnuszt. Toscanini, aki gyűlölte, ha dirigálni akarnak neki, és a Ducét sem tartotta sokra - a képét sem volt hajlandó kifüggesztetni a Scalában -, erre ultimátumot adott: vagy az előadás himnusszal, de nélküle, vagy ővele, de himnusz nélkül. Mussolininak aznap este más elfoglaltsága akadt...

toscanini
(Forrás: Wikipédia)

A hatóságok ettől kezdve zaklatták, ezért 1929-ben újra a tengerentúlra szerződött. 1936-ig a New York-i Filharmonikusok vezető karnagya volt, 1937 és 1954 között az NBC rádiótársaság által az ő számára alapított zenekar élén állt. Fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, s a fasizmus és a zsidóüldözések ellen demonstrálva 1936-ban ő dirigálta a mai Izraeli Filharmonikusok elődjének alakuló koncertjét. Ő vezényelt első nem német karmesterként Bayreuthban, Wagner iránti tiszteletből frakkban, pedig a közönség nem is láthatta, és ő vezényelt Verdi és Puccini temetésén is. Csaknem hét évtizedes pályafutása 1954-ben ért véget, amikor látása megromlott, és zenei emlékezőtehetségét is elvesztette. 1957. január 16-án, néhány héttel kilencvenedik születésnapja előtt halt meg New Yorkban, földi maradványait Milánóban helyezték örök nyugalomra. Sokan úgy vélik, ő volt minden idők legnagyobb karmestere, a Maestro. A neves dirigens többször járt Magyarországon, s több magyar muzsikussal állt kapcsolatban. Kodály Zoltánhoz, aki neki ajánlotta Nyári este című szerzeményét, barátság is fűzte, Kodály volt Toscanini lányának esküvői tanúja. A Maestro ajánlása révén szerződtette Carelli Gábor tenoristát a Metropolitan, Solti György pedig 1937-ben azután döntött a karmesteri pálya mellett, hogy Salzburgban vezényelni látta, s később asszisztense is lett. Toscanini volt Doráti Antal és Fricsay Ferenc példaképe, Zubin Mehta pedig nemcsak a legnagyobb karmesternek, hanem a zenei titok legnagyobb tudójának is tartja.

toscanini
Feleségével és lányával, akinek Kodály volt az esküvői tanúja (forrás: Wikipédia)

Toscanini a zeneművek iránti hűség és pontosság mellett az alkotói szándékot is ismerni akarta, ezért behatóan tanulmányozta a szerzők kéziratait, sőt olykor saját szája íze szerint át is írta azokat. Minden művet fejből vezényelt, már a próbákon kívülről tudta az egész partitúrát. Sokan gyermekkori szeretethiányával magyarázták feltétlen engedelmességre irányuló követelését, ahogy gyakran erőszakosságba torkolló dühkitöréseit is. A diktatórikus módszeréről is híres-hírhedt zenész próbáiról minden idegent kitiltott. A közönséggel és a szakmával is önmagát akarta a megtestesült tökéletesség, a zenei ízlés és feddhetetlenség egyetlen döntőbírájának elfogadtatni, de az is igaz, hogy önmagával szemben is kérlelhetetlen volt. A tehetséget elismerte és támogatta, egész életét a zenei alázat jellemezte.

(mti)

• Publikálva: 2017.03.23. 12:51