Halálát egy selyemsál okozta

Száznegyven éve, 1877. május 26-án született Isadora Duncan ír származású amerikai táncosnő, a koreográfia és a balettművészet megújítója. Halálát hatvanévesen egy selyemsál okozta.

San Franciscóban egy négygyerekes ír bevándorló család sarjaként látta meg a napvilágot. Még egészen kicsi volt, amikor bankár apja egy pénzügyi ügyeskedés következtében a tönk szélére sodorta a családot. Szülei nem sokkal később elváltak, az anya a gyerekekkel Oaklandbe költözött, ahol zongoraleckéket adott. Mind a négy gyermek alapos művészeti nevelést kapott, a lányok táncolni is tanultak, majd a szomszéd gyerekeknek maguk is tartottak táncórákat. Isadora már gyerekként elutasította a klasszikus balett merevségét, táncát természetesebb ritmusokra és mozdulatokra építette. A család 1895-ben Chicagóba, majd New Yorkba költözött, Isadora Augustin Daly társulatának tagja lett. Két év múlva azonban elhagyta a társulatot, továbbra is gyerekeket tanított, és gazdag polgárok házában adott magán táncesteket. 1899-ben egy tűzvészben a Duncan család szinte minden ingósága elpusztult, és ekkor - némi baráti kölcsön segítségével - Angliába utaztak. Isadora rengeteg időt töltött a British Museumban, és a görög szobrokat, vázákat tanulmányozva ráébredt, hogy ösztönösen használt mozdulatai, tánclépései a klasszikus korban is ismertek voltak. Ezután hosszú, tunikaszerű leplekbe öltözve, mezítláb lépett fel az előkelő londoni társaságok összejövetelein. A mozgás teljes szabadságára épülő táncával elbűvölte a meglehetősen konzervatív közönséget. Londonból Párizsba vezetett az útja, hírneve pillanatok alatt a magasba szárnyalt. A párizsi világkiállításon Rodinnek is táncolt, és igencsak lázba hozta az idős szobrászt. Párizsi sikere után további európai turnéra indult: meghódította Berlint, Münchent és Athént is. 1902-ben Budapesten lépett fel, az elragadtatott közönség állva ünnepelte.

A vágy titokzatos tárgya

Küldetésének tekintette, hogy gyermekeket, fiatal lányokat tanítson táncolni, 1904-ben Berlinbe visszatérve megalapította hírneves tánciskoláját, ahol anyjával és nővérével együtt foglalkozott tanítványaival. Isadorables-nak nevezték a hat tanítványból álló kis társulatot, melynek tagjait később adoptálta, és mindegyikük viselte is a Duncan nevet. Művészete mellett magánélete is állandó témát kínált a lapoknak, mindkét nembeli szerelmeivel számos cikk foglalkozott. Első gyermekének, az 1906-ban született Deirdrének a neves díszlettervező, Gordon Craig volt az apja, a másodiknak, az 1910-ben született Patricknak pedig a dúsgazdag Paris Singer, a Singer varrógépgyár örököse. 1913-ban egy balesetben mindkét gyermek életét vesztette, a csapást sohasem tudta kiheverni. 1914-ben egy fiatal olasz szobrásztól született még egy kisfia, aki azonban néhány órával születése után meghalt. Isadora, hogy fájdalmát enyhítse, újból iskolaalapítási terveket szőtt, de az első világháború kitörése közbeszólt. Későbbi amerikai és európai turnéi már nem voltak olyan sikeresek, mint korábban, de 1920-ban meghívták Moszkvába, hogy saját iskolát nyisson. A nyíltan baloldali Duncan lelkesen kelt útra az ígéret földjének látszó Szovjetunióba, ahol megismerkedett a nála tizennyolc évvel fiatalabb Szergej Jeszenyinnel. Hamarosan összeházasodtak, férje elkísérte európai és amerikai turnéira. A depressziós költő és az egyre hisztérikusabbá váló táncosnő házassága azonban nem tartott sokáig, Jeszenyin visszatért hazájába, és 1925-ben öngyilkos lett.

Gyermekeivel

Duncan a francia Riviérán telepedett le. Az anyagi nehézségekkel küszködő táncosnőt 1927. szeptember 14-én Nizzában érte utol végzete: amikor egyik barátjának nyitott sportkocsijában utazott, hosszú selyemsálja a kerékre tekeredett, és mire a sofőrnek sikerült megállnia, a sál megfojtotta a táncosnőt. Hamvai a párizsi Pere Lachaise temetőben nyugszanak. A művészeti és társadalmi konvenciókat semmibe vevő Duncan vitathatatlan szerepet játszott a tánc megújulásában, szakítva a mesterséges technikai kötöttségekkel, az akadémikus balettel az emberi test természetes mozgására és az ógörög művészet hagyományaira alapozva új mozdulatrendszert dolgozott ki. Életéről és pályájáról több könyvet is írtak, alakja a filmeseket is megihlette: az 1968-ban készült Isadora című filmben Vanessa Redgrave formálta meg a törékeny táncosnőt, míg a 2016-os The Dancer című zenés filmben Lily-Rose Depp (Johnny Depp lánya) bújt Duncan bőrébe.

(mti)

• Publikálva: 2017.05.24. 14:22