Színész mindhalálig

Kilencven éves lenne Márkus László, de elment 58 évesen, végzett vele is a rettenetes rák, amire mi emberek képtelenek vagyunk ellenszert találni. Márkus évekig küzdött az életéért különféle gyógymódokkal, technikákkal, és közben játszott, mert ahogyan Körmendi János mondta róla: „ a közéletben, a magánéletben és a legbensőbb fantáziavilágában is színész volt. A vallása színész, temploma a színház”.

Gazdag polgárcsaládba született bele, apja leginkább fával kereskedett, de nagyon tehetségesen, anyja egy pozsonyi zsidó kerekedőcsaládból származott. A sokat betegeskedő gyerek kezdettől fogva utálta az iskolát, de a zongoraleckéket is, viszont mindene volta mozi, egy-egy filmet akár ötször is megnézett. Tizenegy éves, mikor szülei elválnak, apja Szegeden kezdi újra az életét és a kereskedést, anyja az Operaház karnagyának felesége lesz. Márkus ezután a gimnáziumban is bukásokat, iskolaváltásokat produkál, végül Szegeden köt ki és inaskodik apja egyik malmában, ami mellett szorgalmasan látogatja Lehotay Árpád színiiskoláját is. Aki felismeri tehetségét, kijavítja rettenetes beszédhibáit, de a lámpalázától nem tudja megszabadítani, ami aztán végigkíséri egész színészi pályafutásán. Elsző szerepe egy Zilahy-darabban volt, 1945. december 22-én állhatott Szegeden a világot jelentő deszkákra. (A háború alatt anyja mellett volt, visszaemlékezései szerint vagy tizenkétszer csúsztak így-úgy ki a nyilasok markából.)

(Forrás: Fortepan)

Az első sikerek még Szegedhez fűződnek, és itt jelennek meg az első rosszakarók is, akik képzetlenségével támadják. Végül kompromisszumos megoldásként „egy kövér Petur bán monológjával” 1947-ben felvételizik a Színművészetire, és fel is veszik elsőre. Aztán itt sem örvend nagy népszerűségnek, nagypolgári zsúrfiúnak tartják a valóban alkatilag is valami hasonlót mutató kövérkés fiatalembert. Akit végül az akkor már mindenható Major Tamás véd meg a támadásoktól. A diplomaelőadás előtt ugyan kitelepítik apjával együtt egy kis alföldi faluba, de végül csak meglesz a papír, kezdődhet a hivatásos színészi pálya. 1951-és 1957 között Debrecenben játszik, majd ezután haláláig a Madách Színház tagja lesz. Színpadi-, filmes és szinkronszerepeit lehetetlenség lenne most itt felsorolni. A színpadon leginkább Molnár Ferenc, Moliére és Shakespeare darabjaiban volt sikeres, a filmvásznon ő volt a gyáva német tiszt A tizedes meg a többiekben, de ő volt Az ötödik pecsét Király Lászlója is. Játszott a Régi idők focijában, az Egri csillagokban és a Szent Péter esernyőjében, hangján szólalt meg Kukori, az elfuserált kakas és Stan Laurel is a Stan és Pan-ból.

Gábor Miklóssal A mizantrópban, a Madách Kamara előadásában, 1971 (MTI Fotó: Petrovits László)

Aztán a tehetség általában meghozza az elismeréseket, így már 1956-ban Jászai-díjas lett, ezt az elismerést megkapta még 1963-ban és 1972-ben is. 1976-tól pedig érdemes-, 1980-ban már kiváló művész, és 1983-ban megérkezik a Kossuth-díja is. Ekkor már nagyon beteg, csak két év van hátra az életéből, amit erős akarattal végigdolgozik. Az 1985-ös szilveszteri műsor főpróbája előtt, az öltözőben hal meg, de hangjával, szerepeivel közöttünk marad még jó darabig.

Adatbázisunkban itt, itt és itt is találnak róla információkat.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.06.08. 12:16