Öngyilkos őstehetség

Hatvan esztendeje annak is, hogy Soós Imre, a Körhinta világsztárja egy éjszakázós Thököly úti kocsmázás után tiszta inget kért a haveroktól, mert neki a minisztériumba kell mennie. De nem oda ment, hanem haza, a feleségével lakott kis garzonba, ahol talán némi nyugtatók bevétele után kinyitották a gázcsapot.

Így halt meg a 20. század második felének egyik legnagyobb színész tehetsége, és ígérete, aki nyolcgyermekes balmazújvárosi földmíves családból a legenda szerint mezítláb érkezett meg a Színművészeti Főiskolára. Ez akkoriban, három évvel a háború után bizony előfordulhatott, de az biztos, hogy Soós a paraszti munkák miatt, amiből a gyermekek is kivették a részüket, sokat hiányzott az iskolából, így a gyorstalpaló érettségit sem volt egyszerű megszereznie. Két történet is van, hogy jelentkezett színésznek. Az egyik szerint egy Szabad Nép hirdetésre jelentkezett, a másik pedig arról szól, hogy egy országot járó színészválogató társaság talált rá. Ebben (sem) teszünk most igazságot, az viszont biztos, hogy minden idők egyik legtehetségesebb magyar színésze került be a főiskolára, és ezzel párhuzamosan a filmekbe. Az 1948-as Talpalattnyi földben még csak mutatóba, hogy aztán egy év múlva már az övé legyen a Ludas Matyi, az első magyar színes film főszerepe. Amiért 1950-ben meg is kapja a Karlovy Vary-i fesztivál legjobb férfi főszereplőjének járó díjat. A főiskolán a tanárok és az osztálytársak (Psota Irén, Váradi Hédi, Horváth Teri, Berek Kati) csodálják felhőtlen ragyogását és harmatos naiv tisztaságát.

A tánc

Amit ott láthatunk majd a későbbi nagy sikerű filmekben is, az 1953-ra befejezett Feltámadott a tengerben, vagy az egy évvel későbbi Liliomfiban, de leginkább az 1955-ös Körhintában. Ugyanakkor talán korán jött siker volt ez, amit egy fiatal, másik világban felnőtt ember nem tudott feldolgozni. Ezért, a stresszt is oldandó inni kezdett és vadul dohányzott is, ahogy látta a környezetében. Miközben, mint „parasztkádert” a Párt is folyamatosan elvárásokkal bombázta, és készültek a jelentések: nem képzi magát ideológiailag, nem jár a DISZ (Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a kommunisták ifjúsági szervezete) üléseire. Aztán a főiskola elvégzése után Debrecenbe helyezik, de hát senki sem lehet próféta szűkebb pátriájában, az itt töltött három év alatt féltékenységgel néznek rá, nem is érzi jól magát, a filmszerepek éltetik. Amiket a vonaton tanul mindig, de a Körhinta idejére már a nyugtatókig jut, amikre iszik is. Egyenes az útja az első öngyilkossági kísérletig, pedig 1955-től a Madách Színházban játszhat. Dajka Margit és Kiss Manyi rögtön pártfogásba is veszi, de ő Ferrari Violettába szerelmes, aki viszont más körökben mozog és 1956-ben el is hagyja az országot. Soós pedig még többet iszik, végül kórházba kerül, ahol beleszeret kezelőorvosába, dr. Perjés Hedvigbe. A vonzalom kölcsönös, a kapcsolat igazi „héja-nász”, tépik egymást folyamatosan, majd az esküvő után néhány héttel eljön az a bizonyos végzetes nyári nap.

Elillanó boldogság

És a legenda haláláról persze legendák is születnek: itt a véresre kapart körmöktől az alattuk talált idegen bőrfoszlányon át a túl korán kitakarított helyszínig. De hát ez csak így szokott lenni, Latinoviccsal is így volt. A lényeg, hogy Soós elment, mi pedig elvesztettünk egy őstehetséget.

Adatbázisunkban itt olvashat Soós Imréről.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.06.20. 11:59