​Sikerre vitt könnyű műfaj

Mi Kálmán Imre sikerének titka? Miért minden idők legtöbbet játszott magyar operettje a Csárdáskirálynő? Sokan azt mondják, ez az illúziók világa, szirupos mese. Mégis halhatatlan Szilvia, Edwin és Cecília alakja. Mi a titka? Szellemes, dallamos, fordulatos, és nem utolsó sorban mindig győz benne az igazság.

Különös kontextust adott az első világháború a bemutatás előtt álló Csárdáskirálynő című operettnek. A háború árnyékában egészen más hangzása volt a darabban felhangzó melódiáknak. A „Ne búsulj, lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…” sorait óriási tapsvihar kísérte. A közönség hangos tetszésnyilvánítása a második világháború után a Fővárosi Operettszínházban ismétlődött meg, amikor a romjaiból újjáéledő színház ezzel az operettel nyitotta meg kapuit.

Kálmán Imre szobra Siófokon. Varga Imre alkotása.

Hasonló sikert ért el a Marica grófnő. A közönség állva tapsolt, amikor a színészek A szép város Kolozsvár című dal refrénjére kezdtek rá: „Az édes reménység, a havasokon fehérség, S a bércek hegyén a zöld fenyőerdő vár. / Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál, Hol minden piros, fehér, zöldben jár.” 1956 után minden sor mást üzent. S bár megváltoztatták a szöveget – ha rövid időre is – az operett akkor is ugyanazt jelentette: mindig van remény, a legnehezebb helyzetekből is ki lehet mászni, ha az embernek van szíve és bátorsága. Félreértés ne essék, szó sincs magyarkodásról. Kálmán Imre bárhol élt, bárhol komponált a nagyvilágban, megmaradt magyar zeneszerzőnek. „Igaz, hogy Bécsben élek, s darabjaim legtöbbször ott kerülnek először színpadra, de azért megmaradtam magyar komponistának” – nyilatkozta egykor a Színházi Életnek.

A magyar operett-történet egyik legfontosabb zeneszerzője 130 évvel ezelőtt október 24-én (talán 25-én) éjfél körül született Siófokon. Ősei között – apai ágon – rabbik, tanítók, míg anyai ágon muzsikusok találhatóak. Kálmán gyerekként élvezettel hallgatta édesanyja és nővére zongorajátékát. Arról ábrándozott, hogy egyszer híres zongoraművész lesz. A család azonban ellenezte a muzsikusi pályát, ezért a zenei sikert dédelgető fiú – a szülők óhajának eleget téve – a jogi egyetemre jelentkezett. Bár az összes vizsgáját letette, a doktori címet nem szerezte meg. A jogi tanulmányaival párhuzamosan kezdte meg a Zeneakadémián a zongoraszakot. Súlyos ínhüvelygyulladás miatt azonban abba kellett hagynia a képzést. Mivel nem tett le zenei terveiről, átiratkozott a zeneszerzés tanszakra, ahol későbbi neves operettszerzők – Jacobi Viktor, Weiner Leó, Szirmai Albert – évfolyamtársa lett.

Tanulmányai befejezése után egy ideig zenekritikusként próbált megélni. Mivel nem aratott elismerést a főszerkesztőnél, és vagyonát sem gyarapította, műdalokat kezdett írni. A siker nem maradt el, nemcsak anyagi helyzete javult, hanem számos díjjal is jutalmazták stílusát. Egyáltalán nem volt büszke a könnyű műfajban elért sikereire, de kárpótolta a jelentős honorárium, amiből külföldre utazhatott, hogy kiadót találjon szimfóniájának. Mivel a keresgélés hiábavalónak bizonyult, eldöntötte, mégis megpróbálkozik a könnyű műfajjal.

1908-ban mutatták be első operettjét. A Tatárjárás hatalmas sikert aratott, és egyértelműen kijelölte Kálmán útját. A pesti premiert a bécsi követte, majd a darab bejárta az egész világot, Afrikától Amerikán át Ausztráliáig.

Nem sokkal a Tatárjárás sikere után az operett fővárosába, Bécsbe költözött. Újabb és újabb bemutatók követték egymást (Az obsitos, A cigányprímás, Zsuzsi kisasszony, Csárdáskirálynő, A bajadér, Marica grófnő, A cirkuszhercegnő, stb.).

Kálmán Imre ötven éves korában. Forrás: mek.oszk.hu

1932-ben, ötvenedik születésnapja alkalmából Dollfuss kancellártól megkapta a Kruckenkreuz kitüntetést. Ez volt a háború előtti utolsó alkalom, hogy nyilvánosan köszöntötték. A náci hatalomátvétel után Németországban betiltották operettjeit. A bécsi és budapesti színházak szintén óvatosan fogadták Kálmánt, ezért Zürichbe tette át az ősbemutatók színhelyét. Az Anschluss után nemkívánatos személy lett Ausztriában. Először autóját kellett felajánlania a német nemzetiszocialisták számára, majd a villáját foglalták le, végül elvették útlevelét. Kálmán ekkor készült Londonba, a Marica grófnő premierjére. A magyar kormány közbenjárására visszakapta az okmányait, de a szerzői jogdíjakat a német állam magának hajtotta be. 1938 nyarán Horthy Miklósnál kért kihallgatást. Mivel a kormányzó nem tudta garantálni a biztonságát, azt javasolta a zeneszerzőnek, családjával együtt hagyja el Magyarországot.

Egy rövid svájci, párizsi, majd svédországi tartózkodás után Kálmán Imre családjával az Egyesült Államokba emigrált. Az Újvilág nem hozott számára megváltást. Nem érezte jól magát. Magyar zeneszerző volt, magyar témákkal, magyar motívumokkal. Az operettnek nem volt közönsége „túl az Óperencián”. A negyvenes években mindenhol a jazz szólt, és a musical műfaj hódított egyre nagyobb teret.

1951-ben tért vissza Európába. Párizsban telepedtek le, de megromlott egészségi állapota miatt – agyvérzést követően lebénult – teljesen visszavonult életet élt. 1953-ban álmában érte a halál. Kívánsága szerint Bécsben, a Zentralfriedhofban temették el. Utolsó művét, az Arizona Ladyt, melyet fia fejezett be, halála után mutatták be a berni Stadttheaterben.

Fejes Katalin

• Publikálva: 2012.10.24. 12:41 • Címke: évforduló, zene