Sokoldalúak és nem félnek semmitől

A Cirque Éloize a MÜPÁ-ban

A Cirque Éloize turnémenedzserével és az előadás egyik artistájával beszélgettünk.

Az új cirkusz műfaja egyre népszerűbb Magyarországon is. Pár évvel ezelőtt még a kulturális programajánlók sem tudták, hogy melyik rovatba tegyék ezeket a cirkusz és színház határán járó, zenés összművészeti produkciókat, aztán a Trafó Kortárs Művészetek Háza kezdte el meghívni a műfaj külföldön népszerű, neves képviselőit, mint a svéd Cirkus Cirkör; de Pécsen járt a világhírű ausztrál CIRCA egyik produkciója is (májusban jönnek a Trafóba is!). Az utóbbi években arénaméretű produkcióival többször megfordult hazánkban a műfaj leghíresebb képviselője, a nemzetközi szuperbranddé avanzsált Cirque du Soleil is.

A helyszínek közé most becsatlakozott a Művészetek Palotája is. Itt azokra az előadásokra koncentrálnak, amelyek a Trafó méreteit meghaladják, viszont nem szükséges sportcsarnok a bemutatásukhoz. Áprilisban itt lesz látható a műfaj magyar képviselője, a Recirquel is.

Elsőként a kanadai Cirque Éloize Cirkopolis című produkcióját hívták meg. A társulat turnémenedzserével és egyik művészével beszélgettünk a Művészetek Palotája öltözőből átmenetileg irodává előléptetett szobájában.

Valérie D'Amours, a Cirque Éloize Cirkopolis című produkciójának turnémenedzsere:

Ez az első alkalom, amikor Budapesten vagy egyáltalán, Kelet-Közép Európában járnak?
Budapesten most járunk először, a társulat is és én magam is. De decemberben már Szlovéniában is voltak előadásaink.

Hogyan kezdődött a Cirque Éloize társulatának története?
A társulatot Jeannot Painchaud alapította, húsz évvel ezelőtt, a kanadai Magdaléna-szigeteken (Les Îles-de-la-Madeleine). Először egy kis sátorban próbáltak, majd, ahogy a társulat létszáma nőtt, beköltöztek Québecbe. Ma ez a cirkusz egy nagy gépezet, a székhelyünk Montrealban van és a műsoraink nagyon népszerűek, nemcsak Kanadában, hanem Dél-Amerikában és Európában is. Persze Montrealban több nagy újcirkuszi társulat is működik, mint például a Cirque du Soleil.

Milyen a kapcsolat az itt működő társulatok között?
Jó! A Cirque du Soleil-jel üzleti kapcsolatban is vagyunk, 60 százalékos tulajdoni részesedésük van a Cirque Éloize-ból. Szóval egyáltalán nem vagyunk versenytársak, sokkal inkább támogatjuk egymást.

A sok montreali társulat között miről lehet megismerni a Cirque Éloize saját játékstílusát?
A mi társulatunk elsősorban színházi terekben játszik, míg például a Cirque du Soleil arénákban. Mi minden előadásunkat színházi terekre tervezzük. Az artistáinkat nem csak a saját mutatványuk alapján választjuk ki, hanem az is fontos, hogy ezen kívül még mindenhez értsenek. Az artisták saját számait is beépítjük az előadásba, de szinte az elejétől a végéig jelen kell legyenek a színpadon. Nagyon sok show született az elmúlt húsz év alatt. Jelenleg két produkciót turnéztatunk, az egyik a Cirkopolis – ezt hoztuk most el Budapestre is, a másik az ID, amely amerikai turnén van, hamarosan pedig Japánban és Párizsban is látható lesz. Előadunk néha egy-egy különleges produkciót is, amely csak egy-egy alkalomra készül.


Színház is, cirkusz is

Hogyan találnak egymásra a a rendezővel? Most például hogyan találták meg a Magyarországon is ismert Dave St-Pierre koreográfust?
Ezt mindig a művészeti vezető dönti el. Neki mindig van egy jól körülhatárolható ötlete, és, miután ez megszületett, megkeresi az alkalmas rendezőt. Jeannot Painchaud-nak ebben az esetben is volt egy világos ötlete, és mivel nagy rajongója Dave St-Pierre gyönyörű koreográfiáinak, őt kérte fel. Így adódik össze a cirkusz, a színjátszás és a tánc, amihez megfelelő embereket keresett és talált meg.


A legjobbat kihozni

Hogyan viszonyulnak a cirkuszművészek a rendezőhöz?
A cirkuszművészek együttműködőek és nagyon nyitottak mindenféle javaslatra. Az artisták saját akrobatikus számait átvesszük, nem alakítjuk át különösebben. Leginkább csak a legjobbat akarjuk ezekből kihozni. Mindig kicsit veszélyesebbé és trükkösebbé alakítjuk. De Painchaud-nak fontos, hogy a cselekményszál is egységes maradjon és harmonizáljon a színészi játékkal, a jelmezzel, a világítással.

A társulat tagjai leginkább Kanadából vagy Észak-Amerikából származnak. Távolabbról nem szerződtetnek művészeket?
Ennek az a legfőbb oka, hogy egy nagyon kiváló cirkuszi iskola található Montrealban. Természetesen az itt végzők legnagyobb része kanadai, de azért látható a produkcióinkban japán és brit artista is. Aszerint keressük és castingoljuk a cirkuszművészeket, hogy kinek mi a specialitása és hogy milyen széles skálájú a tevékenységi köre.

Sokoldalúak és trükkösek

Jelenleg hány artista dolgozik a Cirque Éloize társulatában?
Ezt nehéz megmondani. A Cirkopolisban 12 művész látható, a másik jelenleg turnézó produkciónkban, az ID-ben 14. Ők azonban nem a társulat tagjai, hanem független művészek, akik az adott produkcióra hozzánk szerződtek. Van egy 100-150 regisztráltat tartalmazó artista adatbankunk, általában ez alapján szoktuk válogatásra hívni az artistákat. Kétszer egy évben rendezünk egy-egy castingot Párizsban és Montrealban, ide repülnek a világ minden tájáról művészek. Általában így működnek a kanadai társulatok. Ha pedig végképp nem találunk senkit a megfelelő készségekkel, akkor a Cirque du Soleil-hez fordulunk, hogy tudnak-e ajánlani valakit.

Ön is cirkuszi artista volt?
Nem (nevet), én nem voltam artista. Zeneakadémián végeztem zongora szakon, majd a mesterképzésem alatt programszervezésre szakosodtam, néhányszor programszervezőként dolgoztam, majd jelentkeztem a Cirque Éloize-hoz, akik legnagyobb örömömre alkalmaztak turnémenedzsernek. De azért hiányzik a zongora, ezért ha látok egyet, eléje ülök, vagy ha hazaérek montreáli otthonomba, akkor ott játszom.

Frédéric Lemieux-Cormier montreali cirkuszművész először turnézik a Cirque Éloize-zal. Fő munkaeszköze a röhnrad, angolul german wheel. Ez két, kb. 2 méter átmérőjű, hat karral összefogott kerék, amelynek súlya 40 és 60 kg között van.

Frédéric Lemieux-Cormiere a röhnradon

Mióta dolgozik a Cirque Éloize társulatánál?
Ez az első szerződésem velük. Januárban kezdtük a munkát, majd később megritkultak a próbák, mert több társam még iskolába járt. Ekkor csak bizonyos részeken dolgoztunk együtt, majd júniusban megint elkezdtük teljes gőzzel próbálni.

Hogy nézett ki egy átlagos próbanap?
Reggelente először a technikai gyakorlatokat végeztünk, különböző szerekkel dolgoztunk. Majd délután érkezett Jeannot és az ő irányítása alatt alakítottuk ki az előadás részleteit.

És milyen volt Dave St-Pierre-rel dolgozni?
Ő kiváló koreográfus és nagyon erős motivációval rendelkező egyéniség. Nagyon sok ötlete van, hogy hogyan hozzunk létre színpadi mozdulatokat és hogy ezeket hogyan sajátítsuk el. Nagyon nagy kihívás volt ez számunkra.

Végig a színpadon kell lenni

A montreali cirkusziskolában színjátszást is tanultak?
Igen, színjátszási és táncoktatásban is volt részünk, hogy formában tarthassuk a testünket (nevet). De természetesen mi elsősorban cirkuszművészek vagyunk. Ezért nagy a kihívás, ha egy koreogáfussal dolgozunk együtt.

Mivel foglalkozott a jelenlegi produkció előtt?
A Cirque du Soleil-ben szerepeltem gyerekként. Aztán anyukám aggodalma ellenére 12 évesen elkezdtem a cirkuszi artista képzést. Először csak privát képzésen vettem részt, a trambulin volt a fő eszközöm, majd később elkezdtem az akrobatikázni. Később átmentem a montreali cirkusziskolába, ahol 6 évet töltöttem és a felkészítő időszak alatt 3 különböző programjában vettem részt.

Most pedig a röhnrad a fő eszköze?
Az első edzőmnek, aki a trambulin technikájára tanított, el kellett mennie a Cirque du Soleil-jel turnéra, a következő pedig megmutatta ezt az eszközt. Először arra gondoltam, miért ne próbálnám ki? Utána nagyon megtetszett, azóta igazi élvezettel dolgozom a röhnraddal.

Van különbség mondjuk az európai és a kanadai cirkusziskola módszerei között?
Mivel a külföldi társaim csak a felkészítő programot végezték a saját hazájukban, ezért nehéz megmondani. Mi mindnyájan iskolatársak voltunk, a társulatok is inkább iskolatársakat keresnek, akik könnyebben tudnak egymással dolgozni. Tehát mindenki ugyanolyan háttérrel érkezik hozzánk.

Mit tervez a jövőben?
Nagyon szeretek ennél a társulatnál dolgozni, de hogy ezután mi lesz, azt még nem igazán tudom. Leginkább a hagyományos cirkusz műfaja érdekel, főképp azért, mert fontosnak tartom a gyökerek felfedezését, ugyanakkor például egy sátor felállítása is hiányzik, és a szoros közösségi együttlét. Persze ez utóbbi a mostani csapatban is nagyon erős.

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2013.01.16. 12:12 • Címke: interjú, színház