​Díjazott Fosztogatás

Díjnyertes fotók a Mai Manó Házban a természeti és politikai erő témájában.

2008-ban, a gazdasági válság idején fotográfiai díjat alapított egy svájci bank. Mondhatnánk, hogy elment az eszük, akkor adakoznak, amikor az amerikai kollégák a bebukott ügyeskedések (derivációk) miatt a csőd szakadéka előtt összetett kézzel könyörögtek állami tőkeinjekciókért. Az évente kiosztott 100 ezer svájci frank nem is olyan nagy pénz, a menedzseri prémiumok, bónuszok, tréningek nagyságrendekkel többet visznek el. De mégis csak van ez a díj, a Prix Pictet, amelynek legjobb képei most először Magyarországra, a Mai Manó Házba is megérkeztek.

Ez már a negyedik kiírás, a témája az erő, ebből adódóan szépen be lehet mutatni például azokat a hatásokat, amelyeket jelenlétével az ember gyakorol a Föld nevű bolygóra. De a természetnek is van ereje, amely mellett eltörpül minden emberi erőlködés. Ez már mindjárt két nagyon hálás téma korunk fotográfusainak, de ha már erőről van szó, nehezen lenne kihagyható a politikai erő problematikája, amely országok, népek de akár kontinensek jövőjéről is dönthet. A 2012-es Pictet-díj tulajdonképpen a politikai erő hiányát demonstrálja. A francia Luc Delahaye a hosszú ideje káoszban létező Haitin készíti el döbbenetes képét. Egy olyan névleges központi hatalommal bíró országban, ahol a legutóbbi rettenetes földrengés áldozataiból jócskán vannak még a romok alatt, ahol nincs semmiféle szervezettség, és ahol a nemzetközi segélyszervezetek adományait, már ha eljut hozzájuk, véres verekedések közepette osztják el egymás között. A Fosztogatók 2012. január 17-én készült a bűnügyi krónikákból kihagyhatatlan Port-au-Prince-ben. Ahol a szeméthegyekkel teli árkádok alatt egy fiatal pár a Bijoux divatkiegészítőket forgalmazó cég jelzésével ellátott méretes kartondobozból póthajas zacskókat gyömöszöl zsákjába. Mögöttük vélhetően őrjárat, vagy más fegyveres emberek tűnnek fel, mert visszafordulva ott van arcukon a tilosban járás rémülete. A félelem talán még jobban kiül annak a két futva menekülő és visszanéző embernek az arcára, akik vélhetően jó döntést hozva nem foglalkoznak a póthajjal mint lehetőséggel, hanem a puszta életüket igyekeznek menteni.

Luc Delahaye: Fosztogatók

Egy másik fotón az ujjongó tömeg fölé magasodó emelvényen korosodó törzsi táncosnőt látunk, amint tollakkal a fején, derekán párducbőrrel, nyakában pedig az elmaradhatatlan síppal Jean-Pierre Bemba Gombót, a kongói mészárost köszönti 2006 júliusában. A Guy Tillim által készített kép folytatása a kinshasai stadionba az övéi közé megérkező elnök széles hátát és tarkóját mutatja, és egy a fotós felé forduló szemüveges testőrt, akin látszik, hogy akkor és ott élet és halál ura. (A több százmillió dolláros vagyont felhalmozó és állítólag az emberhúst is megkóstoló Bemba jelenleg háborús és emberiesség elleni bűnök miatt áll a nemzetközi bíróság előtt.) A politikai erőt demonstrálja Joel Sternfeld két képe is egy montreali kongresszusról. Az elsőn Bill Clintont látjuk a pódiumon abszolút kifogástalan szerelésben: nagyon jó zakó, ing és nyakkendő, friss arcbőr, tökéletesen belőtt haj.  A másikon Robert Kofi Bamfo vállalatigazgató a ghánai Erdészeti Bizottságtól csak szeretné elérni a clintoni szintet: erősen véreres szemek, kockás ing pöttyös nyakkendővel és manikűrös után kiáltó körmök. A „sötét” erőt Mohamed Bouroussia fényképezte le 2005-ben, Párizsban, egy alsónadrágban, hátrabilincselt kézzel rendőrök között a padlón ülő fiatal közönyös szemében; vagy az Ablak című fotón a tetovált hátú cimborájának magyarázó kigyúrt alak „én tudom az okosságot” mozdulatában.

Daniel Beltrá fotója

A természeti erők kérlelhetetlenségét Philippe Chancel Fukushima környékén készült képekkel, a móló kő hullámtörőjébe fúródó Asia Symphony nevű hajóval mutatja meg. Daniel Beltrá a Deepwater Horizon katasztrófájának következményeiről készített csodálatos légi felvételeket, az azeri Rena Effendi pedig Csernobil környékén fotózta a katasztrófa nyomait. Az amerikai Robert Adams az Oregon állambeli erdőirtásokat dokumentálta, a belga Carl De Keyzer az Anglia partjainál magára hagyott és a természet (sirályok, növények) által visszafoglalt tartályszerű építményekről készített hatásos felvételt.

Az azerbajdzsáni Rena Effendi fotója Csernobilból

Tehát ismét van mit nézni a Mai Manóban, csak igyekeznünk kell, mert február 25-én leszedik a képeket, és aki lecsúszik róla, az elmehet az utazó tárlat után Isztambulba, ahol a Museum of Modern Art-ban pótolhatja a mulasztást.

A díjazott fotóművészek további alkotásai itt láthatók.

Pálffy Lajos

Prix Pictet Power/Erő – Fotográfia és fenntarthatóság
Mai Manó Ház
2013. január 18. – február 24.

• Publikálva: 2013.01.27. 07:00 • Címke: fotó, díj, kiállítás