​Vagyonokat érő pitykék és profi táncosok

Ha valaki a Vidas Gitanas kiállításra igyekszik a Néprajzi Múzeumba, kétszer annyi idővel számoljon, mint tervezte. Mert képtelenség úgy megközelíteni a spanyol cigányok történetéről szóló tárlatot, hogy előtte végig ne nézzük a Képek, cigányok, cigányképek című, magyar fotósok által készített anyagot, amely páratlan a maga nemében.

Annyit mindenképpen kijelenthetünk, hogy jobb volt, és most is jobb Spanyolországban cigánynak lenni, mint Magyarországon. Ahol a kiállítás írásos anyaga szerint a középkori metszeteken még nincs különbség cigány és magyar között, csak a XIX. századi fotókon lehet jól elkülöníteni a népcsoportot. Ekkortól jelennek meg egzotikus vademberként, dologtalan nyomorultként beállítva. A tárlaton Révész Béla Szeben vármegyében, 1908-ban készült zsánerképein, vagy Satrál Andor keszthelyi fotóin üstösöket, seprűsöket, kanalasokat, vagy teknővájókat láthatunk már nagy szegénységben, rongyos ruházatban. Kankowszky Ervin 1925-ben ürgeöntő cigányokat fényképezett, de a legrégebbi és egyben legerősebb fotót Schabinszky László készítette a miskolci vásártéren 1891-ben. A képen kalderás (üstös) cigányok vannak a csak rájuk jellemző hatalmas tömör ezüst mellénygombokkal és családjukkal lefényképezve. Tartásuk egyenes, tekintetük magabiztos – és lehet is, hiszen kisebb vagyonok vannak azokon a mellényeken. Egy-egy ilyen pitykéből akár lovat is lehet venni, vagy sokáig megélhet belőle a népes család.


Kalderás (üstös) cigányok 1891-ben Miskolcon

A tárlat rendezői külön hangsúlyt fektettek arra, hogy olyan képek is kerüljenek a falakra, amelyeket cigányok készítettek magukról. Így követhetjük nyomon egy újpesti zenész család történetét a harmincas évektől 1970-ig. A tablón ott vannak a változó tagságú zenekarról, a polgárosodottságot jelző evezős egyesületi tagságról és a focicsapatról készült felvételek, de készültek képek esküvőkről és elsőáldozásról is. Tablóra kerültek a szintó mutatványos família fontosabb képei, vagy a kétegyházi, oláh lókereskedő és egy bogyiszlói beás család jelesebb napjai is. A tárlat jelentős részét képzi az 1957-től, a cigányságról szóló ’61-es párthatározat előkészítéséhez fényképezett anyag, amelyet a kor fotóművészei készítettek állami megbízásra. A képeken Pilisvörösvár, Salgótarján, Szedres és Acsád telepei láthatók, valóban embertelen körülményeikkel. Egy másik, 1963-tól egészen 1985-ig nyúló sorozatban lefényképezték a hagyományos cigánymesterségeket művelő embereket, többek között egy ritkán látható csengőöntőt is munka közben.



Révész Tamás: Búcsú a cigányteleptől

A legdöbbenetesebb képeket Tamás Ervin és Révész Tamás Búcsú a cigánytelepről című, 1977-es képes riportkiadványából vették ki. Öt hiányosan öltözött kisgyermeket mutatnak egy földbe vájt, sárból tapasztott hajlék előtt, télen.

Ahol az évszázados küzdelem sikerrel járt

Ezután tényleg erős a kontraszt a spanyolországi cigányság múltját és jelenét bemutató anyagban látottak és a magyar valóság között. Spanyolországban 1425-ben ad V. Alfonz aragóniai király szabad átjárást biztosító menlevelet „kis-egyiptomi János úrnak”, aki csapatával többek között a Guadalupei Szűzanyához szeretne zarándokolni. Az üldöztetések a Kasztília és Aragónia egyesülése után indulnak, amikor a móroknak és a zsidóknak is menekülniük kell. A cigányokat a középkorban többek között gályarabsággal büntették, többször kitiltották, kitoloncolták őket az ország területéről. Mégis megmaradtak, sőt a modern korra jelentős szerepük lett a spanyol kultúrában. A flamenco profi táncosai és zenészei közülük kerülnek ki mind a mai napig, de a bikaviadalok torreádorai, mellékszereplői közül is sokan cigányok. Sokan dolgoznak hangszerkészítőként, kovácsként, régiségkereskedőként, idénymunkásként is. Ugyan Spanyolországban csak 1978-tól kapják meg a teljes jogú állampolgárságot, az évszázados, számtalan halállal, kínnal járó küzdelem mégiscsak sikerrel járt. Talán ez a véres út van ott abban a nem mindennapi dalban is, amely megüti fülünket a tárlat felé közelítve, és benne is marad a napokig. Olyan erős, olyan megrázó, hogy az leírhatatlan. Menjenek csak el, és hallgassák meg!

Pálffy Lajos

Képek, cigányok, cigányképek
A többségi képtől az önábrázolásig
2013. április 6. – 2013. június 9.

Vidas Gitanas – Cigányok Spanyolországban
A madridi Cigány Kultúra Intézetének vendégkiállítása
2013. április 5. – 2013. június 9.

• Publikálva: 2013.05.02. 10:26 • Címke: kiállítás, fotó

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{Vándorlók Vándorlók Barcelona Ayola Paralelo Sevilla Camaron}  

Ugrás a galéria oldalára