Az üveg-beton épületek atyja: Walter Gropius

A Bauhausról a kevésbé tájékozottaknak csak az jut eszébe, hogy az ottani építészek voltak a lakótelepi kaptárak előfutárai, elméleti megalapozói. Ez természetesen csak annyiban igaz, hogy építészetileg is végtelenül funkcionalisták voltak és nagyon szerették a kockát, mint formát.

A művészeti iskolát az 1883. május 18-án született Walter Gropius alapította Weimarban. Mozgalmát kis túlzással a nácik kommunistának tartották, a kommunisták pedig a „kozmopolita formalizmus” bélyeggel illették.

Walter Gropius, 1919–1928-ig a Bauhaus igazgatója

Kevesen tudják, de van a Pasaréten egy utca, a Napraforgó utca, amelynek két oldalán ott sorakoznak a magyar Bauhaus emblematikus villái. Ezekből még szép számmal találunk ezen a környéken, és a Rózsadombon, valamint az Újlipótvárosban is. Amiből kitűnik, hogy nálunk sem a leegyszerűsített munkáslakások építészete volt a Bauhaus, inkább a felső középosztály engedhette meg magának a 30-as évek második felében, hogy a modern elveket valló építészeket alkalmazza. Pedig a Bauhaus építészei terveztek szép számmal olcsó, szociális lakásokat befogadó épületeket is. Ezekből kevés valósult meg, az alsóbb néprétegek szükségletei már akkor sem hatottak meg senkit.

A Gropius ház főépülete Dessauban. Tervezte Walter Gropius, 1919–26

A Bauhausban volt ugyan némi szociális töltet, talán ezért is volt könnyű kommunistának minősíteni és betiltani. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg a kezdeteket, az alapítót inkább. A berlini születésű Walter Adolph Gropius építésügyi kormánytanácsos apja miatt tanult építésznek, de a századforduló izmusainak kavalkádja hamar meggyőzte arról, hogy egyrészt a historizáló építészet ideje lejárt, másrészt pedig ezt a műfajt is a maga komplexitásában, az összművészet fontos részeként kell kezelni. Gropius úgy látta, hogy létre kell hozni egy olyan intézményt, amely Németországban a konstruktív, haladó törekvések központja lesz, ahol megújul az alkotóművészet, és ahol áthidalják majd a művészetek és az egyre inkább teret nyerő és fejlődő technika közötti szakadékot. Kapóra jött Gropiusnak, hogy a világháború alatt Weimar két művészeti intézménye is elvesztette hallgatóinak és tanárainak jórészét. A két, a német szecesszió jegyében működő iskolából hozta létre a Bauhaust, állította fel annak legendás oktatógárdáját.


A Bauhaus mesterei a Bauhaus épület tetején, 1926-ban. Balról: Josef Albers, Hinnerk Scheper, Georg Muche, Moholy-Nagy László, Herbert Bayer, Joost Schmidt, Walter Gropius, Breuer Marcell, Wassily Kandinsky, Paul Klee, Lyonel Feininger, Gunta Stölzl, Oskar Schlemmer. Fotó: Walter Gropius (forrás: Gunta Stölzl – Bauhaus Master)

Johannes Itten, akinek színdinamikája ma is megkerülhetetlen, Moholy-Nagy Lászlóval együtt a fémműhelyt irányította. Vaszilij Kandinszkij, akit az első absztrakt festmény elkészítőjének tartanak, a falfestészetet tanította. Gropius az építészet oktatása mellett együtt vezette a csőbútorok feltalálójával, a pécsi Breuer Marcellel az asztalosműhelyt. A svájci Paul Klee, akinek képein is látszik, hogy szeretett elpiszmogni a dolgokkal, a könyvkötőrészleget vezette. Az iskola 1926-ban átköltözött Dessauba, az alapító által tervezett és 1919-től 1925-ig épülő, öt nagyobb egységből álló épületbe. De már ezt megelőzően bekapcsolódott, sőt vezető szerephez jutott a korszak izmusokkal, kiáltványokkal elárasztott művészeti életébe. Csoportos kiállításaira a tengeren túlról is érkeztek érdeklődők, az iskola kiadványai, a tanárok és a kapcsolódó művészek publikációi meghatározták a művészetről folyatott közbeszédet.

Funkcionalizmus és elegancia

A sokféleség, a nézetek sokszínűsége óhatatlanul vitákkal járt együtt, a belső ellentétek miatt Gropius már a csúcson, 1928-ban elhagyja az intézményt. Helyére építészetet oktató társa, Hannes Meyer kerül, akinek baloldalisága már régóta csípte a hatalom szemét, 1930-ban el is távolítják a kommunistának vélt tanárokkal együtt. Az új igazgató hiába deklarálja a politikai semlegességet, Dessauból 1932-ben menniük kell, Berlinben pedig kommunista újságokat talál a hatóság az iskola könyvtárában, így végleg lehúzhatják a rolót. 1933 után Gropiusnak is távoznia kell az országból, mert az új urak már egyenlőségjelet tesznek a Bauhaus és a kommunizmus közé. (Érdekes, a magyarországi kommunisták később imperialista haladásellenességgel vádolták többek között a Bauhausból kifejlődő, vagy azzal kapcsolatos mozgalmakat.) Gropius viszont addigra már neves építész volt, akit tárt karokkal vártak a világválságból kilábaló Egyesült Államokban. Ahol 1937-ben felépítheti a Gropius House-t Lincolnban, amit 1969-es haláláig további számos épület követ.

A Bauhaus logója

Magyar követői, munkatársai közül pedig mindenképpen meg kell említenünk a pécsi Molnár Farkast, aki képzőművészből lett építész. Ő 1926-ig dolgozik együtt az alapítóval, majd itthon tervezett házakat. Az iskolában alkotott híres 10x10x10-es Vörös kubus mellett többek között a már említett Napraforgó utca 14-es számú villáját és a máig befejezetlen Szentföld-templomot. 1934-ban Gropius meg is látogatja saját maga tervezte Lotz Károly utcai villájában, amely sírja is lett egy 1945. januári bombatámadás következtében.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2013.05.18. 10:34 • Címke: épület, művelődéstörténet, évforduló