Heckenast Gusztáv, a kultúraépítő

Az Országos Széchényi Könyvtárban március 30-ig látogatható a Vállalkozás, Kultúra, Polgárosodás című Heckenast Gusztáv-emlékkiállítás.

Tavaly év végén ünnepelhettük a XIX. század magyar történelmében – közelebbről a modern magyar nyelvű könyv és sajtó kiadástörténetében kulcsszerepet játszó Heckenast születésének 200. évfordulóját. Remek alkalom ez arra, hogy a nemrég Kanadából hazakerült Heckenast-hagyatékra építve az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport XIX. századi műhelye átfogó kiállítást rendezzen. Heckenast könyvkereskedői, nyomdatulajdonosi és kiadói tevékenységét bemutatva a látogatók számára kézzelfogható közelségbe kerül a XIX. század ipara, kereskedelme, politikája, kultúrája és tudománya. Meg-megvillan az egyre inkább nagyvárosiasodó Pest-Buda, majd az egyesített főváros múltjának jó néhány jellemző mozzanata is.

A változatos, gazdag és sokféle tárgyat bemutató tárlat nagy élménnyel ajándékozhatja meg a látogatót: találkozhat a Heckenast-kiadványokkal, kipróbálhatja a régi nyomdagépet, az eredeti Columbia gyorssajtót, amelyen 1848-ban a Tizenkét Pont első példányait nyomtatták. A polgári szobabelsők, a pilismaróti kúria tárgyai között pedig részesei lehetnek néhány percre a magyar polgárososodás nagy korszakának.

De ki is volt valójában ez a mostanában nagy előszeretettel aranyembernek titulált polgár? Heckenast Gusztáv kassai szász evangélikus lelkész családba született. Iskoláit Eperjesen végezte, később fűszerkereskedőnek állt. 1826-ban Pestre jött, és Wigand Ottó könyvkereskedőnél helyezkedett el. 1832-ben megvásárolta Wigand boltját. Váci utcai üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz  elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelméből. 1838-ban nyitotta meg kölcsönkönyvtárát 8000 kötettel. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal, a cég neve Landerer és Heckenast-ra változott. Ekkor indította útjára a Bibliographiai Értesítőt, az első havonta megjelenő, magyar nyelvű könyvvel foglalkozó folyóiratot.

Nem mindenki szerette, Kossuth Lajos például így fogalmazta meg indulatos véleményét: "Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…" Bár az 1848-as forradalom az ő nyomdájukból indult, mivel Heckenast nem volt ott a Tizenkét pont kinyomtatásánál, később nem esett bántódása. Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette azt. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenasté lett.

Kiadványai nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc,Vajda János, Jókai Mór, Jósika Miklós írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot (Magyar Remekírók). Alapítója volt a Vasárnapi Újság-nak. 1873-ban cégét eladta a Franklin Társulatnak.

Az Országos Széchényi Könyvtár Heckenast-emléktárlata sok mindenfelé: Ázsiába, Amerikába, forradalomba, háborúkba, békékbe, városok szétlövéséhez és felépítéséhez viszi el látogatóit. Aki be akar szállni az ide tartó idővonatba, március végéig megteheti...

A beszélő nyomdagép

A Heckenast-műhely híres, sasos amerikai nyomdagépét a magyarok máig a szabadság, legalábbis a sajtószabadság jelképeként tisztelik. Hogyan is működött ez a gép? Érdekes technikatörténeti adatokhoz jutunk, ha megvizsgáljuk a – ahogy régen mondták – fából vagy vasból való nyomó gépezet históriáját.

Columbia gyorsssajtó, ezen nyomtatták a 12 pontot. BTM Kiscelli Múzeum Műszaki Gyűjtemény. Lelt. sz. 66.53.2 (Fotó: Véssey Endre)

Két fő rész különböztethető meg rajta: a taliga a fenéklappal (fundamentum), az a rész, melyre a szedést helyezik és a nyomótalp (tégely), mely a fordító rúd segítségével bizonyos határig leereszthető. A taligát forgattyúval hajtják, előre-hátra mozog, a rajta levő szedést kézi hengerrel festékezve ráteszik a nyomtatópapírt magában foglaló sajtófödőt (fedőlap), mire a taligát a nyomótalp alá gördítik, s ennek leeresztésével megtörténik a nyomtatás. A Johannes Gutenberg alkotta fasajtó a XIX. századig használatban maradt. E század elején már terjedni kezdett Charles Stanhope vasból készült kézi sajtója, s nyomában egész sor jobbnál jobb, többnyire angol meg amerikai gyártmányú vassajtókat készítettek. Közülük való Heckenasték sasos gépe.

Ha egészen visszamegyünk az időben, a nyomtatás feltalálásáig, nagyjából oda jutunk, ahová ma jutnánk, ha technikai eszközökről van szó. Kínába. A nyomtatás ott már a VIII. században ismert volt. A magasnyomtatás kezdetleges formáját, a fadúcos nyomtatást alkalmazták, mely abból állt, hogy egy kézzel vésett falapot befestékeztek, majd egy papírlapot ráterítettek, és száraz kefével a hátoldalát dörzsölve hozzásimították. Használtak még vésett fahengereket is kis terjedelmű anyagokhoz, aláírásokhoz, hirdetményekhez, rendeletek terjesztéséhez.

A nyomdászat európai története sokkal később kezdődött. Az olcsón és szöveghűen előállított könyvek az aranyműves Gutenberg találmányainak elterjedésével jelentek meg nagyobb példányszámban. Legfontosabb ezek közül a különálló betűket öntő készülék, a nyomósajtó. Gutenberg tökéletesítette a kéziszedést, sok olyan eszközzel dolgozott, ami a máig része a betűszedő műhelyeknek. A nyomtatott könyvtörténet egyik mérföldkövének a kézi festéssel gazdagon díszített 42 soros és két hasábos Gutenberg-féle Biblia 1456-os megjelenését tekintik.

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.02.16. 11:46 • Címke: kiállítás, műtárgy, történelem, művelődéstörténet, évforduló, technika