a rovat írásai

Ismét indul a Héttorony Fesztivál

Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.

Kós Károly Ankarában

Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.

Böcklin és a Halottak szigete

Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.

Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is

Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.

Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának

Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című  kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.

Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot

A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.

Boldogasszonyok Kassán

Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.

Egy Leonardo kalapács alatt!

Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.

Pokoli aranykor vagy mocskos idők

Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.

Mert a szépség pihenteti az ember szívét

Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.

A magyar fotográfia élő klasszikusa a Nemzeti Galériában

Korniss Péter öt évtizedes fotográfusi munkásságát tekinti át Folyamatos emlékezet címmel a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) péntektől látható kiállítása.

Művészet összes cikke »

​Portrék, költészet és ábránd

szigligetÉppen 60 éve, hogy az Ady barátja és életrajzírója, Bölöni György kezdeményezésére pártunk és államunk akkori vezetői rábólintottak: legyen az Esterházyak szigligeti kastélyocskája az íróké, költőké, majd a 70-es évektől képzőművészeké, zenészeké és más hasonló foglalkozásokat űzőké.

Akik hamar hozzá is szoktak a jóhoz, hiszen manapság a Balaton-part gyöngyszemének nevezett Szigligeten, egy gyönyörű parkkal övezett kastélyban lakni pompás dolog. Ahol kvártély mellett nemcsak jó koszt, de írógép is jár(t) papírral mind a huszonvalahány szobához, és ahol most fotókiállítás nyílt az itt lakók portréiból.

zalan_szigliget
Zalán Tibor

A fotóapparát másik végén Stekovics Gáspár állt (korábbi kiállításáról összeállítás látható itt), aki festőként került ki a Képzőről, de árult már narancsot is a szombathelyi piacon. A fényképész egy családi nyaraló révén régről ismeri a szigligeti nyarak varázsát – és az alkotóházat is. Amelynek népe általában nem maradt meg az ódon és most már igencsak kopottas falak között, hanem felbukkant a strandon és a falucska vendéglátóipari egységeiben is. Régebben a szőlőgazdák pincéit is járták a művész urak, mint például a Szigligetre leköltöző Altorjai Sándor. De az öreg szőlőművesek kivonultak már a temetőbe, a szőlők meg elvadultak, a pincék helyére nyaralók épültek, és Szigliget nagy szerelmese, Galsai Pongrác után Gyurkovics Tibor is felköltözött a magas égbe. Szóval, manapság már az alkotóház és a strand, vagy valamelyik nyaralóval bíró barát háromszögében mozognak a művész urak. Ezért is jó, hogy most a kastély alagsorába helyezett kiállítótérben jól elkészített fotókon köszönnek ránk – immár harmadszor – a ház visszatérő vendégei.

konrad_szigliget
Konrád György

Közülük is legelőször Vámos Miklós, a szemorvosok látásvizsgálati táblájával eredetivé tett pólójában. Majd utána következnek sorban Zalán Tibor szélborzolta hajkoronája és borostaszakálla, Szabó T. Anna időtlen mosolya, Ágh István tisztességben megőszült feje, Konok Tamás slim cigarettája, Bacsó Béla és Radnóti Sándor szivarkája. Juhász Ferenc örökrémült tekintete és Konrád György sálas, télikabátos fázása. Jön Kukorelly Endre, aki mintha zongorázna, Makk Károly meg lazán, zsebre tett kézzel ácsorog a parkban. Esterházy vállára nyíl mutat azzal az általa írt magyarázó szöveggel, hogy itt országos gondok nyugodnak. Ott van Aczél Géza szalmakalapja és bajusza, Petrovics Emil köszönő szavakkal dedikált portréja után az éjsötét háttérből a fényre lépő Parti Nagy Lajos is.

juhasz_szigliget
Juhász Ferenc

És persze sokan vannak még nem kevesebb érdemekkel, akiket most terjedelmi okok miatt nem említettem. Már csak azért sem, mert akkor már a fotók között elszórt S. Horváth Ildikó által készített színezett rézkarcokról is illenék ejteni néhány jó szót. A művész ugyanis azon kevesek egyike, aki vállalkozik még kortárs irodalmi és más művészeti alkotások élvezhető illusztrálására. Most az állandó vendégkörből többek között Háy János, Berkovits György, Esterházy Péter és Aczél Géza egy-egy verse, írása inspirálta, de Makk Károly Egy erkölcsös éjszakájáról is készült nyomat.

szigliget
Stekovics Gáspár, S. Horváth Ildikó, Kováts Kriszta és Radnóti Sándor a megnyitón

S. Horváth Ildikónak Szigligeten könnyen szaladhat a karcolótűje, hiszen tudjuk Eötvös Károly óta, hogy a „Balaton csupa ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye”. Az alkotóház fölött pedig még mindig úgy áll az a várrom „ mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye, s az a fény a távolból mintha drágaköve volna a koronának…” Ha az északi parton járnak, Szigligetet feltétlenül nézzék meg! És a kiállítást is.

(k)arcalbum – Radnóti Sándor megnyitó beszédéből

Méltó és igazságos, hogy azokat a portrékat említsük meg külön is, akiknek modelljei már nincsenek az élők sorában. Petrovics Emilét, aki a minap még itt ült a szigligeti ebédlőben, s akinek megadatott, hogy élete végén még egy végtelenül szórakoztató, mert végtelenül rosszmájú memoárban maga is megörökítse arcmását. Marsall Lászlóét, a mindig elfeledett és mindig fölfedezésre váró költőét, akinek poétai minőségét jól jellemzik az e kiállításon is olvasható, Stekovics Gáspárnak ajánlott sorok – éppen az elmúlásról:

Akár újmódi fóliáns
utolsó egynegyedébe dugott
ördögbojtos vékony könyvjelző,
félig kilógok már a létező,
s az írott kopottas világból.

Ha netán adatik még idő
szólnom pár ákombákom szót,
szaporítanom írásjeleket,
meg kéne köszönnöm, ha van kinek,
azt a pároldalnyit…

Mikor talla-billézve
pottyannom kell,
le az áramló
vakvilágba.

Stekovics Gáspár itt tűnt fel néhány éve, Szigligeten, mint portreista fényképész. Az alkotók alkottak, ettek-ittak, nyaraltak, Stekovics kattintgatott. Az alkotók szelíden tűrték. (Közbevetve: már napok óta együtt vagyunk megint, és Stekovics nem vette elő a masináját. Mi van? Befejezte a programot?) S csak akkor kaptuk föl a fejünket, amikor megmutatta az elkészült képeket. Mert ezek a fényképek jók voltak. S nemcsak abban az értelemben, hogy találóak, netán hízelgőek, hanem meg voltak komponálva, végig voltak gondolva. Ki-ki megtudhatott valamit magáról.

Az egész mögött ott van – és ebbe már bevonhatom S. Horváth Ildikó finom rézkarcait is – a Szigliget nosztalgia. Tudnivaló, hogy Stekovicsék Szigliget szerelmesei, s ebben osztoznak a legtöbb arccal itt, e falakon. De miképpen beszélhetünk valami jelenvaló iránti nosztalgiáról, holott az tudvalévőleg valami elmúltra vonatkozó érzés? Szigliget azonban megvan, s noha hosszú évek óta búcsúztatjuk, az alkotóház áll, s rendeltetésszerűen benépesül.

Éppen erről a paradoxonról van szó. Ez talán nyíltabban mutatkozik meg S. Horváth Ildikó Gross Arnoldon, Gyulai Líviuszon iskolázott enyhén archaizáló ornamenseiben és figuráiban, s a Szigliget-motívum is föltűnik, Pátzay törülköző aktja a kertben, megkétszerezve, méghozzá éppen az én régi könyvemhez, a Hamisításhoz kapcsolódva, amiért én külön köszönettel tartozom.

De az alkotók panteonjai a falon is valami olyan együttlétet sugall, ami már nincs, és mégis van – van megmaradt eszményeink világában, s van a valóságban is: nem másutt, mint a szigligeti terasz kötetlen, egyenrangú, a komolyat a tréfával vegyítő, a bizalom és a megbecsülés atmoszféráját árasztó, kényszer nélküli, szabad beszélgetéseiben, amikre, mikor még tart, máris nosztalgiával gondolunk. (forrás: a kiállítás facebook oldala)

Arcok és rézkarcok Szigligetről
S. Horváth Ildikó és Stekovics Gáspár kiállítása
Szigliget, Alkotóház
2013. július 19. – augusztus 31.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2013.08.01. 13:30 • Címke: fotó, képzőművészet