a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Jó szomszédunk, Horvátország
Tényleg többek nekünk, mint szomszédok a horvátok, tehát nagyon is
találó a Néprajzi Múzeum legújabb időszaki tárlatának a címe.Amelyet egyébként a múzeum kincsestárából felhozott olyan tárgyakból állítottak össze, amelyeket jórészt eddig még soha sem láthatott a nagyközönség. A tárlat apropója a horvátok nyári uniós csatlakozása volt, amihez nagyban hozzájárult Magyarország uniós elnöksége. Mint ahogy az ország függetlenségének kivívásához is nagyon fontos volt az Antall-kormány akkori segítsége.
Kobak (fotó: Kerek Eszter)
A két nép története összefonódott a századok során, Zvonimir horvát király hatamat megragadó özvegye, Szent László húga révén kerültek a horvátok a Szent Korona fennhatósága alá. A történelem leghosszabb ideig, 1918-ig fennálló perszonáluniójának kezdetét már 1102-re, Könyves Kálmán uralkodásának idejére datálják. A két nép egyetlen, Bécs által szervezett háborús konfliktus (Jellačić támadása és pákozdi veresége) kivételével mindvégig békésen élt együtt, ami a közös hitnek, a katolikus vallásnak is köszönhető. A ferences szerzetesek hathatós közreműködésével e hit tartotta életben a török hódítással szembeni, a magyarokkal vállvetve megvalósított aktív horvát ellenállást is. A közös történelem egyik fontos momentuma, hogy egyik fél sem törekedett soha a másik asszimilálására.
Kosár (fotó: Kerek Eszter)
Viszont az együttélés évszázadai alatt óhatatlanul hatással voltunk egymásra, már csak kulturális téren is. Ugyanakkor nem nehéz felfedezni a horvát területek hegyvidéki részén, a dinári zónában tapasztalható török, vagy a tengermelléki zónában az itáliai hatásokat. A kurátorok (Lackner Mónika és Kerezsi Ágnes muzeológusok a Néprajzi Múzeumból, valamint Horváth Sándor muzeológus a Savaria Múzeum munkatársaként) a bevezető terem után így három részre, a tengermellékire, a dinárira és a pannon zónára tagolták a kiállítást. Amelynek tárgyai 1860 és 1920 között kerültek a zágrábi, 1919-től működő testvérintézmény alapítójának, Berger Salamonnak a birtokába. A népi szövőműhelyeket is szervező Berger ezeket a darabokat még a Monarchia idején az Iparművészeti Múzeumban állította ki, és ajándékul ott is hagyta. Innen kerültek a Néprajzi raktáraiba, és most szerencsére a tárlókba.
Jatagán (fotó: Kerek Eszter)
Olyan érdekességek vannak közöttük, mint a tengermelléki zónából származó különleges, a hal testében kinyíló pengés, rugós szigonyok. (Igaz, ezek közül többet a Néprajzit megalapító Xántus János hozott haza 1894-es, adriai gyógykezeléséről.) A dinári régió legelőváltó pásztorkodásból élő népessége a gyapjú szövésének technológiáját fejlesztette tökélyre, a kiállított balkáni török szabású, dúsan himzett ruhadarabokhoz később már csak kiegészítőként, de övükben hordták azokat a dúsan díszített, borotvaéles jatagánokat, amelyek nélkül a török időkben az utcára sem léptek. A hozzánk minden tekintetben legközelebb álló, pannon régióban a horvátok 7–8 nagyobb csoportja él. A Dráva menti horvátoktól a szekrény pótlására a fiatal fenyő törzsének egy darabjából kialakított ruhaakasztó kampó, vagy a lakodalmakban éjfélkor megjelenő, az elmúlásra figyelmeztető alakoskodók lopótökből készült, disznóvérrel festett maszkjai érdekesek. A Baja és Csávoly környékén élő bunyevácok hímes tojások helyett kormozott viasszal díszített almákat adtak a locsolkodó legényeknek, a mohácsi sokácok pedig a busókürt és az ódon álarcok mellett 1882-ből származó, a népcsoportra jellemző emberalakos ládával és öt évvel öregebb, dúsan festett bölcsővel képviseltetik magukat. (A sokácokat Gauguin módjára tanulmányozó és festő Csók István két, 1905-ös és 1906-os képe is a megérkezett a kiállításra Székesfehérvárról.)
Kendő (fotó: Kerek Eszter)
A Dusnokon és Bátyán lakó, magukat sokszor illíreknek, vagy dalmátoknak is nevező rácok kapcsán többek között egy lepénysütő harangot állította ki. A köles- és káposztaételeikről híres Pécs és Siklós közötti falvak bosnyákjainak kendős fejfái után a nyugati végek horvátsága mutatkozik be. A legelőbb, már a XVI. század közepétől közöttünk élő gárdistyei (tükörfordításban: burgenlandi) horvátoktól – akik egyébként egészen Nagyszombatig jutottak – a cifra ruháik mellett minimális díszítésű, „poszthabán” cserepek kerültek a tárlókba. Amelyek jól elrendezetten, szellősen, lényegre törő feliratozással, mégis hiánytalanul tartalmazzák mindazt, amit a horvátokról tudni kell és érdemes.
Pálffy Lajos
Több mint szomszéd – mozaikok a horvát népi kultúrából
Néprajzi Múzeum
2013. szeptember 11. – 2014. március 23.