Álmos Chagall, félelmetes Ámos

Marc Chagall – Ámos Imre ikerkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A kifejezést az intézmény főigazgatója, Baán László használta a magyar viszonylatban meglehetősen ritka formátumra.

Természetesen meg is indokolta, hogy miért kerültek a két művész alkotásai egy új, minőségi térbe. Amire a főigazgató külön is felhívta a figyelmet, szocreálnak minősítve a régi, süttői vörös márvánnyal burkolt D épületet.

Az új kiállítótér (a természetes fény kizárásával, a márványpadló leszőnyegezésével és fullprofi világítással) állítólag többet tud nyújtani, mint a párizsi Luxembourg-palota termei, ahol Chagall most kiállított műveinek nagy része a nyár végéig látható volt, és félmillió látogatót vonzott. No de egy tárlaton senki sem a szőnyegpadlót és a plafonra erősített spotlámpákat nézi, hanem a műveket. Amelyek között jelen esetben olyan kuriózumokat találunk, mint Chagall az Élet című hatalmas, legalább háromszor négyméteres vászna, amelyet nagy nehézségek árán hoztak el Saint-Paul de Vence-ból, ahol a mester hosszú életének utolsó két évtizedét töltötte. (A monumentális, a héber íráshoz hasonlóan jobbról balra „olvasandó” munka Chagall életének, művészetének summázata, első ízben hagyta el készítésének helyszínét.) Ámos Imre szolnoki füzetét sem láthatta eddig a nagyközönség. A Radnóti Bori noteszéhez hasonlatos vázlatkönyv ugyan üveg alatt van, de virtuálisan lapozgatható egy projektor segítségével.

Marc Chagall: La danse

Arról szólva, hogy miért került egymás mellé Chagall és Ámos, akit az utókor „magyar Chagallként” is szokott emlegetni, a főigazgató a két festő 1937. októberi, párizsi találkozását említette. Amikor Ámos feleségével, Anna Margittal eljutott a magyar ugarról tisztelt mesterhez, és megmutatták neki munkáikat. Chagall Ámos visszaemlékezése szerint nagyon meg volt elégedve és azt javasolta a párnak, hogy költözzenek Párizsba, alkossanak csak így tovább, majd ismét hozzák el hozzá a munkáikat. Ebből persze nem lett semmi, a házaspárnak nem volt pénze Párizsra, de Ámos mindjárt a találkozás után készített egy rajzot és egy akvarellt, amelyen fel lehet ismerni a mestert, ahogy ott ül művei között. Ámost és Chagallt az előbbi feltétlen rajongása mellett összekötötte a származás is. Mindketten vidéki (Nagykálló és Vityebszk), szegény zsidó családból indultak, és a zsidóságuk mellett gyermekkoruk is meghatározó volt művészetükben.


Marc Chagall: Önarckép a ház előtt

Csak éppen gyermekkor világa, a vityebszki zsidó élet Chagall álomszerű képein inkább a szépet és a vágyottat mutatja, míg Ámosnál, aki talán megérezte jövőjét, az álom is tragikus színt kap. Chagall, aki szerencsésen kikerülte a vérzivatarokat, hosszú festői pályafutása alatt mindvégig megőrizhette, igaz, többször is újrafogalmazva azt a félelmes, álmos szépséget, amit Oroszországból hozott magával. Ámos Imrének a Chagall-lal való találkozás után már csak 7-8 év adatott, még azt sem tudjuk, hogy pontosan hol, mikor és hogy halt meg. Sorsa vállalt sors volt, a munkaszolgálatban töltött hónapok alatt is festett, rajzolt (szolnoki vázlatkönyv), és amikor felesége által becsempészett civil ruha és egy beavatott őr segítségével lehetősége lett volna a szökésre, nemet mondott. Elmerült abban az iszonyatban, amelynek előjelei már 1938-tól ott vannak képein.


Ámos Imre: A festő

Míg Chagall jól ismert pályaívét négy nagyobb egységben, több mint hatvan, szépen összeválogatott alkotáson követhetjük nyomon, addig Ámostól csak az említett találkozás után festett, rajzolt 45 alkotás került a falakra. Köztük mindjárt az elején olyan 1938 és 1941 között készült festmények, amelyek valamilyen módon köthetők a pár hónapos párizsi tartózkodáshoz és Chagall munkáihoz. Chagall Vityebszk éjszakai egén repülő szerelmespárja Ámosnál a falusi templomtornyot féltve, védve átölelő angyal (Sárga angyal, 1939), majd az Apokalipszis kegyetlen angyalaként, véres köpönyegben mutatkozik (A halál angyala, 1938). Az 1938-as Égő síremlék (Égő zsinagóga) című képen a lángoló épület mellett ott van egy kakas és egy sófárt fújó alak is. A vélhetően a munkaszolgálat alatt készült Iszonyaton (1944) és A tetű, mint az apokalipszis lovasán (1944) már ott van a megtapasztalt rettenet, ami az Apokalipszis 12 lapján és a szolnoki vázlatkönyvben található rajzokon csak fokozódik.


Ámos Imre: Háború

Ezeket a termeket javasolnám elsőnek, hogy aztán egy nagy levegőt véve elmerülhessenek Chagall kéklő meséiben.

Pálffy Lajos

Chagall – Háború és béke között
Ámos Imre, a „magyar Chagall” – A háború örvényében 1937-1944
Magyar Nemzeti Galéria
2013. szeptember 13. – 2014. január 5.

• Publikálva: 2013.09.13. 17:41 • Címke: képzőművészet, kiállítás

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{Chagall: Önarckép a ház előtt Chagall: La danse Chagall: La Vie Chagall: A vörös ló Ámos Imre: A festő Ámos Imre: Sötét idők VIII. Emberpár Apokalipszisben Ámos Imre: Háború Ámos Imre: A festő égő ház előtt}  

Ugrás a galéria oldalára