a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Mindig a lehető legközelebb akart lenni – 100 éve született Robert Capa
100 éve született az egyik leghíresebb háborús fotóriporter, aki számos csatatéren, öt háborúban készített kiváló felvételeket.
A „legnagyobb pesti vagány” sem valószínű, hogy szárazon toccsant a sekély vízbe a normandiai partraszálláskor 1944 nyarán. Steven Spielberg filmjében is láthattuk, akkor, ott rendesen aratott a halál. Robert Capa sem vizet töltött vélhetően hát a kulacsába, amikor beült az első partraszálló hullám egyik hajójába.
A legnagyobb pesti vagány – Robert Capa (1913–1954)
A monarchia utolsó békeévében, Friedmann Endre néven anyakönyvezett fotós szüleinek jól menő divatszalonja volt a Kossuth Lajos utcában. Ennek ellenére fiukat az érettségi előtt állva baloldali aktivistaként gyűjti be a rendőrség. Ez akkor nagy bűn volt, a kiterjedt szülői kapcsolatok csak arra jók, hogy kihozzák a fogdából, az országból a legnagyobb pesti vagánynak – ahogy magát többször is nevezte – érettségi után távoznia kell. 1931 nyarán el is indul, Bécsen és Prágán keresztül Berlinbe megy és az egyik neves fotóügynökségnél köt ki. Ahol megkapja a nagy lehetőséget: beugróként Koppenhágába küldik, hogy fényképezze le az ott előadó Trockijt. A német metropolisz viszont rövidesen veszélyes hely lesz számára is, 1934-ben már Párizsban van, itt ismerkedik meg a nélkülözéssel és élete nagy szerelmével, Gerda Taróval, akivel együtt mennek a spanyol polgárháborúba tudósítani a köztársaságiak mellett. Ekkor már az amerikaias Robert Capa néven adja el képeit, Capa-Cápa: állítólag így becézték barátai még a pesti időkben.
A milicista halála
Capa volt elég bátor ahhoz, hogy oda menjen, ahol történik is valami (Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel – tartja), így sikerül elkapnia a polgárháborúban A milicista halálát. És hiába minden áskálódás, mára egyértelmű, hogy Federico Borell García van a képen, nincs semmi megrendezettség és csalás, mint ahogy azt ellenfelei állították. Mert azokból sok volt neki, kit a szakmai féltékenység, kit az elszeretett feleség, vagy cinikus modora fordított szembe vele. De mindez nem nagyon érdekelte, sőt, Gerda Taro értelmetlen halála után (agyontaposta egy köztársasági tank) igazából semmi sem érdekelte. Rengeteget ivott és pókerezett haverjaival (Pablo Picasso, Ernest Hemingway, John Steinbeck), és közben tudósított minden valamirevaló háborúról és összecsapásról. Így 1938-ban Kínából, amit éppen a japánok támadtak, 1942-ben Észak-Afrikából és a szicíliai partraszállásról. Majd 1944. június 6-án az elsők között van Omaha Beachen. Ahol tényleg minimális volt az esély az életben maradásra, ő hat tekercs filmet kattogtatott el egy géppel. Tehát miközben ágyúkkal, aknavetőkkel és gyalogsági fegyverekkel lőtték, arra is volt idegzete, hogy többször is filmet cseréljen.
A normandiai partraszállás
A sors fintora, hogy az asszisztens túlmelegítette a negatívokat, így csak 11 kép lesz használható a 106-ból, azok is homályosak. „Enyhén életlen” – ezzel a felirattal szabadkozott a Life magazin a minőség miatt, és ezt a címet adja majd Capa is 1947-es önéletrajzi munkájának. Amelyben meglehetősen nehézkes angolsággal számol be kalandjairól. Persze nem mindegyikről, mert például Ingrid Bergmanhoz fűződő intim kapcsolatáról nem ír, de még barátainak sem dicsekszik ezzel. És nem tud beszámolni az 1947-ben a Szovjetunióban töltött egy hónapról, vagy az 1948-ban Budapesten tapasztaltakról. (Előbbit útitársa, Steinbeck teszi meg; a magyar fővárosban és Lengyelországban a Holiday magazinnak még magyar állampolgárként fényképezi a háború utáni helyzetet. Az amerikai útlevelet 1949-ben kapja csak meg.) Nem írhat az 1959-es arab–izraeli háborúban látottakról, ahol Irvin Shaw társaságában dolgozott. Végül nem írhat a franciák indokínai harcáról sem. Ebbe véletlenül keveredett bele, Japánban szervezte fotóügynökségének kiállítását, amikor a Life megkérte: ugyan repüljön már át Vietnamba egy riport erejéig. 1954. május 25-én egy csapat francia katonával Nam Dinh környékén, a laoszi határ mellett gyalogolva egy nagytotált akart készíteni a füstölgő falvakról, temetetlen holtakról. Megpróbált közelebb menni, akkor lépett aknára.
Pálffy Lajos