Caravaggiotól Canalettóig: ilyen csak egyszer van egy életben!

Örömmel jelentem, lankadatlan az érdeklődés a Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canalettóig című, október végén nyílt kiállítása iránt. Hogy aztán túlszárnyalja-e az előzményét, 2009-2010-ben megrendezett Botticellitől Tizianóig-tárlatot, azt még nem lehet tudni. Ez utóbbi 230 ezer látogatójával a Szépművészeti történetének egyik legsikeresebb eseménye volt. És még a képzőművészet iránti érdeklődés hanyatlásáról, a kulturálatlanság koráról mernek beszélni?!

Pedig vannak sajnos ilyen jelek, de az is igaz, hogy erős elszánással és okos szervezéssel olyan kiállításokat lehet „alkotni”, amelyek tömegek megmozgatására képesek. Ha jobban belegondolunk, azért nem valószínű, hogy magyarok tízezrei indulnának el Botticelli, vagy éppen Caravaggio neve miatt Budapestre – hogy csak a két legismertebb alkotóját említsem a tárlatoknak. Bár Botticelli szépséges nőalakjaival, vagy éppen Caravaggio életének és festészetének „fényárnyékaival” csak-csak találkozhatunk a magyar oktatási rendszerben, de mondjuk Bartolomeo Schedoni neve már csak a korszakkal foglalkozó művészettörténészeknek mond valamit. Pedig 1610 körül festett egy nagyon szép Szent Erzsébetet ábrázoló vásznat, ami most Nápolyból érkezett a Szépművészeti Múzeumba. Vagy ott van Leonetto Spada 1618 előtt készített, a Prado kimeríthetetlen kincsestárából kölcsönzött Jövendőmondója, aminek tanulmányozása után arra juthat az ember, hogy nincs új a nap alatt. Mindazonáltal az utóbbi remekművekkel nehéz lenne megmozgatni a tömegeket, ide elsősorban eladható nevek kellenek.

Domenico Rempsnek tulajdonítva, Kabinetszekrény

Amik mellett egy-egy ilyen „megatárlat” (102 mester 140 képe 70 gyűjteményből, 450 milliós állami támogatással és 100 milliárdos összértékben) összehozásához erős, minden akadályt legyőző akarat is kell. Mert egy-egy beválogatott kép megszerzését (engedélyek, szállítás, biztosítás, stb.) sokszor évek levelezgetése, tárgyalásai előzik meg. És fontos a jó időzítés is, hiszen a múzeum az őszi és téli hónapokban Budapesten csellengő turistákat is nagyobb eséllyel tudja bevonzani, mint nyáron, mikor a külföldiek ásványvizes palackjaikba kapaszkodva inkább fürdőket, strandokat keresnek. És végül még egyszer ott van Caravaggio is, aki szintén húzónév lehet. A vélhetően a saját nemét sem megvető festő 1598 és 1606 között iratokkal alátámaszthatóan tíz alkalommal ütközött össze a pápai állam törvényeivel. Volt mikor csak egy tál articsókát vágott az őt kiszolgáló pincér arcába, de engedélyes kardviselőként gyilkolt is – igaz, állítólag önvédelemből.

Pietro Longhi: Orrszarvú

Az a kilenc festménye, amit most (nem semmi teljesítmény!) sikerült Budapestre hozni, viszont megmagyarázza, hogy eme botrányos életvitel mellett miért érkeztek azok a főpapi megrendelések, és miért tartott a gyilkosságig, sőt, még részben azon túl is ki a védelem. A kilenc kép között olyan csodák vannak itt, mint az 1603-ban festett, egyesek szerint homoerotikus Fiú gyümölcsöskosárral, amin míves csendéletként a kosár és tartalma önállóan is megállná a helyét. Vagy a megszokott bárány helyett ki tudja miért kost ölelgető gyermekembernek festett Keresztelő Szent János 1602-ből.

Caravaggio: Keresztelő Szent János, 1600 körül© Pinacoteca Capitolina, Roma

Itt van  az 1605-körül festett Töviskoronázás, erőtlen, megöregedett, modell után megfestett Krisztusával, és kuriózumként egymás mellé téve az 1608-körül Máltán és az 1609-10-ben Szicíliában alkotott Salome Keresztelő János fejével. Ahogy máltai kép brutális arcú hóhérából Szicíliára már előkelő ifjú lesz, úgy egyszerűsödnek a színek is, közeledik Porto Ercole városkája és a láz okozta halál, 1610. július 18-án.

Canaletto: A Molo kitekintéssel a Riva degli Schiavonira, 1738 körül. Milano, Castello Sforzesco © 2013. Photo Scala, Florence

A kiállítás persze jóval több, mint a botrányos művész és hatásának bemutatása. Az időrendet is figyelembe vevő, nyolc szekcióra bontott és ezeket a falak színével is elkülönítő kirándulás a korszakra leginkább jellemző vallásos és mitológiai témáktól a portrékon, csendéleteken és tájképeken át eljut Velencébe, Canaletto vonalzónál is pontosabb függőlegeseiig. Nagy utat kell bejárnunk, de a monumentális vásznak mellett olyan apró szépségeket is találunk, mint a Domenico Rempsnek tulajdonított kabinetszekrény 1689-ből. Vagy a zseniális szobrász, Bernini festett önarcképe mellett Carlo Magini gyönyörű csendélete gyertyával, palackkal, majolikával, édesköménnyel és borjúkarajjal. Itt van a szürrealisták előfutárának tartott Alessandro Magnasco obszerváns ferences barátok étkezését igencsak furcsán megmutató vászna 1746-ból. Itt van a Pietro Falca által 1751-ben a velencei karneválon lefestett Klára, az indiai nőstény orrszarvú is. Mint ahogy egy kortárs írja: ilyen állat Titus császár óta nem volt Európában.

Ilyen nagyszabású, a korszakot bemutató enciklopédikus kiállítás pedig 1922-es firenzei tárlat óta nem volt a világon. Hát ne hagyjuk ki, mert ilyen tényleg csak egyszer van egy életben!

Pálffy Lajos

Caravaggiótól Canalettóig – Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei
Szépművészeti Múzeum
2013. október 26. - 2014. február 16.

• Publikálva: 2013.12.27. 07:00 • Címke: kiállítás