​Hogy is néz ki Szentendre nyolcadik temploma

Hogy Bálint Endre volt-e boldog életében, arra is ad talán választ a Magyar Nemzeti Galéria monumentális Bálint-kiállítása, amely meglepően új ötleteket is felvonultat. Az biztos, hogy a festőnek az a 11 év, amit családi körben töltött, meghatározó lett egész életére és művészetére nézve is. Ami ezután következik, az egy félelmekkel teli világ, amiből mindig vissza lehet menekülni ehhez a boldog, vagy csak boldognak vélt gyermekkorhoz.

Ami az apa halálával egészen hirtelen véget ért, hiszen az anyja – ki tudja miért – 1925-ben gyermekét a Pesti Izraelita Hitközség Fiúárvaházába adja, ami öt év szenvedést jelent a családi fészekből hirtelen kiesett fiú számára. A sok szenvedés, éhezés mellett itt szerzi meg az életét végigkísérő és végül halálát is okozó súlyos tüdőbaját, ami fulladási rohamokkal emlékezteti minden életszakaszában a közeledő könyörtelen végre. És hiába minden, a párizsi siker, vagy hazatérése után az itthoni megbecsülés, ez a légszomj képletesen és valóságosan is végigkíséri az a 72 évet, ami megadatott neki.

Bálint Endre

Ezt a tipikus művészsorsot a Nemzeti Galéria földszintjén berendezett tárlat precízen végig is követi azzal a 350 festménnyel, kollázzsal, linómetszettel, monotípiával és objekttel, amit most, a festő születésének centenáriuma alkalmából jórészt magángyűjtőktől összeszedtek. Sőt, mindezek mellett berendezték nekünk Bálint ötvenes évek végén dr. Czitrom Pál jóvoltából kapott párizsi padlásszobáját is a legendás, Andokból származó sapkával és a kollázsok alapanyagául szolgáló Paris Match kötegeivel együtt. Egy remek ötlettel újrakovácsoltatták azt a szentendrei ablakrácsot is, amely 1948-tól a művész talán legismertebb motívuma lesz, és végig kíséri életútját. Az új rácson keresztül pedig benézhetünk egy sötét szobába, melynek falán ott van az a festmény, amin először felbukkan ez az ördögvillás, hullámos motívum.

Szentendre nyolcadik temploma

Bálint Endre művészetét talán éppen eme állandó motívumokon keresztül érdemes tanulmányozni, amint ezt a véleményt a kiállítás kurátora, Kolozsváry Marianna is a magáévá tette. A befogadásban segítenek azok az érthetően megfogalmazott magyarázatok, amiket ott olvashatunk a fontos, egy-egy időszakot fémjelző, vagy összegző, lezáró képek mellett. A pályafutás elején néhány a kor divatja szerint megfestett arckép után ott sorakoznak azok a munkák, amelyeket Vajda Lajos, Ámos Imre és Anna Margit táraságában Pismányban, a Haluska tanyán készített. Többnyire csendéletek zsidó identitást mutató tárgyakkal, szentendrei témák és a zsidótörvények hatására készült munkák. Ezek legnagyobb részét aztán 1945 tavaszán elégeti, hogy a háború, a munkaszolgálat és a bujkálás borzalmait fesse egy ideig. (Az őt 1944-től bujtató sváb parasztasszony motívuma egész életén át végigkíséri.) A vérzivatar után összeálló Európai Iskola (Bálint emellett még a Szociáldemokrata Párt Dekorációs Osztályának is a vezetője) hamar a kiépülő diktatúra áldozata lesz, aminek már nincs szüksége a dolgozó tömegek számára nehezen befogadható dolgokra. Az időszak fontosabb Bálint-képei mellett a kurátor Braque, Picasso és az örök barát, Vajda Lajos egy-egy olyan munkáját is megszerzi erre az alkalomra, amelyek hatással lehettek Bálintra. Aki már első, háború előtti párizsi útján meglátta – állítólag csikkszedés közben – egy kirakatban Modigliani metszetei mellett a két jeles, akkoriban kubista festő munkáit.

Kobold ördögvillával

Az Európai Iskolát jelentő festőkommuna tehát a hatalom által szétszóratott, Bálinték nyolcan a Vajda-hagyatékkal együtt Rottenbiller utca 1-ben zsúfolódtak össze, ahol szürrealista képei készültek. Játékos és egyben ijesztő figurái, a krumplilidércek, ördögöcskék és koboldok, mindenféle férgek és bogarak az ekkoriban jelentkező fulladásos rohamok által keletkező halálélmények teremtményei is. Ezek a negyvenes évek végére, ötvenes évek elejére jellemző kisméretű munkák a Halottak napja című, 1956-ban készült nagyobb vászonban összegződnek. Amin már megjelennek a Vajda által is használt koponya és lábszárcsont motívumok. Bálint 1954-ben magánéleti válságba kerülvén Sárospatakra költözik, ahol a jó barát hatására saját motívumokat gyűjt. Így bukkan rá egy biciklijavító cégérként fellóggatott kerekére (más elképzelések szerint a kerék motívum a gyermekkorban látott, józsefvárosi, Népliget környéki fuvarosoktól jött), vagy éppen Kis János szíjgyártó lófejes cégérére. Ezek mellett egész sor rajzot készít Vajda modorában, majd végül 1957 elején családját hátrahagyva távozik az országból. Párizsi, magányból fakadó depresszióját egy tényleg komoly megrendelés oldja csak. Egy párizsi kiadó megbízásából 1250 fekete-arany szövegközti illusztrációt és 45 egész oldalas képet készít a Jeruzsálemi Bibliához. Ezekből a pauszpapírra festett munkákból tizet láthatunk most kiállítva Marc Chagall jóval színpompásabb nyolc 1956-os bibliaillusztrációja mellett. Bálint a munkáért kapott pénzből beutazza Európát, eljut Barcelonába, a Katalán Nemzeti Múzeumba is, ahol a 13. századi festett fagerendák (ezekből is elhoztak a Galériába egy gyönyörű darabot!) hatnak rá elementáris erővel. Ezután kezdi összeszedegetni és megfesteni a kidobott deszkákat, öreg bútorelemeket. Ezek közül az első a Halál falun, 1960-ban készül el. 1962-ben, a sikerek ellenére sem bírva a magánnyal, műveivel és a Van Gogh sírjáról származó borostyánokkal hazaindul.

Groteszk temetés

Negyven képpel érkezik meg Pestre, melyek láttán Kassák némi szarkazmussal csak annyit mond: „Na Bálint, akkor maga már meg is halhat.”  S valóban, mintha a fulladásos rohamoktól folyamatosan gyötört festő maga is intenzívebben készülne a halálra, a Groteszk temetés című 1962-es olajképpel mintegy lezárja a múltat, ami után tömöríti, egyszerűsíti mondanivalóját. A képek címeiben (Virrasztás, 1967, Halál Firenzében, 1966, Egy sírkőkereskedő kirakata, 1970, Krematórium, 1965) is felsejlik a vég. Ami szerencsére csak jóval később, 1986-ban következik majd be. Igaz, roncsolt tüdeje miatt az olajfestéktől eltiltják az orvosok, de ott van neki vigaszul a kollázs és az objekt, ahol nem irritál az oldószerek párolgása. És ott van az ekkoriban felfedezett zsennyei alkotóház is, no és a Duna és a pecázás, jól mutat a bejáratnál elhelyezett fotók egyikén az a legalább három kilós márna a kezében.

Honvágy

Végül még csak annyit, hogy ennél még jóval, de jóval többet megtudhat a kedves olvasó Bálint Endréről és koráról, ha májusig elmegy a Nemzeti Galériába. Még azt is, hogy is néz ki és miből épült Szentendre nyolcadik temploma.

Pálffy Lajos

A nyolcadik templom. Bálint Endre (1914-1986) művészete
Magyar Nemzeti Galéria
2014. február 1. - május 11.

• Publikálva: 2014.03.01. 07:25 • Címke: kiállítás