a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Egy összetéveszthetetlen görög a 16. századból
Talán csak két olyan festő van a „sötét” középkor vége felé, akiket a
laikusok is könnyedén meg tudnak különböztetni műveik alapján a
kortársaktól. Elég egy közepesen lelkes gimnáziumi rajztanár, és máris nagy biztonsággal választhatunk ki egy Frans Hals arcképet mondjuk tíz kortárs portréi közül.
De Halsnál még egyérteműbb a 400 éve halott El Gréco festészete, őt aztán nem
lehet összekeverni senkivel sem. Néha az ember szinte hihetetlenkedve
nézi, hogy is vehették át a szigorú megrendelők produktumait.Voltak is gondjai Domenico Theotokopulinak, vagy görögösen Theotokopulosznak, már mindjárt a nevével is, amire valószínűleg nem állt rá a kortársak nyelve, ezért is „görögözték le” nemes egyszerűséggel. Aztán egynémely elkészült munkája sem aratott osztatlan sikert a komoly elvárásokat támasztó megrendelőknél. És nem kell különösebb művészettörténészi képzettség, hogy a miértekre magunk is rájöjjünk. Mert ha Frans Halsnál jól láthatóak az ecsetkezelésből adódó különbségek, egy El Gréco festmény olyan mértékben „üt el” más, vele egy időben készült vallásos tárgyú munkáktól, hogy azt még szinte a vak is láthatja. Greco alakjai hullámoznak, szinte vonaglanak, extázis közeli állapotban vannak. Egyesek szerint mindezek miatt a modern művészet egyik előfutárának tekinthetjük, míg mások arról beszélnek, hogy egy vallásilag is túlfűtött kor gyermeke volt, amikor az is előfordulhatott, hogy akkori ismert világ leghatalmasabb uralkodója előre elkészítette a koporsóját és nagy gyakorisággal benne is hált, így készülvén a végső utazásra.
Az ötödik pecsét feltörése (1608-14)
Nem véletlen, hogy aztán majd II. Fülöpnek is tetszettek a Rómából érkező festő munkái. Gréco pedig Krétáról, ahol született, magával hozta az ikonok szemének mély tüzét, az elnyújtott kezeket és arcokat. Amikhez hasonlóan olyan hosszúra nyúló, karcsú testeket is festett Spanyolországban, amiknek nem sok köze volt már a reneszánsz emberábrázoláshoz, igaz, a barokk hústömegekhez sem.
El Greco állítólagos önarcképe (1604)
El Greco 1541-körül a krétai Kandiában született, ami akkoriban a Földközi tengeren terjeszkedő Velence birtokában volt. A család a lagúnák köztársaságát szolgálta, így juthatott el az ifjú Domenico is Velencébe tanulni, ahol Tiziano, Veronese és Tintoretto hatott rá. Kréta szűk is lett az ambiciózus ifjúnak, aki 1570-körül Rómába hajózott és mindjárt Alessandro Farnese bíboros, a nagy művészetpártoló (és a római kori épületek, kövek gyűjtője) szárnyai alá került. Itt végül is nem találta meg számítását, ezért öt év múlva Spanyolország felé vette az irányt, ahol II. Fülöp az akkor ismert világ felének kormányzása mellett az Escorial építésével is bajlódott. A másik kecsegtető lehetőség a toledói katedrális újjáépítése volt, ahová állítólag Domenicónak volt is egy kis hátszele.
Szent Mauritius és a thébai légió mártíromsága (1580-81)
Végül ezek a nagy munkák nem jöttek össze igazán, viszont született rengeteg erőteljes portré és megfestődtek azok a csodálatos oltárképek, amiknek hamar hírük is ment Spanyolhonban. Az uralkodó pedig, aki amúgy is szerette a nem hétköznapi dolgokat, megrendelte tőle ezek után a kereszténység történetének egyik legvéresebb jelenetét, Szent Mór (Mauritius) és a thébai légió halálát. Ebben az esetben megátalkodott pogány Maximianus társcsászár kétszeri megtizedelés után egy egész légiót, háromezer embert hányatott kardélre, mert keresztények voltak és megtagadták a civil lakosság lemészárlásáról szóló parancsot.
Orgaz gróf temetése (1586-88)
A másik sokat emlegetett oltárképe, az Orgaz gróf temetése, amire korának jeles toledói személyiségei mellett saját magát, és fiát is ráfestette. A templomnak gazdag adományt tévő, de más különösebbet nem művelő grófot ezért mindjárt két szent teszi páncélba öltözötten a sírba, gyermekként ábrázolt lelkével pedig egy angyal igyekszik a megnyílt mennyekbe, a fénybe öltözött Krisztus elé. Annak eldöntéséhez pedig, hogy tényleg a modernek előfutára volt-e, javaslom tanulmányozásra a nem sokkal halála előtt befejezett Laokoón és fiai című munkáját, amiért nem kapott egy fillért sem, mert állítólag csak úgy, kedvtelésből festegette.
Laokoón és fiai (1610-14)
Oltárképei viszont, bár kifogásokkal, de ki lettek fizetve, ennek ellenére Spanyolországban már folyamatosan anyagi gondjai voltak. Tanítványa állítólag rossz modora miatt nem nagyon akadt, pénzt követelő hitelezője viszont annál több. Így fordulhatott elő, hogy 1614. április hetedikei halála után, első nagyobb spanyolországi munkájának helyszínén, a Santo Domingo el Antiquo templomban sem nyughatott sokáig, mert valami tartozás miatt kiszórták a csontjait.
Pálffy Lajos