Hurrá, Toulouse-Lautrec nagyhatalom vagyunk!

Ki gondolta volna, hogy valóságos Toulouse-Lautrec nagyhatalom vagyunk! Pedig így van.

A zseniális litográfusnak közel 240 munkája van az elődök jóvoltából a Szépművészeti Múzeum birtokában. Ezekből a legfontosabb darabokat és a bécsi Albertina öt nagyméretű plakátját csodálhatjuk meg a múzeum április 30-ától látogatható nagy nyári kiállításán, egy olyan összefoglaló Toulouse-Lautrec grafikai tárlaton, amilyen 1964 óta nem volt Magyarországon.

Angol úr a Moulin Rouge-ban, 1892, litográfia

Bizony, a Szépművészeti Toulouse-Lautrectől származó rajzainak száma és minősége alapján egy sorban említhető a párizsi Bibliothéque Nationale-val, vagy a berlini és drezdai közgyűjteményekkel és az Albiban található nagy Toulouse-Lautrec múzeummal. A majdnem 240 Lautrec-litográfia (plusz egy festmény és két rajz) már csak azért is figyelemre méltó szám, mert az 1890-es években újra divatba jövő kőnyomatból a művész haláláig összesen 360 darabot készített. Igaz, ezekkel forradalmian megújította a plakátművészetet, és a tematikus albumok készítése mellett könyvek és folyóiratok illusztrálásához is felhasználták munkáit. Az éppen 150 éve született Henri de Toulouse-Lautrec-Monfa, mivel szülei első unokatestvérek voltak, egy ritka genetikai betegségben szenvedett, ezért végtagjai nem nőttek együtt törzsével és ráadásul rendkívül törékenyek is voltak. Ebből adódóan nem foglalhatta el méltó helyét arisztokrata családjában, kárpótlásul viszont lehetővé tették, hogy 1882-től a párizsi bohém művészvilágban tanulhasson és élhessen meglehetős jólétben. Grafikai, festészeti tehetsége kiemelkedőnek számít korában, a párizsi éjszakát, a mulatók törzsközönségét és bordélyok lakóit ábrázoló munkái pedig ismertté és népszerűvé tették a kortársak és az utókor szemében is. Ő pedig Párizst, pontosabban a 1860-tól a városhoz csatolt Montmartre-ot annyira megszerette, hogy egy elvonókúra kivételével csak nyaranta hagyta el egy-egy családi látogatásra, tengerparti nyaralásra.

Aristide Bruant a kabaréjában, 1893, litográfia

A kiállítás kurátora, Gonda Zsuzsa nyolc tematika köré szervezi Lautrec műveit. A párizsi éjszaka alakjai és a mulatók sztárjai mellett a színházhoz kapcsolódó grafikái is külön fejezetbe kerülnek. Önálló egységet képeznek a bordélyok világáról szóló rajzok mellett a kottacímlapokra készített nyomatai, a lóversenyeket bemutató litográfiák és végül a barátainak készített, személyes vonatkozású rajzai. A kiállítás utolsó részében a Szépművészeti Toulouse-Lautrec gyűjteményének megszületését mesélik el, de lehet itt érintőképernyővel litográfiát is készíteni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jóvoltából. A tematikus egységek közül talán a legteljesebb a mulatók jellegzetes alakjait és sztárjait felvonultató rész. Itt vannak azok nagyméretű, több kőről nyomott plakátok is, amik híressé tették nevét Párizsban. (A litográfia, avagy kőnyomat úgy készül, hogy egy sima kőlapra valamilyen zsíros eszközzel felrajzolják a vonalakat, majd a felületet bevizezve felhordják rá a festéket is, ami csak a rajzos részeken tapad meg. A különféle színekhez újabb és újabb kőlapokat használnak.) Az erősen stilizáló, színfoltokból építkező, tulajdonképpen síkra redukált, merész képkivágású plakátok újszerűségével Lautrec valósággal berobbant a párizsi köztudatba. Az 1891-es, a Moulin Rouge bálját hirdető, talán legismertebb plakátján az előtérben szürkén „tekergő” Valentin, a kígyóember mögött főalakként egy vörös ruhájú hölgy, La Goulue, a „Torkos” táncol, míg a háttérben a mulató törzsközönségének fekete árnyait láthatjuk.

Divan Japonais, 1893, litográfia

A korabeli „sztárok” közül azt az Yvette Guilbertet, a felkarjáig érő fekete selyemkesztyűt viselő és Sigmund Freuddal is levelező énekesnőt rajzolja a legtöbbet, aki egyébként enyhén szólva nem rokonszenvezett vele. Róla a plakátok mellett két albumot is készített, de nagy tisztelője Aristide Bruant művészetének is. Az fiatal művészt a párizsi éjszakába bevezető énekesről a plakátok mellett egyébként egy Nadar által készített, kinagyított fotót is láthatunk a kiállításon. Az egyik legeredetibb képkivágású plakátja Jane Avril fellépését hirdeti, a táncosnőt a zenekar nagybőgősének szemszögéből láthatjuk fotográfiáiról is ismert, jellegzetesen kicsavart mozdulattal. Toulouse Lautrec két Angliából érkezett „művésznőt”, az egymással viszonyt folytató May Belfort kisasszonyt és May Miltont is szívesen rajzolta. Miss Belfort egyébként vékony gyermekhangon énekelve, babaruhához hasonlatos toalettben szokott fellépni egy fekete kismacskát dajkálva – ezért szerették a párizsiak. A nők közötti szerelem többször is megjelenik Lautrec-nál, aki megörökíti a fellépő ruhás rajzok mellett zakóban is Cha-U-Kao-t, a bohócnőt, aki egy mulatóban önfeledten táncol a barátnőjével. A festő egyébként a nyilvános házak mellett a leszbikusok által látogatott bárok gyakori vendége is volt. Az alapvetően kedves és megértő férfit befogadták a belle epoque bordélyainak lakói, Toulouse-Lautrec az Opera és a tőzsde környékén sűrűsödő kuplerájok állandó vendége volt, az 1993 és 95 között sokszor hetekig el sem hagyta a kéjlakokat. Ugyanakkor az itt készült rajzokon meglepően kevés az erotika, a Szépművészeti gyűjteményében talán csak a Kicsapongás című, 1896-os nyomaton jelenik meg közvetlenül. A „hölgyek” – akik egyébként ezekben az években hajukat a fejük tetején, furcsa púpban hordták – munka előtt és után, jobbára férfiak nélkül vannak megörökítve.

Jane Avril, 1893, litográfia

Lautrec a mulatók és bordélyok mellett a színház nagy rajongója is volt. Képes volt arra, hogy hússzor megnézzen egy Meroving-kori paródiát Marcelle Lender színésznő miatt. (A bolerót táncoló színésznőről festi egyik legjobb képét is.) „Nem érdekel, mit játszanak, a színházban mindig jól szórakozom” – vallotta, és ez igaz is lehetett, ugyanakkor az őt párizsi tartózkodása idejéről jól ismerő Rippl-Rónai szerint az abszintot és a nyomdaszagot szerette a legjobban. A konyakkal vegyített rettenetes ital meg is tette a hatását, Tuolouse Lautrec a szó szerint végigivott, delíriumos 1898-as év után kénytelen egy évre szanatóriumba vonulni, de 1900-ban ott folytatja, ahol abbahagyta, és 1901 őszén már hiába menekült anyjához vidékre.

Pálffy Lajos

Toulouse-Lautrec világa
Litográfiák a Szépművészeti Múzeumban (1891–1901)
2014. április 30. – augusztus 24.

• Publikálva: 2014.04.30. 15:47 • Címke: képzőművészet, kiállítás