a rovat írásai
Az üveg-beton épületek atyja: Walter Gropius
A Bauhausról a kevésbé tájékozottaknak csak az jut eszébe, hogy az ottani építészek voltak a lakótelepi kaptárak előfutárai, elméleti megalapozói. Ez természetesen csak annyiban igaz, hogy építészetileg is végtelenül funkcionalisták voltak és nagyon szerették a kockát, mint formát.
Az Év fotóriportere, finom humorral
Beestem a „Kis Manóba”, hogy a leszedés előtt még gyorsan megnézzem Reviczky Zsolt képeit. Őt választotta meg a szakma az Év fotóriporterének az idei Magyar Sajtófotó kiállításon. Korábbi és 2012-es teljesítményéért kapta ezt a megtiszteltetést, és vitán felül meg is érdemelte.
Nemzetközi Képregényfesztivál
A műfaj kedvelői és alkotói vasárnap a Millenárison találkoznak. Kiemelt téma az olasz képregény.
Picasso felesége a Várfok 14-ben
Válság van, nem veszik meg a képeket – dől a panasz a galériásokból. Persze elmúltak (ha egyáltalán voltak) azok az idők, amikor úgy vették a festményt és a szobrot, mint a cukrot. Folyóméterre, mint egyesek a könyveket.
Paul Gauguin: A halhatatlanságot hozó lecsúszás
Mindig voltak örök vándorok, nyughatatlan elmék, akiknek nem sikerült megmaradni hosszabb távon egy helyen. Nem ment a fészekrakás, megállapodás még akkor sem, ha vágytak rá, vagy egészségük és más körülmények erre sarkallták őket.
Az ember koptatta fák szépsége
Nincs is szebb felület az emberi kéz által simára
csiszolt, koptatott fánál. Talán csak a gyors folyású vizek által sodort
ág-bog, tuskó tud még ilyen szépen kopni.
Elvarázsol a lyukkamerás ember
A camera obscurát állítólag már Arisztotelész is használta és értette, de első pontos leírása egy arab tudóstól származik, 997-ből. Mert tudvalévő, hogy az antik görög világ teljesítményét jórészt az arabokon keresztül ismerte meg Európa. Ahol aztán már Leonardo da Vinci is csinált magának egy zárt dobozt, lyukkal az oldalán.
Vagyonokat érő pitykék és profi táncosok
Ha valaki a Vidas Gitanas kiállításra igyekszik a Néprajzi Múzeumba, kétszer annyi idővel számoljon, mint tervezte. Mert képtelenség úgy megközelíteni a spanyol cigányok történetéről szóló tárlatot, hogy előtte végig ne nézzük a Képek, cigányok, cigányképek című, magyar fotósok által készített anyagot, amely páratlan a maga nemében.
Kézzelfogható kiállítás a Szépművészetiben
Mintegy harminc látó és látássérült művész alkotásait mutatja be a
Kézzelfogható Alapítvány és a Szépművészeti Múzeum csütörtökön nyíló
tapintható kiállítása; a Kézzelfogható művészet mindenkinek című
tárlathoz konferencia és interaktív nap is kapcsolódik.
XXXI. Magyar Sajtófotó Kiállítás: klausztrofóbia és unalom
Rémálom az olyan fotókiállítás, amelyet egy szűk folyosóra aggattak fel, ahol ráadásul méretes oszlopok is foglalják a helyet. Az emberek araszolnak, tekeregnek a képek előtt, megállni, gondolkodni nincs idő, mert finoman továbbhaladásra késztet a tömeg.
Picasso: a zseni és a riviérai kommunista
„Az Isten is csak egy másik művész. Kitalálta a zsiráfot, az elefántot és a macskát. Nincs igazi stílusa. Megpróbál ezt-azt kitalálni.” Hát, volt önbizalma a kis spanyolnak, az biztos.
Hippi lemezborítókkal a szebb világért
A fekete bakelitlemezek kora lejárt, de a hatvanas, hetvenes évek zenéi
megmaradtak, miként a ma már műalkotásnak számító Szyksznian
Wanda-lemezborítók is.A hétköznapi élet tárgyai, ahogy múlik az idő, történelmi tárgyakká válhatnak. Emlékekké egy-egy korról, emlékekké, amelyekből az utókor szinte mindent megtudhat arról, hogyan is éltek elődeik. A tárgyakat aztán összegyűjtik az erre hivatott intézmények, időnként közszemlére teszik, ezeket kiállításoknak nevezzük. És jönnek a fiatal emberek, a fülükben apró füldugó, belőle vékony vezeték vezet a zsebben lapuló apró hangrögzítő és -lejátszó eszközhöz. Lehet, hogy apáik, nagyapáik zenéjét hallgatja, és lehet, hogy egy, a hatvanas–hetvenes évek könnyűzenéjét bemutató kiállításon nézelődik. Ha ez így van, akkor bárhol is legyen ez a tárlat, Szyksznian Wanda grafikus munkáival, és az Illés együttes lemezeivel mindenképpen találkozik.
Érdekes találkozás volt 1968-ban a már befutott Illés zenekar és a lemezborítót tervező Szyksznian Wanda grafikusé, a zenekar harmadik nagylemeze, az Illések és pofonok című előkészületei idején. Az akkor másodéves képzőművészeti főiskolást Bródy János kérte fel a munkára, amelyről utóbb kiderült, hogy meghatározó jelentőségű volt pályáján. Két világ, a bizonyos értelemben steril, mondhatni, üvegbúra alatti képzőművészet világa, és az óriási indulatokat hordozó, lázadó rockzene találkozott. A lágy, finom vonalakkal dolgozó Szyksznian Wandát megérintette a karcos, kemény, ám az érzelmeket is elemi erővel megmutató zene, és lemezborítók egész sorát készítette a korszak jeles zenészeinek.
Ha a legnevezetesebb elsőt nézzük, az 1969-ben megjelent Illések és pofonokat, tagadhatatlan Andy Warhol és a pop-art hatása. A grafikus napjainkban megjelent interjúiban sem tagadja, hogy óriási hatással volt rá a pop-art és a hippi-korszak minden külsősége. Ám azt mindig hangsúlyozza, hogy a hippi életformát sohasem gyakorolta. Az 1968-as diákmozgalmak a nyugati demokráciák intézményrendszere ellen tiltakoztak. Az Egyesült Államokban ez egybeesett a vietnami háború elleni szembeszegüléssel. A fiatalok elutasították a katonai egyenruhát, a konformizmust, elutasították a polgári életforma sok elemét, a családot, a hivatalokat. Elemi erejű szabadságvágyat fogalmaztak meg. A Szeretkezz, ne háborúzz! jelmondat, a békejelkép/jelvény, az amerikai szociológus, Angela Davis afrofrizurája, a virágos tunikák és ingek, a színesre festett Volkswagen mikrobuszok és a nagy tömegeket megmozgató rockfesztiválok ideje volt ez. Mindenki farmernadrágba bújt. A hippi mozgalom aztán néhány év alatt kifulladt, a főszereplők okosabbja befejezte tanulmányait, öltönybe vagy kosztümbe bújt, és élte a szülei életét. A honi komformizmussal szembeni lázadást komoly és hiteles emberek képviselték. A hippi külsőségek mögött a hagyományokra épített tartalmas munka folyt. Az Illés zenekarra sok mindent lehet mondani, de azt, hogy megalkuvó lett volna, és az ember szabadságát rövidtávú állapotként, röpke szórakozásként értelmezte volna, azt nem.
Szyksznian Wanda, Illésék közvetlen munkatársa, a hosszú távú, mondhatni életfogytig tartó szabadságért dolgozott. Első híres lemezborítója a sok apró négyzetre osztott színes motívummal és a zenészek fekete-fehér bélyegképével díszítve mindenki emlékezetében megmaradt. Ez volt az első kinyitható album Magyarországon. A belső borító motívumai szinte előre jelzik a grafikus későbbi pályájának szecessziós ihletésű képeit. Koncz Zsuzsa Élünk és meghalunk című korszakos jelentőségű albuma egészen más grafikai megoldásokkal került ki Szyksznian Wanda keze alól. A borító teljes oldalát betöltő női portrét akár egy reneszánsz alkotó is készíthette volna, a távolba néző előadóművész legjellemzőbb tulajdonságait jeleníti meg: határozott, őszinte, furcsa módon egyszerre lágy és kemény. Mint az album dalai. Halász Judit Csigavér című gyereklemezén új jelentést kapnak a hippi-korszak kellékei, helyükre kerülnek, az előadó arcára festve virítanak a virágok, gyümölcsök, levelek. Szyksznian Wanda az Illés zenekar későbbi albumborítóit is hasonló műgonddal készítette el, mint az elsőt.
| Szyksznian Wanda 1948-ban született Budapesten, édesapja lengyel volt. 1971-ben Bernáth Aurél és Konecsni György tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán grafikusként. A hetvenes évek elejétől a szakma élvonalához tartozik a reklámgrafikában és a könyvművészetben. Nagy sikert hoztak számára hanglemezborítói, film- és kereskedelmi plakátjai. A fotóalapú ábrázolás finom, lágy festői megoldásokkal párosul művein. A művésznő színvilága igen erőteljes, változatos, a magabiztos vonalakkal elkészített rajzolatra épül. Érdeklődése sokoldalú, a nyolcvanas években a figuratív és az absztrakt határának festészetét vizsgálja, később egyéni montázstechnikát alkot. A kilencvenes évek végétől még a kerámiaművészet területére is elmerészkedik, Sárospatakon készít samottalapú műveket. Az Illusztrátorok Társaságának tagja, tervező grafikai szakértő. Alkalmazott grafikusi tevékenységét pályakezdése óta gyakorolja, 2005-től, más munkái mellett, a Duna Televízió Hol volt, hol nem volt című meseműsorának illusztrátora. 1972-ben, 1973-ban, 1974-ban sorra ő kapta meg a Hungaroton nívódíját. 1981-ben pedig az év legjobb plakátja kiállítás közönségdíját érdemelte ki. 2000-ben Ferenczy Noémi-díjjal jutalmazták. |
Dippold Pál