Hippi lemezborítókkal a szebb világért

A fekete bakelitlemezek kora lejárt, de a hatvanas, hetvenes évek zenéi megmaradtak, miként a ma már műalkotásnak számító Szyksznian Wanda-lemezborítók is.

A hétköznapi élet tárgyai, ahogy múlik az idő, történelmi tárgyakká válhatnak. Emlékekké egy-egy korról, emlékekké, amelyekből az utókor szinte mindent megtudhat arról, hogyan is éltek elődeik. A tárgyakat aztán összegyűjtik az erre hivatott intézmények, időnként közszemlére teszik, ezeket kiállításoknak nevezzük. És jönnek a fiatal emberek, a fülükben apró füldugó, belőle vékony vezeték vezet a zsebben lapuló apró hangrögzítő és -lejátszó eszközhöz. Lehet, hogy apáik, nagyapáik zenéjét hallgatja, és lehet, hogy egy, a hatvanas–hetvenes évek könnyűzenéjét bemutató kiállításon nézelődik. Ha ez így van, akkor bárhol is legyen ez a tárlat, Szyksznian Wanda grafikus munkáival, és az Illés együttes lemezeivel mindenképpen találkozik.

Érdekes találkozás volt 1968-ban a már befutott Illés zenekar és a lemezborítót tervező Szyksznian Wanda grafikusé, a zenekar harmadik nagylemeze, az Illések és pofonok című előkészületei idején. Az akkor másodéves képzőművészeti főiskolást Bródy János kérte fel a munkára, amelyről utóbb kiderült, hogy meghatározó jelentőségű volt pályáján. Két világ, a bizonyos értelemben steril, mondhatni, üvegbúra alatti képzőművészet világa, és az óriási indulatokat hordozó, lázadó rockzene találkozott. A lágy, finom vonalakkal dolgozó Szyksznian Wandát megérintette a karcos, kemény, ám az érzelmeket is elemi erővel megmutató zene, és lemezborítók egész sorát készítette a korszak jeles zenészeinek.

Ha a legnevezetesebb elsőt nézzük, az 1969-ben megjelent Illések és pofonokat, tagadhatatlan Andy Warhol és a pop-art hatása. A grafikus napjainkban megjelent interjúiban sem tagadja, hogy óriási hatással volt rá a pop-art és a hippi-korszak minden külsősége. Ám azt mindig hangsúlyozza, hogy a hippi életformát sohasem gyakorolta. Az 1968-as diákmozgalmak a nyugati demokráciák intézményrendszere ellen tiltakoztak. Az Egyesült Államokban ez egybeesett a vietnami háború elleni szembeszegüléssel. A fiatalok elutasították a katonai egyenruhát, a konformizmust, elutasították a polgári életforma sok elemét, a családot, a hivatalokat. Elemi erejű szabadságvágyat fogalmaztak meg. A Szeretkezz, ne háborúzz! jelmondat, a békejelkép/jelvény, az amerikai szociológus, Angela Davis afrofrizurája, a virágos tunikák és ingek, a színesre festett Volkswagen mikrobuszok és a nagy tömegeket megmozgató rockfesztiválok ideje volt ez. Mindenki farmernadrágba bújt. A hippi mozgalom aztán néhány év alatt kifulladt, a főszereplők okosabbja befejezte tanulmányait, öltönybe vagy kosztümbe bújt, és élte a szülei életét. A honi komformizmussal szembeni lázadást komoly és hiteles emberek képviselték. A hippi külsőségek mögött a hagyományokra épített tartalmas munka folyt. Az Illés zenekarra sok mindent lehet mondani, de azt, hogy megalkuvó lett volna, és az ember szabadságát rövidtávú állapotként, röpke szórakozásként értelmezte volna, azt nem.

Szyksznian Wanda, Illésék közvetlen munkatársa, a hosszú távú, mondhatni életfogytig tartó szabadságért dolgozott. Első híres lemezborítója a sok apró négyzetre osztott színes motívummal és a zenészek fekete-fehér bélyegképével díszítve mindenki emlékezetében megmaradt. Ez volt az első kinyitható album Magyarországon. A belső borító motívumai szinte előre jelzik a grafikus későbbi pályájának szecessziós ihletésű képeit. Koncz Zsuzsa Élünk és meghalunk című korszakos jelentőségű albuma egészen más grafikai megoldásokkal került ki Szyksznian Wanda keze alól. A borító teljes oldalát betöltő női portrét akár egy reneszánsz alkotó is készíthette volna, a távolba néző előadóművész legjellemzőbb tulajdonságait jeleníti meg: határozott, őszinte, furcsa módon egyszerre lágy és kemény. Mint az album dalai. Halász Judit Csigavér című gyereklemezén új  jelentést kapnak a hippi-korszak kellékei, helyükre kerülnek, az előadó arcára festve virítanak a virágok, gyümölcsök, levelek. Szyksznian Wanda az Illés zenekar későbbi albumborítóit is hasonló műgonddal készítette el, mint az elsőt.

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.03.21. 11:21 • Címke: zene, műtárgy, művelődéstörténet