a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Claudel, a zseni: „lázadás a természet ellen?”
Úgy tűnik, semmi sem menti meg Camille Claudelt attól, hogy
örökre az elnyomott és megalázott tehetséges nők mintaképe legyen. A
fiatal szobrásznőben égő tűz mellett Rodin csak tíz évig
érezte jól magát: elfogadta, amit kapott, sőt, kihasználta Claudelt, de
életműve nélküle is hatalmas. Mint ahogy Camille is az őt megillető
helyre jutott, miután megjárta a poklokat.Mert tudni lehet, Camille Claudel nem volt a szó szoros értelmében bolond, mikor elmegyógyintézetbe záratták. Igaz, elhanyagolta magát és macskákkal megosztott kis lakását, de gondolkodása, értékítélete ép volt, ezt tükrözik feljegyzései is. Csapodár szeretőjéről, Rodinról így ír: „Bár embernek hazug és hitvány volt, művésznek hatalmas. Bánom már, hogy élete része voltam, de még mindig büszke vagyok arra, hogy a művészete része lehettem.” Hogy művészete része lett, egy véletlennek is köszönhető. A bakfis Camille, aki bankár apjától és lelkészcsaládból származó anyjától megkapott mindent, találkozott Nogent-sur Seine-ben Alfred Boucher szobrásszal, aki a család 1881-es Párizsba költözése után már a Colarossi Akadémián tanítja tovább a tehetséges és szép ifjú hölgyet.
19 éves, mikor munkáit látva többen Rodin tanítványának hiszik, és így természetesen ő is kíváncsi lesz, hogy ki az a szobrász, akit vele kapcsolatosan annyit emlegetnek. Amikor pedig Boucher Itáliába utazik, kinek másnak, mint Rodinnak adja tovább tanítványát. Claudel pedig beleszeret a kezdetben visszataszítónak tartott, ötvenhez közelítő szobrászba. („Köpcös volt, kövérkés, dongalábú, negyvenes, rőt szakállal. Amikor megláttam, azt gondoltam: Hát ő sem lesz az én álombeli művészem… Haja vörös, a válla széles, mint egy súlyemelőnek. Lapáttenyere állandóan mozgásban. Orra, akár egy rómaié. Kis, kék disznószemei voltak, azokkal pislogott ki a szemüveg mögül, amit rövidlátása miatt állandóan viselnie kellett" – írta róla.) Aki hamar rávette, hogy ne csak ruhában álljon modellt neki, pedig Camille nagyon szégyellte, hogy egyik lába kicsit rövidebb volt a másiknál.
Rodin: A csók
És arra is hamar rá kellett jönnie, hogy a sok futó kaland mellett ott van már 1864, az ő születési éve óta Marie-Rose Beuret, akinek Rodin lakást is bérel, míg neki és az alkalmi szeretőknek a négy párizsi műterem egyike jutott csak. Marie gyermeket is szült a szobrásznak, aki ígérete ellenére végül csak a keresztnevét hajlandó a fiúnak odaadni. Camille halott gyermeket hoz a világra, de mint látjuk, élő gyermekkel sem tudná magához kötni rőt szakállú, dongalábú szerelmét. Aki ekkoriban pont egy hercegnő kegyeiben fürdik, és lassan megunja az ígérgetést is.
Claudel: Keringő
Nincs már szüksége A csók és az Örök tavasz modelljére és múzsájára, nincs szükség a Pokol kapujánál oly hasznos segítő kezekre. Igaz, a kapcsolat végére Camille szobrászként is ismert lesz. 1901-es Keringő című szobra még botrányt okoz erotikája miatt, az 1903-as Őszi Szalonon kiállított munkái után viszont úgy írnak róla, mint női zseniről, aki mint ilyen, „nem más, mint lázadás a természet ellen”. És mivel stílusában tényleg nagyon hasonlít második mesterére, és sok művét el is pusztította, csak 70 körül van azon alkotások száma, amit neki tulajdonítanak. (Nogent-sur-Seine-ben nyílt múzeumában 66 alkotása látható.)
Camille Claudel és Jessie Lipscomb alkotás közben
Ugyanők, idősen
1900-ban kerül először intézetbe, 1905-ben már paranoiát és skizofréniát diagnosztizálnak nála. Csak öccse, a neves költő, Paul Claudel látogatja ekkoriban koszos lakásában, apja 1913-as halála után pedig anyja megszabadul a tehertételtől: elmegyógyintézetbe dugja, ahol még harminc évig él. Közben az orvosai többször is közlik a családdal: haza lehetne vinni, nem jelent veszélyt sem magára, sem másra, de hagyják szencvedni. „A számomra kijelölt utat követtem, azt a kiszámíthatatlan, nehéz utat, melyről letérni nem volt mód még akkor sem, ha az szemmel láthatólag a pusztulás, és az őrület felé vezetett.” – írja intézeti magányában, ahonnan közös sírba temetik 1943 októberében.
Pálffy Lajos