A Lilaruhás nő varázsa

A meghökkentő színellentétekre komponált kép festőjének élete legalább annyira érdekes, mint modelljéé.

Az újkori magyar festészet egyik legismertebb alkotása Szinyei Merse Pál Lilaruhás nő című képe. Az 1874-ben készült olajfestmény a Magyar Nemzeti Galéria legféltettebb kincsei közé tartozik, ha csupán az erre a képre kíváncsi látogatók számát nézzük, némi túlzással azt is mondhatjuk, ez a magyar Mona Lisa. A meghökkentő színellentétekre komponált kép festőjének élete legalább annyira érdekes, mint modelljéé. Szinyei Merse Pál, az érzékeny lelkű, a természet és az ember összetartozását mindig nagy meggyőző erővel ábrázoló művész – gondoljunk csak talán leghíresebb képére, a Majálisra – ezen a képén a természetben uralkodó zöld, és a modellen hullámzó élénk lila színekkel játszik. Pontosabban nem játszik, hiszen a művészetben mindennek tétje van, ebben a képben ott van minden, ami a festő életében addig fontos volt, de a Lilaruhás nő messze révedő tekintetében ott van a festő halála utáni közel fél évszázad, amit a modell megélt.

Lilaruhás nő – Probstner Zsófia

Szinyei Merse Pál egész életében a művészet és a gyakorlati élet, közelebbről, a családi birtok vezetése között ingázott. Miután édesapját főispánná nevezték ki, 1870-ben művészeti tanulmányait megszakítva hazatért szülőföldjére, Jernyére. A festés hosszú időre háttérbe szorult életében, de azért két jelentős kép ebből az időből is megmaradt: A művész nővére karosszékben, Szinyei Merse Ninon portréja. 1872-ben visszatért Münchenbe, és unokatestvére, Gundelfinger Gyula tájképfestő baráti körével töltötte ideje nagy részét. Ebbe a társaságba tartozott Probstner Zsófia, akibe Szinyei Merse beleszeretett. Talán ennek is köszönhető a magával ragadó életkedvvel teli, színpompás Majális című, 1873-ban készült képe. Azonban még ebben az évben újra hazatért, és feleségül vette Probstner Zsófiát, akinek sok-sok képen megörökítette kedves arcát, finom vonásait és messzire néző szemét. Házasságuk boldogan indult, öt gyermekük született. A gyerekek közül csak az idősebb kettő élt meg magasabb kort, a legidősebb Félix és Erzsébet. Zsófia, Mária, Valéria nevű lányaik a diftéria áldozatai lettek. A család kezdetben Jernyén élt, Szinyei Merse itt kezdte el festeni a Lilaruhás nő című képét, amelynek modellje a felsége volt. Ám szomorú évek köszöntöttek rájuk, a családban történt sorozatos halálesetek megviselték a művészt, évekig nem festett semmit.

Ninon (1870)

1878-ban egy akkoriban rendkívülinek számító élmény röpítette vissza kezébe az ecsetet. Sógora léghajóra szállt, Szinyeit ez annyira foglalkoztatta, hogy elkészítette Léghajó című képét. A repülés mindig is a művészet legtitokzatosabb, és egyben legnépszerűbb motívumai közé tartozott és tartozik ma is. A görög mitológia Ikaroszától Leonardo da Vinci repülő szerkezetein át Szinyei léghajójával akár a máig is eljuthatunk: a Csobánc tetején él Šwierkiewicz Róbert, a kortárs magyar képzőművészet egyik legizgalmasabb alakja. A legvadabb avantgardtól a keleti filozófiákon át a mail art egyszerűségét a pop art közérthetőségével egyfajta magashegyi szintézisbe rendező művész kedvelt motívuma a léghajó. Sok-sok képén megjelenik a Gulácsra és a Tóti-hegyre ereszkedő óriási gömb, amely akár a Nap is lehetne. Šwierkiewicz Róbert hegyi műtermében pedig ott áll egy monumentális kosár, mellette halomban a ballon, a szép rendben összehajtott kötelek; ha a látogató megkérdezi, milyen érzés repülni, a festő paradicsomi mosollyal közli: jó, mint a madaraknak.

A léghajó (1882)

Szinyei Merse Pál 1882-ben Bécsbe költözött családjával, kiállításokat rendeztek képeiből, majd Budapesten is volt tárlata. A korabeli képzőművészeti kritikusoknak nem tetszettek képei. A festő érzékenysége nehezen viselte a sikertelenséget, a csalódásokat. Házassága tönkrement, felesége nem bírta az indulatok hullámzását, elvált a festőtől. Probstner Zsófia, a lilaruhás nő később feleségül ment Ghillányi Imréhez, a későbbi földművelésügyi miniszterhez. Ebben a házasságban is öt gyermeke született. Szinyei Merse Pál múzsája, felesége, a Lilaruhás nő sok mindent tudhatott az életről. Hatalmas erő volt az, ami sorsát irányította. 1952-ben, százkét éves korában halt meg. Az asszony, akinek tíz gyereke született, a látszólag laza művészvilágból könnyedén csusszant át az államigazgatás legfelsőbb szintjének merev rendjébe. Világaiban tehát sok minden titokzatos, látszólagos volt, egyvalami azonban nem, az a varázslatos női, asszonyi erő, amely az emberiséget kezdeteitől fogva megtartotta.

A Lilaruhás nő hiába aratott hatalmas sikert első bemutatóján, és hiába vonz azóta is százezreket, a kritikusoknak nem tetszett, és művészberkekben ez azóta is meghatározza megítélését. Festője igazából soha nem kapta meg azt az elismerést, amit méltán megérdemelt volna. A festészet XIX. század végi forradalmából kimaradt, a maga útját járta, nem tartozott egyik meghatározó irányzathoz sem. Azt azonban senki nem tagadhatja, hogy Szinyei Merse Pál munkái nélkül egyetlen későbbi festő sem lenne az, aki. A kritikusoknak nem tetszett, hogy a Lilaruhás nő műteremben készült, és semmiféle újítással nem élt alkotója. Hagyományos módszerekkel dolgozott. Nem csak kortársai, hanem például a későbbi jeles művész, Pátzay Pál tetszését sem nyerte el ez a kép: „ A Lilaruhás nő már művészi ihletének hullámvölgyében nőtt, amikor a család és gazdaság dolgai, gondjai már megszállották képzeletét és elhasználták akaratát. Bár a fiatal férj magasztaló gyengédségével festett Lilaruhás nő nagyon szép kép, festői egysége nem elég meggyőző. Az ábrázolása megkeményedett, a zöld és a lila kissé élesen csendül.”

Azt javaslom, ne higgyünk olyan könnyen a hivatásos műítészeknek. Higgyünk inkább a szemünknek és a szívünknek. Probstner Zsófiát Szinyei Merse Pál örökre belefestette a magyar művészet történetébe és a festészetet szeretők lelkébe. Ezen még Pátzay mester sem tud változtatni.

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.04.24. 11:14 • Címke: kritika, művelődéstörténet