Szexuális neuraszténia és hétköznapkerülés a Kieselbach Galériában

1953. március 19-én verték meg először az ávósok gróf Batthyány Gyulát, az első felelős magyar miniszterelnök dédunokáját az Andrássy út 60-ban. Hibája az volt, hogy arisztokrata, és valaki, aki ismerte, és akitől ugyanott neveket akartak, kibökte az övét is. Batthyány Gyula jeles festő volt, műveit most a Kieselbach Galériában láthatjuk.

A festőművész gróf Ikerváron született 1887-ban (szülőháza nevelőotthonként szenvedte végig a szocializmus évtizedeit, míg bicskei kastélyát az orosz megszállók lakták le a földig), tudatosan festőnek készült, Vaszary János volt 1905-ben az, akitől sok útravalót kapott. Ezután két évig a Képzőművészeti Főiskolára is járt, majd Párizsban a kávéházak mellett a Julián Akadémiát és az akkoriban ott vendégszereplő híres Orosz Balett előadásait látogatta. Haza már kész festőként érkezett, jellemének, rangjának és kifogástalan eleganciájának köszönhetően a társaság kedvence lett. A kortárs kollégák viszont (talán éppen ezért) nem szerették, a kritikák pedig folyton munkáinak erotikus töltésére célozgattak. („Elfinomodottság, bizonyos mértékű kifacsartság, szexuális neuraszténia és hyperaesthézis, rokokós díszítő vágyak, arisztokratikus hétköznapkerülés és néha megvető fintorok szövődtek össze.”) 1914-ben állítja ki először El Greco eksztázisaira és elnyújtott figuráira hasonlító alakjait az Ernst Múzeumban; három évtizedes művészi pályája során 1921 és 1938 között van a csúcson. A világháború után pedig olyan idők jönnek, amik nem róla, osztályáról szólnak. Elfelejtik, mert el akarják tüntetni azt a világot. Kieselbach Tamás a nyolcvanas évektől kezdi vásárolni képeit, most pedig itt van ez a közel száz művet felvonultató, hiánypótló kiállítás.

Három spanyol nő

Ami megmutatja mindazt, ami a festő Batthyány Gyula volt, míg közöttünk lehetett. A hat egységre, teremre bontott tárlat természetesen a nőkkel indít, a gróf úr képein ugyanis ott vonulnak, szecessziósan tekeregnek, hemzsegnek a gyengébb nem képviselői minden mennyiségben. Elsősorban korának előkelő hölgyeit, az estélyek, bálok és menő kávéházak, lokálok állandó vendégeit láthatjuk. (Egy 1939-ben adott estélyén többek között a következő hírességek jelentek meg Hunyadi János úti műtermében: Windischgrätz Natália hercegnő, gróf Bethlen Istvánné, gróf Sigray Antal, gróf Andrássy Manóék, gróf Zichy Istvánék, Apponyi Juli grófnő, a külügyminiszter gróf Csáky Imre és felesége, herceg Hohenlohe Ferencék, báró Bornemissza Daisy, gróf Hadik Mihályné, gróf Esterházy Benedek, ifj. őrgróf Pallavicini György és Bulla Elma, az ünnepelt színésznő.) Műtermében sorra ültek modellt a társasági hölgyek, mindenféle művésznők. Külön termet, sejtelmes megvilágítást kapnak most ezek a képek, köztük a tényleg nagyon szép báró Prónay Györgyné, vagy a férfiakat szerelemre lobbantó chilei énekesnő, Rosita Serrano. 1910-es önarcképén egy finom urat látunk, aki majd 12 év múlva megkapja a társaságtól a legelegánsabb férfiú címet is.

Kupleráj

Az elegáns, finom urakkal együtt ő is lóversenyekre, bokszmeccsekre jár, de inkább a közönség (sokszor székekre felálló) formás hölgytagjaira koncentrál, és arisztokrata révén, utazik is. Párizs és London mellett Itáliába, Portugáliába, Spanyolországba, Amerikába, Törökországba, Tuniszba, Egyiptomba, Madeirára és a Kanári szigetekre is elviszi festőfelszerelését. Keleti bazár, spanyol nők az erkélyen, bolgár szerzetes, Siena főtere – sorakoznak a képek. És persze az opera és a színház (a Nemzeti Színháznak díszleteket is tervezett) hölgyei, és beljebb már a nyilvánosházak világa is. Ahol a férfiak állatokként megfestve mustrálják a kínálatot – Kupleráj (Babaház), 1920. És ahol A királyfi unatkozik, annak ellenére, hogy gyönyörű nők foglalják el hálószobájának minden talpalatnyi helyét. És végül a piros masnis nyílvesszőkkel eltalált Szent Sebestyén, amiből sokan homoszexualitására következtetnek. Felesége 1930-ban halt meg, egyetlen fia közgazdásznak tanult. Bicskei kastélyában, majd Egerben és Pécsen is festőiskolát szervezett, és illusztrációkat készített Herczeg Ferenc és Tormay Cécile műveihez (kár, hogy ezekből egyet sem láttunk).

Firenze éjjel

A háborús idők elvették a kedvét a mondén élettől és annak ábrázolásától. Inkább aprólékosan rajzolt temperás tablókon vette sorra a magyarság és az emberiség történetének jeles eseményeit, alakjait. Mint ahogyan a tárlat egyik információs táblájából megtudhatjuk, az államosítások után lakájának gyermeke fogadta be, akinek ő ajándékozott egy házat Polgárdiban. Innen vitték el az ávósok, ide tért Márianosztráról haza 1956 júniusában. Szeretett fia az orosz hadifogság után segédmunkásként dolgozott, egy vonatbaleset következtében vesztette életét néhány évvel apja 1959-es halála után. Vele halt ki a miniszterelnököt is adó családi ág.

Pálffy Lajos

Gróf Batthyány Gyula – Képek egy eltűnt világból
Kieselbach Galéria
2015. március 17. – április 20.

• Publikálva: 2015.04.07. 08:27 • Címke: kiállítás