a rovat írásai

​Főszereplők és statiszták Sylvia Plachy fotóin

Sylvia Plachy fotóit nézegetem a Mai Manó Házban és mindjárt be is utazom vele a fél, vagy inkább a kétharmad világot. Valahogy úgy képzelem, hogy az ő élete (is) egy nagy utazás, ami valamikor a kamaszlány kíváncsiságával indult, és ez a kíváncsiság, párosulva az erkölcsi érzékenységgel, megmaradt a mai napig.

​Képzőművészeti Nemzeti Szalon a Műcsarnokban

A Műcsarnok a 2014-ben megrendezett, több mint húszezer nézőt számláló építészeti szalonja után az idei Itt és most című kiállításával kétszázhét művész festményeiből, szobraiból, grafikáiból, installációiból rendez tárlatot. A kiállítás április 25-én, szombaton nyitja meg kapuit.

Good day, Marilyn

Milton H. Greene divatfotós Marilyn Monroe hollywoodi legendáról készített ritka fotóiból összeállított kiállítást mutatnak be júliustól a lengyelországi Wroclawban.

Nemes vetélkedés a Falk Miksa utcában

Vetélkednek a szomszédvárak: a Kieselbach Galéria Batthyány-kiállítására mintegy válaszul Virág Judit összegyűjtött vagy 140 Vaszary-alkotást, és tíz évvel a nemzeti galériás nagy kiállítás után elegáns pályaképet állított ki az egyik legvirtuózabb magyar festő alkotásaiból. Úgy, hogy csak magángyűjteményekben található képeket rakott ki falaira.

Szexuális neuraszténia és hétköznapkerülés a Kieselbach Galériában

1953. március 19-én verték meg először az ávósok gróf Batthyány Gyulát, az első felelős magyar miniszterelnök dédunokáját az Andrássy út 60-ban. Hibája az volt, hogy arisztokrata, és valaki, aki ismerte, és akitől ugyanott neveket akartak, kibökte az övét is. Batthyány Gyula jeles festő volt, műveit most a Kieselbach Galériában láthatjuk.

Szobrászat szenvedéllyel

Április 3-án lesz nyolcvanéves Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrász, a nemzet művésze, aki jellemzően a hagyományra épít, de el is rugaszkodik attól, meglepő újításai miatt nemegyszer került a kritika kereszttüzébe.

Lombképek, ügyiratgrafikák, monumentális agyagemberek

Van úgy, hogy az ember egy helyen, mondjuk egy városban éli le az életét. Ezek olyan helyek, ahol egy ízig-vérig képzőművész is otthon érezheti magát. Épp úgy, mint Ujházi Péter Székesfehérváron. A 75 éves művésznek a Várfok Galéria szervezett Budapesten születésnapi tárlatot.

Kurzusok a betonról és a megosztásról

A megosztás a témája az idei, már az ötödik Beton kurzusnak, amelyen hat felsőoktatási intézmény mintegy 60 diákja vesz részt és készít köztéri betonalkotásokat.

A játékösztön nyomában a Lumú új kiállítása

Fájdalmas videojátékon, énekre mozgó golyóroboton és egyéb, játékként kipróbálható installációkon keresztül kutatja a játékösztön mibenlétét a /////////fur//// néven alkotó német médiaművész-páros, Volker Morawe és Tilman Reiff no pain no game című kiállítása, amely péntektől látható a Ludwig Múzeumban.

​33. Sajtófotó – Vissza a képet saját közegébe!

Jelentős és frappáns formai újítással találkozhat az érdeklődő az idei, 33. sajtófotó kiállításon a Capa Centerben. A rendező, Szigeti Tamás éltető közegükbe, kvázi újságok lapjaira helyezte el a képeket.

ENSZ-inspirálta kiállítás Bécsben

A politika és művészet kapcsolódik össze a csütörtökön este a bécsi múzeumi negyedben megnyíló kiállítás anyagában, amelynek munkáit az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenysége inspirálta.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó