a rovat írásai

A magyar műipar állócsillagai

Róth Miksa üvegműves, Thék Endre asztalos és bútorgyáros, valamint Jungfer Gyula díszműkovács munkásságára emlékező kiállítás nyílik A magyar műipar állócsillagai címmel pénteken Budapesten, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában.

​Nagy mester kis egóval

Az a szerencse, hogy az anyai tiltás ellenére az 1929-es születésű Ábrahám Rafael az ELTE magyar-angol szaka mellett a sötét ötvenes években rajzolni járt esténkén a Dési Huber Körbe.

A Műcsarnok tiszta lappal szeretne indulni

A szélesebb közönség felé szeretne nyitni a Műcsarnok szeptember 1-jén hivatalba lépett új vezetése. A vizuális kommunikációnak a 21. században kiemelt szerepe van, ezen belül a vizuális kultúra legexkluzívabb ága, a képzőművészet segít kimondani a kimondhatatlant is – mondta el a Műcsarnok csütörtöki sajtóreggelijén a kortárs kiállítóhely művészeti ügyvezetője.

​Egy pint bor különleges ruhában

Tiszafüreden élhetett valami délceg obsitos huszár, jó boros ember. Miskának hívhatták, talán neki készítette egyik helyi fazekas az első zsinóros mentés embert formázó, füles boroskancsót.

Hungarikonok művészeti installációban

Augusztus 30. és 31-én újból kinyitott a Várkert Bazár és nem csak a felújítás alatt álló épületet csodálhattuk meg a végleges átadás előtti fázisban, hanem egy különleges kiállítás keretében „hungarikonokat” is láthattunk: Hernádi Gyula szemüvegétől Polgár Judit sakkfiguráján át John Lennon nyakkendőjét is megnézhettük.

Októberben CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál

Magyarország legjelentősebb kortárs művészeti fesztiválja immáron 23. alkalommal, megújult formában és arculattal készül arra, hogy számos kihagyhatatlan programot kínáljon október 3. és 19. között. 47 helyszínen közel 250 program lesz, a komoly- és könnyűzene mellett jazz, tánc, kortárs zene és opera, színház és újcirkusz, képzőművészet, divat és design, irodalmi program és fotókiállítás színesíti a palettát. 

​Utolsó képek a tízparancsolatot ismerő emberekről

Nagy idők tanúja és méltó krónikása sokféleképpen lehet az ember. Kétségtelen, jókor és jó helyre kell születnünk, de némi tehetségre és szorgalomra is szükségünk lesz ahhoz, hogy lefényképezhessük a Nyugat-nemzedék még élő tagjait, vagy az azonos toalettjük láttán ledöbbent Gina Lollobrigidát és Liz Taylort az 1961-es moszkvai filmfesztiválon.

Gazdag programkínálat és több évforduló a Zsidó Nyári Fesztiválon

A holokauszt 70. évfordulójára – ennek keretében Radnóti Miklós halálára – és a Fischer Annie-centenáriumra is emlékeznek a vasárnap kezdődő Zsidó Nyári Fesztiválon, amely gazdag zenei, irodalmi, színházi, filmes és képzőművészeti programokkal várja az érdeklődőket vasárnaptól szeptember 7-ig.

QR code – családi diaképekből nyilvános történelem

Egy apa a hetvenes-nyolcvanas évek Budapestjén dokumentálta a család életét. A fotókból mára társadalomtörténeti tabló rajzolódik ki. Barcza Gergely QR code című művét jövő szerdán mutatják be az OSA Archívumban.

Ház a földön, a felhők felett

„A Makoveczről” tudni lehetett már korábban is, de első épületét, éppen a nem is annyira megkapó sárospataki művelődési házat én csak a nyolcvanas években láttam. Döbbenetes élmény volt a szocializmus vasbeton-sivataga után. És aztán a kápolna az alma materemben, a két angyallal, nem Berlin, hanem most Győr felett. Kápolna a padláson, művház a reménytelenségben, és most, halála után egy minden eddigieknél teljesebb kiállítás a végre kinyitó Vigadóban. Teljességre törekvő tárlat a teljes egészében bemutathatatlanról. Mert oly hatalmas és annyira nagy magasságokban van.

Gallery Weekend Budapest – Kortárs művészeti hétvége szeptemberben

Tizennégy kortárs művészeti galéria tizenhat helyszínen várja a látogatókat rendhagyó, ingyenes programokkal, tárlatvezetésekkel, előadásokkal, performanszokkal az első Gallery Weekend Budapest fesztiválon (GWB) szeptember 13-án és 14-én.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó