a rovat írásai

Aj Vej-vej a szomszédban

Világhírű képzőművészek – Aj Vej-vej, Andy Warhol és El Hadji Sy – alkotásainak bemutatásával emlékezik meg idén a prágai cseh Nemzeti Galéria megalakulásának 220. évfordulójáról.

Újragondolt Czóbel-életmű méltó körülmények között

Halálának negyvenedik évfordulójára megújult Czóbel Béla szentendrei múzeuma. Jó hír az is, hogy a Templom téri intézmény csak első volt a sorban, a város az összes kis múzeumát megújítják majd.

Világhírű fotók és a monarchia stílusa a Műcsarnokban

Steve McCurry-fotókiállítás, Fotóművészeti Nemzeti Szalon, természetművészeti tárlat és a monarchia utolsó évtizedeinek művészetét áttekintő kiállítás is szerepel a Műcsarnok idei programjában.

Wahorn Forever

Első alkalommal rendeznek nagyszabású retrospektív kiállítást Budapesten Wahorn András képzőművész műveiből. A kedden este megnyílt Wahorn Forever című tárlatok az 1960-as évektől 2015-ig tartó időszak munkásságát ölelik fel a B55 Galériában és a MissionArt Galériában Budapesten.

​Filmen a nagy műkincslopás – megtartották a kölcsönképeket

Dokumentumfilm-sorozat készül az 1915-ös San Franciscó-i Világkiállítás után eltűnt magyar műalkotások sorsáról. A Vombat Produkció és Barki Gergely művészettörténész azoknak a képeknek ered a nyomába, amiket az amerikaiak nem adtak vissza a Panama-Pacific International Exposition után. Amelyre 76 magyar festő, 44 grafikus és 12 szobrász ötszáz műalkotását utaztatták el az Egyesült Államokba.

​Festő, akinek két világháború is szétszórta képeit

A 40 éve halott Czóbel Bélának mindkét nagy világégés elől mindenét otthagyva menekülnie kellett, és amikor véget ért az öldöklés, tulajdonának, képeinek hűlt helyét találta. De sosem csüggedt el, talán ezért is élhetett meg olyan szép kort. Életkedve pedig ott van a vásznain, színeiben, mindenütt.

​Orosz avantgárd minden erényével és hibájával

Jekatyerinburgból érkezetek orosz avantgárd festmények a Nemzeti Galériába, abból a városból, ahol a bolsevikok lemészárolták a cári családot. A múlt szisztematikus eltörléséhez a művészet forradalmasítása is nagyban hozzájárult, Lunacsarszkij közoktatási népbiztos különös figyelmet fordított erre a területre. Nem mindig figyeltek viszont a forradalmi művészek arra, hogy mind esztétikailag, mind pedig tárgyi valóságukban maradandó értéket alkossanak.

​A másvilágképen dolgozó magyar szobrász

Régi adósságát fizette meg a szakma Samu Géza Vigadóbeli kiállításával. A 25 éve halott szobrász így is a legnagyobbak között van, de hát rövid az emberi emlékezet, újra és újra elő kell venni különleges fáit, hogy elgondolkodjunk a szépségen, és azon is, hogy mennyi, de mennyi mindent hoztunk magunkkal múltunkból.

Fétis a múzeumban

A fétis témájára épülnek a Magyar Nemzeti Galéria idei első Múzeum+ tematikus estjének programjai: csütörtökön többek között divatbemutatót rendeznek a most futó El Kazovszkij-kiállításban, előadást tart Szegedi Kata divattervező és Lakatos Márk stylist, de lesz talizmánkészítés, táncbemutató, valamint beszélgetés a modern plakátművészetről is.

„A fejed a kés pengéjéhez lesz hasonlatos”

Ötven éve, 1966. január 11-én halt meg Alberto Giacometti svájci szobrász és grafikus, a 20. századi szobrászat egyik kiemelkedő mestere. A mutató ember című életnagyságú alkotása 2015-ben rekordáron, 141 millió dollárért cserélt gazdát, szobor soha ilyen drágán még nem kelt el.

Tér, idő és fénydinamika: Schöffer újra itthon

A műcsarnok őszi-téli kiállításainak központi eleme Nicolas Schöffer retrospektív tárlata, amely bemutatja a kinetikus szobrászat magyar származású atyjának szinte teljes munkásságát. A most együtt látható 80 alkotás jövőre Liége-be kerül, ahol Schöffernek önálló múzeuma lesz.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó