a rovat írásai

​Restaurálják a Feszty-körképet

Restaurálják Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképét az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, a látogatók előtt zajló munkálatok előreláthatólag augusztusig tartanak.

Nem csak a Martinász, hanem Bartók és a hollóházi korpusz is

A száz éve született Somogyi Józseffel úgy voltam, látván Martinász című szobrát valamelyik tankönyvemben, hogy nem érdekel, mint ahogyan a szocialista realizmus megannyi, egykor agyondicsért alkotása sem. Aztán találkoztam Somogyi József más köztéri alkotásaival is, és módosult a véleményem. A kerek évforduló kapcsán most a Vigadóban nyílt kiállítása Kisfaludi-Strobl tanítványának.

Kezdődik a 26. Tartóshullám Mediawave Együttlét

Szerdán kezdődik és vasárnapig tart a komáromi Monostori Erődben a 26. Tartóshullám Mediawave Együttlét, melyen 140 filmet mutatnak be és számos neves underground, etno- és jazzegyüttes lép fel.

​Picasso-nyár Budapesten

Húsz év után valóban impozáns Picasso-kiállítással csábítják a művészettörténet egyik legtermékenyebb alkotójának rajongóit a Nemzeti Galériába. Picasso vagy 200 ezer aláírt munkát hagyott maga után, ezekből most legalább 100 vár ránk a Várban, köztük ötven olyan nagyméretű festmény, ami díszére válna bármilyen gyűjteménynek. Ez lesz tehát az idei nyár nagy turistacsalogató attrakciója, nézzük hát meg gyorsan még a szezon előtt!

​II. Budapesti Fotóutca Fesztivál a Nagymező utcában

Április 22-24. között ismét változatos és ingyenes programokkal várja a fotográfia iránt érdeklődőket a Fotóutca Fesztivál: tárlatvezetések, workshopok, vetítések, jelmezes fotografálás, fényfestés, koncertek reggeltől estig.

​Czencz János: Aktfestő egy régi világból

Egy letűnt kor neves festőjének életművéből kapunk ízelítőt a Duna Palotában. A lassan hat évtizede elhunyt Czencz János gyermekkora a boldog békeévekben, ifjúsága a Nagy Háború és a forradalmak zűrzavarában pergett le, érett férfiként, befutott festőként és családapaként menekült a másik háború poklából, hogy aztán a Duna partján, Bátán leljen otthonra. Itt kiteljesedő festészetének legszebb alkotásait április végéig nézhetjük meg a Zrínyi utcában.

Picasso portéi a National Portrait Gallery-ben

Pablo Picasso és a régi mesterek portréinak kapcsolatára, valamint a spanyol művész karikatúrák iránti rajongására helyezi egyebek között a hangsúlyt a National Portrait Gallery ősszel nyíló nagyszabású tárlata, amelyet a barcelonai Museu Picasso szakembereinek együttműködésével állított össze a londoni arcképcsarnok.

​Dinamikus mikrokozmosz

Megérkezett Pécsről Gyarmathy Tihamér centenáriumi tárlata a Vigadóba. A „legkövetkezetesebb absztrakt” festő Pécsről indult, de élete a pesti Damjanich utca 44-hez kötődik. Itt készült alkotásainak legjava. A nyolcvanas évek közepéig készített művekből való válogatás mellett a legendás műteremről is képet kaphatunk.

​Steve McCurry és a távoli tekintetek

Még néhány nap, és leszedik Steve McCurry fotóit a Műcsarnokban, még elmehet az, aki több tízezer kilométerre élő emberek tekintetére kíváncsi. Mert Steve McCurryt, bárki bármit is mond, a tekintetek érdeklik. És persze a történetek, amik tetten érhetően, vagy éppen elrejtve ott vannak a távoli tekintetekben.

Paul Klee-kiállítás a párizsi Pompidou Központban

Az irónia és a szatíra a meghatározó eleme a Paul Klee (1879-1940) munkáiból szerdán a párizsi Pompidou Központban nyílt kiállításnak.

Herr Kollázs, Frottázs és Csurgatás

Százhuszonöt éve, 1891. április 2-án született Max Ernst német festő és grafikus, a szürrealizmus egyik legnagyobb hatású alakja.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó