a rovat írásai

Kiállítás a retro komputerművészetről

A számítógépes művészet magyar képviselőinek első külföldi, 1990-es csoportos bemutatkozásának rekonstrukcióján keresztül ad átfogó képet a művészeti ág rendszerváltozás előtti történetéről a Magyar Nemzeti Galéria június 24-én nyíló új kiállítása.

Kiállítás Juhász Ferenc és Hantai Simon barátságáról

Élő búcsú címmel a tavaly elhunyt Juhász Ferenc előtt tisztelgő kiállítás nyílik a Kieselbach Galériában, ahol mintegy 50, nagyobbrészt eddig sosem kiállított Hantai Simon-alkotás idézi fel a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar költője és a világhírű magyar származású festő barátságát.

​Öntöttvas kályháktól indulva a szobrászok közül a legmesszebbre

Minden idők talán legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrásza reggelente jelmezt öltött és kürtszóval vonult ki lóháton az Epreskertből. Megtehette, az ő „birtoka” volt, saját maga rendezte be, hogy aztán a számtalan megrendelés mellett tanítványokkal vegye körül magát és negyven évig itt tanítson.

​Székely lovai a bécsi Belvedere-ben

Székely Bertalan híres mozgástanulmányai közül is kiállítanak két tablót Bécsben, az Alsó-Belvedere palotában. A június 9-től látogatható tárlat témája a fotográfia, mint 19. századi új médium felhasználása a korszak festészetében Makarttól Klimtig.

​Talpas Kossuth, Caola borotvakrém és zsilettpengék

Stalter György életművéből válogatott Kincses Károly a Mai Manó Ház jelenleg is látható kiállításán. A kurátornak, aki talán a legtöbb fotókiállítást rendezte ebben az országban, nagyon nehéz dolga lehetett.

​A könyvek helyett a természetet tanulmányozta

A katalán szecesszió egyedi stílusáról ismert mesterének, Antoni Gaudínak életében inkább csak gúnyban volt része, ma azonban épületei turisták millióit csábítják Barcelonába.

Japán napok a Hopp Ferenc Múzeumban és a Kogart Házban

Teaceremóniával, zenei bemutatókkal, képregényekkel, japán rajzfilmekkel és jelmezversennyel is várják a keleti ország kultúrája iránt érdeklődőket a Japán napok programjai szombaton és vasárnap a Hopp Ferenc Múzeumban és a Kogart Házban.

Végre ​Modigliani is megérkezik Budapestre

A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást felvonultató tárlatra a világ több nagy múzeuma és magángyűjteménye kölcsönzött műveket – közölte a Magyar Nemzeti Galéria.

Kiállítás a fényképészet és a festészet kapcsolatáról

A fényképészet és a festészet kapcsolatát vizsgálják Bohus Réka, Eperjesi Ágnes és Robitz Anikó absztrakt ihletettségű fotográfiái, melyekből Triangle címmel látható csoportos kiállítás péntektől a budapest TOBE Galleryben.

​Akik felismerik az idő jeleit – a Kosztándi házaspár kiállítása

Kosztándiék kiállítása van a Forrás Galériában. Kosztádni B. Katalin és Kosztándi Jenő Kézdivásárhelyen élték le az életüket, a hosszú udvarok városában. Ott, ahonnan már kéklenek a nagy hegyek, és ahol még mindig túlnyomó többségben vannak a magyarok. És ezt köszönhetjük többek között olyan embereknek is, mint ők, akik hat évtizede dolgoznak azon, hogy a magyar kultúra a Kárpát-medence legkeletebbi magyar városában megmaradjon.

Közel negyven éve mester az Epreskertben

Kő Pál Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrász, érdemes művész, a nemzet művésze június 2-án hetvenöt éves.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó