a rovat írásai

Fényképezte Zsigmond Vilmos

A Harmadik típusú találkozások, a Szarvasvadász vagy a Fekete Dália Oscar-, BAFTA- és Emmy-díjas operatőre, az idén 85. születésnapját ünneplő Zsigmond Vilmos eddigi életművét bemutató grandiózus kiállítás nyílik a Tavaszi Fesztivál első programjaként április 11-én a Ludwig Múzeumban. A világon most először lesznek láthatóak a neves operatőr 1950-es évektől napjainkig készített fotográfiái. A mintegy 150 fotót és számos filmes bejátszást felsorakoztató anyag június 21-éig látogatható.

Kurzusok a betonról és a megosztásról

A megosztás a témája az idei, már az ötödik Beton kurzusnak, amelyen hat felsőoktatási intézmény mintegy 60 diákja vesz részt és készít köztéri betonalkotásokat.

A játékösztön nyomában a Lumú új kiállítása

Fájdalmas videojátékon, énekre mozgó golyóroboton és egyéb, játékként kipróbálható installációkon keresztül kutatja a játékösztön mibenlétét a /////////fur//// néven alkotó német médiaművész-páros, Volker Morawe és Tilman Reiff no pain no game című kiállítása, amely péntektől látható a Ludwig Múzeumban.

​33. Sajtófotó – Vissza a képet saját közegébe!

Jelentős és frappáns formai újítással találkozhat az érdeklődő az idei, 33. sajtófotó kiállításon a Capa Centerben. A rendező, Szigeti Tamás éltető közegükbe, kvázi újságok lapjaira helyezte el a képeket.

ENSZ-inspirálta kiállítás Bécsben

A politika és művészet kapcsolódik össze a csütörtökön este a bécsi múzeumi negyedben megnyíló kiállítás anyagában, amelynek munkáit az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenysége inspirálta.

Mesés csodák vagy csodás mesék fehér papíron

Vannak emberek, akik csodákra képesek egy fehér papír és egy toll segítségével. A 49 éves Németh Miklós grafikáit nézegetve jutott ez eszembe. A zalaegerszegi művész rajzait végre a fővárosban is láthatjuk, igaz csak egy parányi szobácskában, a várbeli Koller Galéria emeletén.

A fény éve a Műcsarnokban

A fény nemzetközi évéhez kapcsolódva pénteken este nyílik meg és szombattól látogatható Csáji Attila Fényút című, fényművészeti kiállítása a Műcsarnokban.

A testem maga az esemény

A bécsi akcionizmusról nyílik kiállítás a bécsi Modern Művészeti Múzeumban, nemzetközi kitekintéssel.

​Aki a művészettörténet legszebb nőit festette

Nem tudom változott-e valami azóta Firenzében, de 15 éve még három és fél órát kellett sorban állni, hogy az ember megnézhesse Botticelli remekműveit. Mert ott vannak, a Primavera és a Vénusz születése, és ott kígyózott a sor is az árkádok alatt, amibe már reggel érdemes volt beállni, hogy maradjon aztán idő a gyönyörködésre. 570 esztendeje született a mester, aki mindezt a szépséget megalkotta, aki sokak szerint a művészettörténet legszebb nőit festette, miközben sosem nősült meg.

​Kiolvadt a test, szárnyra kapott az angyal

Balogh Tibor hét festményét nézem egy piciny galériában a Mátyás téren, és az Amaro Drom 2006 és 2011 között készült 24 címlapját, Balogh munkáit.

Egon Schiele múzsájáról nyílt kiállítás Bécsben

Egon Schiele múzsáját, Wallyt és a modell festővel töltött éveit mutatja be a bécsi Leopold Múzeum új kiállítása.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó