a rovat írásai

​Carsten Stabenow megszólaltatja a Műcsarnokot

Igazán innovatív módon hangművészeti kiállításra vállalkozott a Műcsarnok. A 12 meghívott művész jobbára helyspecifikus hangművészeti installációkat állított össze az impozáns méretű terekben.

Az utolsó pillanatig forgatta az ecsetet

Valahol ott van a lényeg, hogy a késő barokkban, a rokokóban rengeteg festő működött a nagy művészeti centrumokban, de a perifériákon is. Mégis, szinte bármelyiket odatehetjük egy Watteau kép mellé, az nem veszít fényéből, nem halványítja el semmi. 330 éve született a festő, akit sajnos nagyon korán, 36 éves korában elvitt a tuberkulózis.

Varázslók a Nemzeti Múzeumban

Amikor 1956 véres őszén az oroszok az Iparművészeti Múzeumot sem kímélték, megannyi más felbecsülhetetlen érték mellett darabokra tört egy zöld üveg díszkancsó is.

Fotóutca Fesztivál a hétvégén

Fotóutca Fesztivál néven közös rendezvénysorozatot szervez október 9. és 12. között a Nagymező utcában a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és a Mai Manó Ház.

A mosoly, amit nem lehet sminkkel és plasztikázással előállítani

A Párbeszéd Házában olvasom újra Petrás Mária hitvallását, mielőtt sorra venném a kápolna falára akasztott műveket. „Imádságos harangozással kezdődött a nap és azzal is ért véget.”

Somogyi Győző életműve a Vigadóban

A Kárpát-medence magyarok lakta területeiről érkezett gyerekek festették meg nagy méretben Somogyi Győző Matyó Madonnáját. Az akcióval a Salföldön élő Kossuth-díjas grafikus és festőművész életműkiállítását köszöntötték, amely a Vigadóban fog megnyílni október 4-én.

A rövid lábú nők mestere

Vajon miért lettek olyan vaskosak, rövid, erős lábúak Maillol női, tehetnénk fel a kérdést. A neves francia szobrász kortársa és riválisa, Rodin sem ódzkodott a nagy tömegektől, de kőből, márványból kibomló aktjaira mégis a szenvedély mellett kecsesség is jellemző.

Álmodó magyarok – Történetek Debrecen irodalmából

Új, állandó irodalmi kiállítás nyílt csütörtökön a debreceni Déri Múzeum Medgyessy emlékmúzeumában.

Múzeumok őszi fesztiválja – Több mint 1700 program hat héten át

Országszerte 168 múzeumban több mint 1700 program várja a látogatókat a Múzeumok őszi fesztiválján szeptember 29. és november 9. között.

Cangiante – Keserü Ilona kiállítása a Szépművészetiben

A színhasználat kérdését vizsgálja Cangiante címmel Keserü Ilona művészetében a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének csütörtökön megnyílt kabinetkiállítása.

Bőrödön viseled

Miért sértődnek meg a férfiak, ha nőiesnek titulálják őket és ennek ellenére miért komikus az, ha egy férfi női ruhát ölt magára? Milyen társadalmi szerepeket vállalunk magunkra szabadon és melyek azok, amelyeket ránk kényszerítenek? – Kiállítás nyílik a társadalmi konstrukciók vizuális kódjairól a Capa Központban.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó