a rovat írásai

Alan Sonfist és a land art kezdetei a Szépművészeti kamarakiállításán

Alan Sonfist Időtájkép címmel a land art (környezeti művészet) legismertebb alkotóját és az irányzat kezdeteit mutatja be a Szépművészeti Múzeum csütörtökön megnyílt kamarakiállítása.

Rekordáron kelt el az amerikai filmben felfedezett festmény

Hetvenmillió forintért kelt el Berény Róbert mintegy kilenc évtized után, kalandos körülmények között hazakerült, Alvó nő fekete vázával című főműve a Virág Judit Galéria szombat esti aukcióján, amelyen csaknem 220 tételt kínáltak az érdeklődőknek a Budapest Kongresszusi Központban. Ennyi pénzt még nem fizettek Berény-képért.

Szobrász, ejtőernyős és Michael Corleone garbós testőre

Róma fő pályaudvara, a híres Termini homlokzatának domborművét a magyar származású Amerigo Tot készítette 1953-ban. A pályaudvar nevét egy közelben álló régi fürdőről, Diocletianus Termáiról kapta, Tot pedig pályafutásának talán legnagyobb sikerét érte el ezzel a munkával.

Isten és Ádám mutatóujja vagy a háromszög és a kör találkozása

A 19.-20. század fordulóján minden mozgott és mindenki hatott mindenkire a modern művészetben, de Vaszilij Kandinszkij volt az, aki a „konzervatív” figurális expresszionizmustól eljutott az Első absztrakt akvarellig, amin a színek és az amorf formák vették át a hatalmat. 70 éve halott a festő, aki nagy utat járt be szó szerint és képletesen is.

Claudel, a zseni: „lázadás a természet ellen?”

Úgy tűnik, semmi sem menti meg Camille Claudelt attól, hogy örökre az elnyomott és megalázott tehetséges nők mintaképe legyen. A fiatal szobrásznőben égő tűz mellett Rodin csak tíz évig érezte jól magát: elfogadta, amit kapott, sőt, kihasználta Claudelt, de életműve nélküle is hatalmas. Mint ahogy Camille is az őt megillető helyre jutott, miután megjárta a poklokat.

Audrey Hepburn-tárlat Londonban

Audrey Hepburn életén és karrierjén végigkalauzoló nagyszabású fotókiállítás nyílik jövő júliusban a londoni National Portrait Galleryben.

Filmmel, majd ecsettel az embert nyomorító diktatúrák ellen

A filmrendező Fábri Zoltán olajfestményeiből láthatunk válogatást a Magyarság Házában. Ritkán látható alkotások ezek, a rendező filmjei jóval ismertebbek. De aki látott már Fábri-filmet, azt nem éri meglepetés a kiállításon sem. Mert ahogy filmjein, úgy festményein is központi szerepet kap az emberség megőrzése és az erőszak ellen való tiltakozás.

Hazakerült Berény Róbert egyik elveszettnek hitt főműve

Mintegy kilenc évtized után visszakerült Magyarországra Berény Róbert festőművész egyik elveszettnek hitt főműve, az Alvó nő fekete vázával című festmény, amelyet a Virág Judit Galéria bocsát aukcióra december 13-án.

Két kézzel festett öt pengőért, tál ételért, sörért

Scheiber Hugó nem volt válogatós, szeretett enni és inni, ugyanakkor mindig kifogástalanul öltözött. Szájában az elmaradhatatlan szivarral járta a buja pesti éjszakát, nem volt jó otthon a lánytestvéreivel és anyjával megosztott szobakonyhában. A Kieselbach Galéria jóvoltából nézhetjük meg száz jól megválogatott munkáját.

Isten, a hit és a hagyomány ereje a jól végzett munka örömével

Mi lenne velünk Somogyi Győző nélkül?! Furcsa lehet első látásra ez a megállapítás, de ha végignézzük a 72 éves művész életét és munkásságát, bizony hamar kiderül, hogy közel járunk az igazsághoz. És óhatatlanul megfogalmazódik bennünk a következő kérdés: miért kellett egy hatvanas évektől alkotó művésznek fél évszázadot várnia, hogy a közönséggel együtt egy helyen láthassa művészetének, életművének legszebb darabjait.

Kortárs képalkotó technológiák a Capa Központban

A Google Glass, az Oculus Rift, a Layar, az Xbox Kinect és számos egyéb, a kiterjesztett, illetve a virtuális valóságot alkalmazó eszköz és program próbálható ki a Kép és képtelenség című interaktív kiállításon hétfőtől a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó