a rovat írásai

Titokzatos gyűjtő páratlan kollekciója

Kánikulai meglepetést kaptunk aKieselbach Galériától, olyan időben, amikor elülnek a babérjaikon a múzeumok, a galériások pedig nyaralnak. Egy magángyűjtő ízlését láthatjuk a falakon, rengeteg jó képet és azt is megtudhatjuk, hogy ez az egyelőre még nem nevesített ember a 2008-ban induló válság idején jelent meg vásárlóként a műtárgypiacon. Hogy 5-6 év alatt meddig jutott, az döbbenetes.

Tizenhét éves a Zsidó Kulturális Fesztivál

Változatos zenei és színházi programokkal várja a közönséget augusztus 30. és szeptember 6. között a Zsidó Kulturális Fesztivál Budapesten.

A magyar festészet fenegyereke

Gyémánt László Kossuth-díjas festő, érdemes művész július 26-án tölti be nyolcvanadik életévét.

Betekintés egy indiai festőnő életművébe

A 20. század egyik legnagyobb modern indiai festőjéről, Amrita Sher-Gilről (1913-1941) és Zebegényben született alkotásairól nyílik tablókiállítás a településen csütörtökön.

Titkos gyűjtő kiállítása a Kieselbach Galériában

Egy ma még kilétét felfedni nem kívánó család műgyűjteményéből több mint 200 festményt, köztük Aba-Novák Vilmos, Csernus Tibor, Kondor Béla, Márffy Ödön és Barcsay Jenő műveit mutatja be az a kiállítás, amely Őszintén szólva – egy válságban született gyűjtemény címmel kedd este nyílt meg Budapesten a Kieselbach Galériában.

A falu végéről a saját főiskoláig és a világhírig

Vannak elképesztő történetek, például Moholy-Nagy Lászlóé, aki a bácsborsodi falu széléről eljutott Pesten és Bécsen keresztül a berlini avatgarde művészvilág krémjébe, a Bauhaus vezetésébe, vagy éppen Chicagóba, ahol már saját főiskoláján tanította azt, amit ő maga nem tanult sehol. Mert azt inkább kitalálta vagy éppen gyakorlat közben elsajátította.

Nemzeti Szalon: a negyedszázad legnagyobb vállalkozása

Most, hogy a Nemzeti Szalon 2015 az utolsó hetét kezdte a Műcsarnokban, talán megpróbálhatunk egy objektív képet adni a mögöttünk hagyott évtized, vagy talán negyedszázad legnagyobb kortárs művészeti vállalkozásáról.

Szentpéterváriak a LUMU-ban

A szentpétervári új akadémista mozgalom 32 művészének ironikus alkotásait mutatja be az a kiállítás, amely Az abszolút szépség címmel csütörtök este nyílt meg Budapesten a Ludwig Múzeumban.

Finom humor mindhalálig

Az egyik legszűkebb elitklub a jó karikaturisták társasága: két kezünkön meg lehet számolni itthon őket. Politikától függetlenül, konszenzusosan közéjük tartozik az 1952-es születésű Léphaft Pál is. Most a Forrás Galériában láthatunk egy összeállítást jobbára a 2010-es években készült remekműveiből.

Szoborszabadítás gyalogszerrel

Gyalog indul Erdélyből Londonba Bartha Ernő szobrászművész, hogy rendezze azoknak a nagy méretű szénaszobrainak a sorsát, amelyek a londoni olimpiai játékokkal egy időben tartott Kulturális olimpiára kerültek a brit fővárosba.

​Aki már életében feljutott a Parnasszusra

Már alapfokú művészettörténet oktatásunk is kitér arra a kétségtelen tényre, hogy egy magyar festő bizonyos szempontból még meg is előzte az impresszionistákat: olyan szabadban játszódó jeleneteket festett, ahol a figurák mellett fontos szerepet kapott a környezet, és annak pontos, fényekkel és színekkel való visszaadása. Szinyei Merse Pál makacs ember volt, meg kellett küzdenie az elismerésekért, küzdött hát, és végül még életében a Parnasszusra jutott.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó