a rovat írásai

Elhunyt Gross Arnold festőművész, grafikus

Életének 86. évében csütörtökön Budapesten meghalt Gross Arnold Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus, festőművész, a nemzet művésze – tájékoztatta az MTI-t pénteken a művész családja.

Maillol hatása a magyar szobrászatra

A Rippl-Rónai és Maillol című nagykiállításhoz kapcsolódva Aristide Maillol magyar szobrászatra gyakorolt hatását vizsgálja a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) csütörtöktől látogatható kamaratárlata.

​Forradalmi festészet az erdőszélen

Ha megkérdezzük, kik voltak az első festők, akik állványukkal és ecseteikkel kivonultak a természetbe, akkor legtöbben az impresszionistákat fogják emlegetni. Pedig őket jó húsz évvel megelőzte egy társaság, a barbizoniak, akik ki mertek menni a műterem ajtaján, otthagyták Párizst és letelepedtek a fontainebleaui erdő szélén. Közéjük tartozott a 140 éve halott Jean-François Millet, aki nem csak a francia vidéki tájat festette, hanem az ott élő embereket is. Egyesek szerint túl komor színekkel.

A breton, akire féltékeny volt Breton

Volt valami abban a fiatalemberben, aki 1922-ben, leszerelve a katonaságtól meglátott egy Giorgio de Chirico képet, és festő lett. Mégpedig jól jegyzett művész, a szürrealisták egyik ikonja. Pedig Dalí és Max Ernst mellett nem volt egyszerű levegőhöz jutni egy breton hajóskapitány fiának.

​A Nagy Háborúról mai fejjel, olajjal, ecsettel, mindennel

A Nagy Háború 1917-ben, az USA belépése után eldőlt. A húsdaráló persze tovább működött, a katonák harcoltak, a költők lelkesítettek, a haditudósítók – köztük a festőművészek – hőstettekről számoltak be. Talán csak Mendnyánszky László volt a kivétel, akinek jórészt vázlatban maradt háborús képein már megjelenik a borzalom, a szenvedés, az öldöklés hiábavalósága is. 100 év után is ezeket a végkövetkeztetéseket láthatjuk viszont a Vigadó Galéria 56 művészt felvonultató, megemlékező kiállításán.

Helyreállítják William Turner egykori házát

Helyreállítják és megnyitják a nagyközönség előtt Joseph Mallord William Turner (1775-1851) angol romantikus festő egykori twickenhami otthonát, amelynek rekonstrukcióját 1,4 millió fonttal (570 millió forint) támogatja a brit nemzeti lottóbevétel bizonyos hányadát örökségvédelmi és kulturális célokra fordító Örökségi Lottóalap.

Szegény amerikai magyarok

Első pillanatra is nagyon jó ötletnek tűnt, hogy fiatal fotográfusokat küldünk a messzi New Yorkba, hogy megnézzék, hogyan élnek ott manapság a magyarok. Igen, friss agyak és szemek kellenek az ilyen feladathoz, gondoltam, miközben a Capa Központba tartottam.

​A házasság nagy nyavalya

Nem én mondom, hanem Györffy Gábor írta rá ezt a sommás megállapítást egy Mai Manó által fényképezett, őt és családját ábrázoló fotográfia hátlapjára. A Mai Manó Ház névadója, a Nagymező utca 20. építtetője kora elismert gyerekfényképésze volt, 300 műtermi fotográfiáját láthatjuk egykori házának második emeletén.

​A barátság legyőzi a háborúkat és a hegyeket

Minden szakmai féltékenységet, irigységet mellőző barátság is lehet két művész között, erre jó példa a katalán Maillol és a magyar Rippl-Rónai története, akik előbb közel tíz esztendőt voltak együtt Franciaországban, majd Rippl-Rónai haláláig leveleztek és tervezgették a találkozást. A két, egymásra is ható művész párhuzamos életútjáról a Magyar Nemzeti Galériában láthatunk egy remek kiállítást.

Alan Sonfist és a land art kezdetei a Szépművészeti kamarakiállításán

Alan Sonfist Időtájkép címmel a land art (környezeti művészet) legismertebb alkotóját és az irányzat kezdeteit mutatja be a Szépművészeti Múzeum csütörtökön megnyílt kamarakiállítása.

Rekordáron kelt el az amerikai filmben felfedezett festmény

Hetvenmillió forintért kelt el Berény Róbert mintegy kilenc évtized után, kalandos körülmények között hazakerült, Alvó nő fekete vázával című főműve a Virág Judit Galéria szombat esti aukcióján, amelyen csaknem 220 tételt kínáltak az érdeklődőknek a Budapest Kongresszusi Központban. Ennyi pénzt még nem fizettek Berény-képért.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó