a rovat írásai

Ágak – Hármas kiállítás a Műcsarnokban

A természetművészet magyar és nemzetközi alkotói mellett Szervátiusz Jenő és Tibor, illetve Ázbej Sándor és Kristóf életművét vizsgálja Ágak címmel a Műcsarnok szerdától látogatható kiállítás-együttese.

Szeptemberben újra Zsidó Kulturális Fesztiválon

Ortodox zsinagógák kapui is megnyílnak az idei Zsidó Kulturális Fesztiválon, amelynek programját szeptember 4. és 11. között a klezmer, a jazz, a szving és a rockzenei koncertek mellett táncelőadások, felolvasóestek, kiállítások és gasztronómiai programok is színesítik a főváros több helyszínén.

A szabadság szigete a MODEM-ben

A szabadság szigete címmel nyílik nagyszabású tárlat a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központban (MODEM) a modern és kortárs magyar képzőművészet legjavából.

Témája és műterme is a természet

Most már bizonyos, ha az ember a hagyományos értelemben vett tájképeket akar látni, akkor azokat rendre a Forrás Galériában keresse, mégpedig annak kárpátaljai festőket bemutató kiállításain. A Forrásba Erfán Ferenc után megérkezett most Soltész István is, aki ugyan építésznek tanult, de a körzőt és a vonalzót nagyon hamar ecsetre cserélte.

Nemzetközi Szimmetria Fesztivált tartanak Bécsben

Nemzetközi Szimmetria Fesztivált tartanak Bécsben, a hétfőn kezdődő programsorozat részeként a bécsi Collegium Hungaricumban kiállítást és koncerteket is szerveznek.

Több mint 680 program az Ördögkatlanon

Több mint 680 programot kínál várhatóan 50 ezer látogatónak a kilencedik Ördögkatlan Fesztivál, amelynek augusztus 2. és 6. között ad otthont a dél-baranyai Nagyharsány, Kisharsány, Beremend és az idén csatlakozó Villánykövesd.

Augusztusban újra Hétrétország

Hétrétország címmel augusztus 12-én megkezdődik az Őrség legnagyobb kulturális rendezvénye. A tíz napon át tartó, köztiválnak nevezett programsorozaton ötven udvarház várja nyitott kapukkal a vendégeket, Őriszentpéteren, a „bázison” pedig koncerteket, művészeti programokat, színházi előadásokat, filmvetítéseket tartanak.

A jövő meglepően jó zenéje – Best of diploma 2016

A fiatalság frissesség, bátorság, nyers őszinteség, és még sok minden, ami mi, a többség nem vagyunk. És ez hol nyilvánulna meg hatványozottabban, mint a Képzőművészeti Egyetemen, ahol a jövendő művészeti elitet képzik. Ahol az új vezetéssel sok minden változik, nagy reményekkel érkeztünk mi is a végzősök legjobbjainak kiállítására.

Albán és koszovói kortárs művészet a Lumúban

Mások mellett Anri Sala, Adrian Paci és Sislej Xhafa; összesen huszonöt alkotó, illetve csoport munkáin keresztül térképezi fel a kortárs Albánia és Koszovó képzőművészetét A bálna, amely tengeralattjáró volt címmel a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) péntektől látható kiállítása.

Elárverezik Dawid Bowie műgyűjteményét

Elárverezi novemberben a januárban elhunyt David Bowie műgyűjteményét a Sotheby's, a több mint 400 darabos kollekciót először ismerhetik meg a néhai brit zenész rajongói és a műgyűjtők.

​Koszorús költő a képkereskedésben

A Kieselbach Galéria valójában jóval több, mint egy képkereskedés: névadó-tulajdonosa olyan nívós kulturális produktumokat helyez elénk meglehetős rendszerességgel, amire pályatársai ritkán képesek. Egyfajta kultúrmissziót teljesít, hiányt pótol, gondoljunk csak Batthyány Gyula, vagy Scheiber Hugó mára már szinte ismeretlen életművének újrafelfedezésére. Most több száz sárga rózsával és Hantai Simon félszáz munkájával Juhász Ferenctől vesznek „élő búcsút”.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó