a rovat írásai

A szentek ábrázolásától a hősies vaskohászokig

110 éve született Domanovszky Endre, a polgári osztályból induló festő, aki már gimnazista korában rajzversenyt nyert, főiskolásként rangos helyeken állított ki, de aztán a kommunistákkal együtt megérkező szocialista realizmus egyik sokat foglalkoztatott képviselője lett. Pontosabban annak tartották, de hát ő jóval több volt, mint egy propagandisztikus világot megjelenítő szakmunkás.

Magyar hősök és a fenevad 66 képmása

Somogyi Győző 127 festményét, valamint Párkányi Raab Péter 66 fotográfiáját vonultatja fel A Döntés című kiállítás, amely vasárnap délután nyílt meg a Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában Székesfehérváron.

Fotók a történelmi Pozsony vármegye középkori templomairól

Görföl Jenő fotóiból nyílt kiállítás a szombathelyi Bolyai Gimnáziumban. A történelmi Pozsony vármegye középkori templomai címmel. A fotós „civilben″ a Csemadok országos titkára, érdeklődése a középkori magyar templomok mellett az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatba hozható sírokra és műemlékekre is kiterjed.

Tűzben született szobrok Szentendrén

Tűzben született címen a lendvai nemzetközi bronzöntő művésztelep gyűjteményéből nyílt kiállítás a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) szentendrei galériájában pénteken, a tárlatot a Szlovén Köztársaság nagykövete nyitotta meg.

Múzeumként éledt újjá a lebombázott palota

Még ​pénteken ünnepélyesen megnyitották a Barberini Múzeumot, Potsdam új képzőművészeti kiállítóhelyét. A nyitó kiállításra a világ számos neves múzeumaiból, Párizsból, Szentpétervárról, Jeruzsálemből, Washingtonból, valamint magángyűjtőktől is érkeztek kölcsönkapott művek, köztük Monet és Rodin alkotásai – közölte csütörtökön Hasso Plattner, a múzeum alapítója.

Prutkay Péter dobozba zárt világai

Grafikáktól a dobozképekig címmel nyílt szerdán Prutkay Péter Munkácsy Mihály-díjas képzőművész mintegy 100 alkotását bemutató tárlat a Pesti Vigadóban.

Mostani Lélekfestészet Dunaújvárosban

Mostani Lélekfestészet – Birkás István 70 címmel nyílik kiállítás pénteken a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben, amely a hetvenéves festőművész tekintélyes életművéből válogat. Birkás István az MTI érdeklődésére elmondta: mintegy ötven kiállítása volt egyénileg, de azokon mindig az éppen aktuális képeit állította ki. Most először lesz látható a teljes életműve – tette hozzá.

Szentendrén van a 100 évig lappangó Czóbel

A 104 évig lappangó Czóbel-festmény, a Ringelspiel (Körhinta) volt a BÁV novemberi aukciójának szenzációja. Most három hónapig Szentendrén, a Czóbel-múzeumban nézhetik meg eme elveszettnek hitt színpompás alkotást.

Százezer látogatót célzott meg az Art Capital

Erősíteni akarják a szentendrei Art Capital nemzetközi jellegét a szervezők, 2017-ben a kiállítások kurátori rendszerben valósulnak meg, a kurátorok pedig többek között Lengyelországból, Romániából, Németországból, Szlovéniából, Finnországból, Oroszországból és Spanyolországból érkeznek.

Értékmentés másképp: Itthon a páratlan Kossuth-fénykép

Igazi kuriózum, egy Kossuth Lajosról 1852 tavaszán Amerikában készült dagerrotípia került nemrégiben a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára gyűjteményébe a Magyar Nemzeti Bank (MNB) letétjeként. A felbecsülhetetlen értékű darabot 25 ezer dollárért vásárolta meg a Nemzeti Bank az Értéktár Program újabb állomásaként.

Karddal és ecsettel is harcolt az önkény ellen

Száz éve, 1917. január 10-én halt meg Madarász Viktor, a magyar romantikus történelmi festészet nagy alakja. Jogot tanult, 1848-ban honvédnek állt, végül forradalmár festő lett, de később vaskereskedésel is foglalkozott.

Művészet összes cikke »

Szeretni egy diktátort

Ajándékok Rákosi Mátyás 60. születésnapjára

rakosi_leadA Néprajzi Múzeum kamarakiállítása az egykor 32 termet (!) megtöltő anyagból.

Nagy dolgokra képes a lelkesedés, a félelem és a tömegpszichózis. Ha pedig ezek hatásait a minden korban kéznél lévő és használatos propagandaeszközökkel még fel is turbózzuk, akkor kaphatunk egy olyan abszurd jelenetet is, hogy ragyogó tekintetű úttörők ölelgetnek és puszilgatnak egy csúf, kopasz gnómot, jelesül a mi Rákosi Mátyásunkat.

Ezzel az abszurddal mindjárt a Néprajzi Múzeum kiállításának elejére helyezett tévékészüléket nézve szembesülhet az ember, amelyen végtelenítve vetítik ama emlékezetes születésnap felvételeit. Igen, a két úttörőnek, a – gondolom – több ezer kádergyerekből gondosan kiválasztott kisfiúnak és kislánynak tényleg elragadtatást látni az arcán, és természetesen hasonló arcokat látni mindenhol az Operában, ahova csak elér a kor kamerája. (Mert volna csak valaki unott képet vágni, esetleg fintorogni!)

video
Sztahanovista felajánlások és ajándékok, Rákosi életútjának összefoglalása.

Ennek a már említett eszközökkel elért, és nagyon sokáig különböző intenzitással, de fenntartott lelkesedésnek a magyar vidék sem tudott ellenállni. Az, hogy néhány esztendő alatt a városok megszállása és "pacifikálása" mellett hogyan sikerült megroppantani a kommunistáknak a magyar parasztság gerincét is, nagyobb lélegzetű munka tárgya lehetne, a Néprajzi Múzeum március végétől május elejéig meghosszabbított kamarakiállításán csak a bizonyítékok, a keresztény-konzervatív vidék Rákosinak készített születésnapi ajándékai sorakoznak tisztes rendben a vasmegyeri díszpárnától a nádudvari díszkulacson át a bonyhádi járás által felújított, és a nagy születésnapra hímzéssel aktualizált bukovinai irhamellényig. (Tehát még a '40-es években valóságos kálváriát járt bukovinai székelyek sem maradhattak ki a kötelező adorációból.)

Igazi népi műremekeket találunk a tárlókban, különösen a fafaragások professzionálisak, ha szabad ezt a kifejezést ebben a műfajban alkalmazni. A szőttesek, hímzések, különösen a sokszor láthatóan utólag rákerült, Rákosit éltető és dicsőítő mondatok hímzési minősége (no és a helyesírás: Rákosi elftárs...) hagy némi kívánnivaló maga után. Talán éppen a remélt rosszkedv miatt, ami a készítőkön eluralkodhatott, látván veszni mondjuk a generációkon át összevásárolt családi birtokot, vagy a nemrégen kiosztott földet, a féltve nevelgetett pár lovacskát, vagy a nehezen beszerzett hosszúszekeret.

No de az is lehet, hogy a tiszántúli karikás ostorok valamelyikének a nyelébe a Rákosi-címert olyan kéz faragta, amely ezekben az időkben fogott először tollat valami esti iskolában. Minden lehet. Az biztos, hogy a jeles alkalomra díszkiadásban megjelent Ethnographia cikke szerint majdnem minden falu küldött ajándékot. A városok, gyárak és intézmények készítményeivel együtt 32 teremben és a lépcsőházakban kiállított anyag, amit 1952. március 9. és 11. között, 2 nap alatt 16 ezren néztek végig (gondolom boldogságtól ragyogó arccal és sokan könnyezve) a jeles folyóirat szerint. Amely a kor nyelvezetének megfelelően azon lelkendezik, hogy az anyag méltó demonstrációja a falu és a város egyre mélyülő barátságának.

video
Díszelőadás az Operaházban.

Írják ezt azon padlássöprések közepette, amelyek mögött a falusiak a "nadrágos embereket" látták, akik mindig is a városokban laknak. Amúgy sajnos ezt a kis kiállítást is (kár, hogy az egykoron 32 termet megtöltő anyag egészen kis töredéke került csak a tárlókba) leginkább csak a városiak, no meg külföldiek nézik, és még arra is gondolhatnak, hogy lám, mennyire megalázkodott megint ez a magyar paraszt. Pedig csak élni akart.

Pálffy Lajos

Rakosi60@neprajz.hu
Néprajzi Múzeum 2012. 03.09.-05.01.

• Publikálva: 2012.04.26. 12:49 • Címke: történelem, kiállítás, videó