a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Királyok és művészek fotósa
Juan Gyenes
A világhírű fotóművész, Juan Gyenes (alias Gyenes János) élete javát
Spanyolországban élte le. Végigfotózta a művészvilágot Bartóktól
Chaplinig, de ő készítette Francóról az utolsó, János Károly királyról
pedig az első hivatalos fényképet is. Gyenes Jánosként jött a világra 1912. október 21-én Kaposvárott, apja Gyenes Izsó hegedűművész, bátyja Reményi-Gyenes István író volt. Zenetanár apja példáját követve muzsikusnak készült, de már korán a fotózás szerelmesévé vált, tizennégy évesen korától fotózott Holzer Félix helyi kaposvári fotográfus irányításával. 1927-ben Gyenes készítette Rippl-Rónai József utolsó fényképét a festő halálos ágyán, a következő évben Győrben letette a fényképész szakvizsgát.
1930 és 1937 között a Színházi Élet fotóriportere volt, zenei és társasági eseményeket fényképezett Budapesten és Bécsben, fotózta Bartókot, Kodályt, Lehárt, Furtwänglert, Prokofjevet és Toscaninit. A világ akkor ismerte meg a nevét, amikor 1935-ben egy háztetőről sikerült lencsevégre kapnia a Budapestre látogató walesi herceget (a később rövid ideig uralkodó VIII. Edvárdot), aki megtiltotta, hogy fényképezzék.
Az egyre erősödő antiszemitizmus és megélhetési gondjai miatt a harmincas évek közepén Londonba, később Párizsba ment. 1938-tól a The New York Times egyiptomi tudósítójaként dolgozott, abban az évben ő fényképezte Faruk király esküvőjét, valamint Zogu albán király és Apponyi Geraldine házasságkötését. Amikor a második világháborúban Afrika is hadszíntérré vált, Madridban telepedett le, és a Campua című lap munkatársa lett.
1948-ban nyitotta meg portréstúdióját, egyik segédje a későbbi világhírű táncos, Antonio Gades volt. Elsőként készített fényképet az akkor tizennégy éves János Károlyról, a későbbi királyról, ezután Franco és a királyi család hivatalos fotósa lett, I. János Károly általa készített portréi spanyol bélyegekre és pénzjegyekre is felkerültek. Modelljei között szerepeltek a múlt század nagy művészei, köztük Pablo Picasso, Salvador Dalí, Joan Miró, Arthur Rubinstein, Herbert von Karajan, Montserrat Caballé, Charlie Chaplin, Andrés Segovia, Orson Welles, Ingrid Bergman. Számos magyar portrét is készített, többek között Kodály Zoltánról, Molnár Ferencről, Bartók Béláról, Dohnányi Ernőről, Cziffra Györgyről, Zilahy Lajosról, Gábor Zsazsáról és Puskás Ferencről.
Rendkívül termékeny művész volt, portréival, színházi, táncművészeti képeivel, montázsaival szinte az egész világot bejárta, New Yorktól Tokióig. Hatszáz színdarabról készített képet, zenei sorozatai Beethoven, Liszt, Bach és Bartók muzsikájára épülnek. Fényképezőgépével beutazta a világot, egyedül a Szovjetuniót kerülte el az 1956-os magyar forradalom leverése miatt.
Élete során több mint száz kiállítását rendezték meg, Bécstől New Yorkon és Johannesburgon át Londonig és Pekingig. A londoni Royal Society of Photography egyéni kiállítást rendezett számára, ezt a lehetőséget összesen három fotós kapta meg az évtizedek során, és választott tagja volt a Spanyol Királyi Szépművészeti Akadémiának, fotósnak rajta kívül még nem adatott meg az akadémiai tagság.
Az El Mundo című spanyol újság a múlt század egyik legnagyobb fényképészének nevezte. Ő maga a „szép” fotográfusának tartotta magát, a férfiakat férfiasnak fotózta, a nőket pedig olyannak, amilyennek szeretnének látszani, stílusa minden arcot megszépített. Magyar létére a legspanyolabb fotográfus volt, birtokosa a legnagyobb spanyol polgári kitüntetésnek, a Katolikus Izabella-rend Nagykeresztjének. Noha 56 évet élt külföldön, szülőhazája és szülővárosa emlékét mindig ápolta, s ragaszkodott hozzá, hogy minden róla szóló kiadvány, cikk így kezdődjön: született Kaposvárott, Magyarországon. Spanyolul beszélt, de saját szavai szerint magyarul gondolkodott, számolt és álmodott. 1962-ben – édesapja emlékére – díjat alapított fiatal spanyol hegedűművészek számára (Premio Isidoro Gyenes).
Az 1970-es és 1980-as években képeit itthon is többször bemutatták, megkapta a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét. 1989-ben állított ki utoljára Budapesten, 1992-ben ő volt az első kaposvári művészeti fesztivál fővédnöke. Szülővárosa 1993-ban díszpolgárrá fogadta, ő pedig 100 fotót ajándékozott a helyi múzeumnak. Állandó kiállításai vannak Madridban, Granadában és New Yorkban. Élete a fotográfia volt, tíz nappal 1995. május 18-án bekövetkezett halála előtt még fényképezett.
Születésének centenáriumán, 2012-ben Kaposvárott emlékkiállítás nyílt, szülőházának falán emléktáblát helyeztek el, a madridi nemzeti könyvtárban pedig 150 képéből rendeztek tárlatot. Fontosabb könyvei: Ballet Espanol (1953), Tauromachie (1957), Barátom, Picasso (magyarul 1984), Egy fotográfus negyven éve Spanyolországban. Az ő fotói illusztrálják testvére, Reményi-Gyenes István Granadától Segoviáig című spanyolországi riportkönyvét.
MTI