a rovat írásai
Henri Cartier-Bresson 1964-es kiállítása
A fotóművész első magyarországi
kiállítása.
Ismét indul a Héttorony Fesztivál
Száz művész, kilenc kiállítás, 16 koncert, táncház, filmvetítések és irodalmi programok is várják a Héttorony Fesztivál közönségét november 9. és 20. között Budapesten, Csíkszeredán, Kolozsváron, Szigetváron, Bécsben, Makón, Zalaegerszegen, Pakson és Siófokon.
Kós Károly Ankarában
Kós Károly-kiállítás nyílt csütörtökön a török fővárosban található Ankara Egyetemen az ankarai magyar nagykövetségnek az 1956-os forradalom és szabadságharc közeledő emléknapja alkalmából rendezett háromnapos eseménysorozata keretében.
Böcklin és a Halottak szigete
Arnold Böcklin festményét, a Halottak szigetét hosszú éveken, évtizedeken át használták illusztrációként a gimnáziumi irodalom tankönyvekben. És még ama szerény méretben, csapnivaló kivitelben is hatott a kép, hangulata alá kerülhetett a könyvet csak felületesen átlapozó, az irodalomra és a képzőművészetekre immunis fiatal is. A 190 éve született Böcklin képének hatása alól nem vonhatja ki csak úgy magát az ember.
Lesz Art Capital és Vajda Lajos-kiállítás is
Jövőre már júniusban elindul Szentendrén az Art Capital kortárs képzőművészeti fesztivál; a Ferenczy Múzeumi Centrum (FMC) által szervezett programsorozat több mint harminc helyszínen kínál majd kiállításokat.
Születésnapi kiállítás a grafika nagyasszonyának
Még senki nem járta be a magyar grafikában azt a pályaívet, amit Maurer Dóra, méltatta a Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt Révész Emese kurátor a Nyomhagyás – Nyomtatás című kiállítás sajtóbemutatóján csütörtökön, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A péntektől látogatható tárlat csaknem száz művet vonultat fel a 80. születésnapját ünneplő képzőművész 1955-1980 közötti grafikai életművéből.
Aj Vej-vej elárasztja New Yorkot
A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig kereshetnek fel az érdeklődők.
Boldogasszonyok Kassán
Csütörtökön nyílik meg az első tárlat a kassai Rovás művészeti csoport új székházában, amely a Kárpát-haza Galéria Boldogasszony-vándorkiállításával debütál, tájékoztatta az MTI-t Kovács Ágnes, a Rovás Akadémia igazgatója.
Egy Leonardo kalapács alatt!
Árverésre kerül Leonardo da Vinci utolsó, magántulajdonban lévő festménye, a Salvator Mundi (Világmegváltó) című kép 100 millió dollár körüli áron cserélhet gazdát, jelentette be kedden New Yorkban a Christie's aukciósház.
Pokoli aranykor vagy mocskos idők
Pokoli aranykor címmel nyílik kiállítás pénteken a fővárosi Kieselbach Galériában a nyolcvanas évek magyar underground koncertplakátjaiból. A tárlatot egy vaskos kötet kíséri, amely a plakátok mellett hiánypótló módon bemutatja a kor és a színtér fontos szereplőit.
Mert a szépség pihenteti az ember szívét
Klisza János kárpátaljai grafikusművész, építész alkotásaiból nyílik kiállítás kedden a budapesti Forrás Galériában, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galéria sorozatának keretében.
Háború és high life: Capa in Color
Ugyan a színeket valósághűen visszaadó filmet már 1935-ben forgalomba hozták, de
kezdetben ódzkodtak tőle a magazinok.
Igaz, nem lehetett olyan minőségben kinyomtatni, mint a fekete fehér
képeket, és az előhívás is bonyolult volt. Robert Capa 1938-tól
mégis vitt színes filmeket magával kalandos útjaira. A felvételeket
Európában először most a Capa Központban láthatjuk, Capa
szerkesztőjének, John G. Morrisnak 1944 nyarán Normandiában készült
fekete-fehér fotográfiáival együtt.A megnyitón Colin Bell, az USA budapesti nagykövete kiemelte, hogy Robert Capára mindkét nemzet büszke, mint ahogy mások mellett Bartók Bélára, vagy Lugosi Bélára is. Hoppál Péter, aki megnyitotta a kiállítást, a fotográfia egyre erősebb üzenetéről beszélt, és Robert Capát a történetmesélés atyjának nevezte. Végül a 95 éves Morris kapott szót, aki emlékezett arra, hogy Capa, Friedman Endre egykor sietve távozott Magyarországról, és az a csodálatos, hogy most ilyen módon térhet ide vissza. Morris volt az, aki válogatta Capa 1947-ben a Szovjetunióban készült színes képeit, mert – ahogy felidézte a történteket – Capa meg sem nézte az anyagot. Mint ahogyan ezek az 1938 és 1954 között készült színes felvételek sem voltak eddig reflektorfényben, ami talán az öcs, Cornell Capa döntése is volt, aki inkább kereskedelmi tevékenységnek, mit művészetnek tartotta a színes fotográfiát. A képek háttérbe szorulásához a lapkiadói hozzáállás mellett az is hozzájárulhatott, hogy például a Kodak olyan színes filmeket árult, amiket csak a cég laborjaiban lehetett előhívni, a folyamat pedig több hetet is igénybe vehetett. A magazinok pedig, különösen a harctéri tudósításoknál, elsősorban a friss anyagokra voltak vevők.
John G. Morris: Valahol Franciaországban – 1944 nyara
Capa színes képei most helyszínek és szereplők szerint vannak egységekre osztva. A legsúlyosabb anyag természetesen a második világháborús felvételek sora: síró, félelemmel teli arcok egy Észak-Afrikába tartó angol csapatszállító hajóról – ez a hadszíntér különösen veszélyesnek, keménynek számított. Vagy a másik oldal: egy tunéziai német katonai temető Vaskereszt alakú fejfákkal és muskátlis sírhantokkal 1943 májusából. Itt van aztán a francia tevés hadtest sivatagi gyakorlatozásán készült remek fotó, ami a tárlat kiemelt képe is lett. S ha már háború, hát itt vannak az utolsó, Nam Dinh-től nyugatra ellőtt képek is, kilenc darab. Egy Contax és egy színes filmmel töltött Nikon lógott 1954. május 25-én a nyakában, mikor egy jobb látószöget keresve letért a biztonságos útról. Mert várta már, hogy „testhezálló terepről” tudósíthasson, megunta a filmforgatásokat, a síeléseket, a római, párizsi dolce vitát.
A tárlat másik, legjelentősebb blokkját ezek a felvételek adják, amikor Marokkóban fényképezett Orson Welles, Olaszországban pedig barátja, John Huston forgatásain. Ott sorakoznak a falon a hírességek, köztük a szintén barát Humphrey Bogart és Ingrid Bergman képei, aki egy évig Capa szeretője is volt. És itt vannak a síelések, a kedvenc hely, a svájci Klosters síparadicsoma, ahol Beatrix hercegnővel (2013-ig volt Hollandia uralkodója) együtt síelt, vagy az ausztriai Zürs, amelynek jégbárjában talán csak a Campari és a Hennessy konyak címkéje változott meg mostanra. És persze Biarritz mulatói és strandjai, vagy a francia lóversenypályák, ahol még a kispapok is fogadni szoktak. És a gyönyörű színésznők, modellek a római szállodákban, vagy Dior kreációkban a párizsi utcákon, Hemingway vadászaton, Picasso pedig 1948-ban fiával, Claud-dal Vallauris strandján.
Capucine, a francia színésznő egy római balkonon, 1951 © Robert Capa/International Center of Photography/Magnum Photos
És akkor még nem beszéltünk a Capa által kevés figyelemre méltatott orosz sorozatról, amikor 1947-ben, John Steinbeckkel utazva megmutattak nekik néhány kirakatot. Capát amúgy nem érdekelte az egész, Steinbeck később arra panaszkodott, hogy napokat heverészett krimiket olvasva a fürdőkádban úgy, hogy ő nem is tudta használni a helyiséget. Vannak itt az 1948-ban, magyarországi útján készült fotókból is, amik alá ő írta a szövegeket. És persze Izrael, ahol háromszor is járt, vagy Marokkó, az amerikai fotós utak, Norvégia, London és Japán. Ahol annyit fényképezhetett, amennyit csak akart, azzal a kikötéssel, hogy csak helyben gyártott gépet használhat. Cornell Capa szerint olyanok is lettek a képek.
Szóval itt van előttünk az egész régi világ, Capa világa az új digitális eljárások segítségével most eredeti színekben – ez a szezon fotográfiai attrakciója, csak javasolni tudom mindenkinek.
Pálffy Lajos
Capa in Color
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
2015. 06.08 – 09.20.